Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-23 / 4. szám
14. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. leti s ezzel azt óhajtja kifejezésre juttatni, hogy a baríhianizmus a háború utáni szellem hamisíthatatlan szimptómája, amely szellem a kétely paradoxonjai között kétségbeesetten ide-oda ingadozik. A katholikusok a protestantizmus sajátos és eredeti újjászületését látják benne. Graf Herrmann szerint a protestantizmus élethalál problémája az, vájjon a Barth-Gogarten tipusu theológiát magáévá teszi-e, avagy pedig nem. Amerikában, különösen a német eredetű református egyházban nagy közkedveltségnek örvend Barth kommentárja a Római levél felett. Az egyik német egyházi lap Amerikában, Der Mitarbeiter Barth eszméit eredeti és tiszta református eszméknek mondja s örömmel újságolja, hogy elérkezett az ideje annak, hogy most már a lutheránusok tanuljanak a reformátusoktól egy kis theológiát, hiszen úgy is eleget tanultak eddig a reformátusok a lutheránusoktól. August Lange hallei professzor pedig a Presbiteriánus Világszövetség cardiffi konferenciáján Barthról úgy emlékezett meg, mint a legnagyobb emberről, aki Schleiermacher óta theológiával foglalkozott. Az amerikai presbiteriánusok egyenesen felajánlottak évi 500 dollárt abból a célból, hogy Barth göttingai tanári kathedrájának fenntartását anyagilag lehetővé tegyék. Láthatjuk tehát, hogy a barthiánizmust minden oldalról kálvinista theológia gyanánt emlegetik. Annál merészebb és annál meglepőbb lesz tehát, ha mi nem leszünk oly udvariasak vele szemben s a száz percentes kálvinista theológiai jelleget a leghatárazottabban megtagadjuk tőle. Azonosítjuk magunkat F. D. Jenkins, princetoni (Amerika) professzor következő megállapításával: „Ha a barthizmusnak igaza van, úgy sem a jobb oldalt képviselő református theológiának, sem pedig a baloldalt képviselő kultur protestantizmusnak nincs többé létjogosultsága“A A barthi theológiát református theológiának nevezni titulus sine re volna. Nem lehet célunk ez alkalommal a barthi theológia részletes ismertetése. Ép azért néhány sorban összefoglalva csupán ez új theológiai irány azon sajátos vonásaira akarunk rámutatni, amelyekben a kálvinista theológiához való rokonsága, illetve a kálvinista theológiától való idegenszerűsége és különbözősége jutnak kifejezésre. Legtanácsosabb lesz talán, mindenekelőtt rámutatunk azokra a radikális ellentétekre, amelyek a barthi theológia és az imént vázlatosan ismertetett élménytheológia között fennállanak. Mig az élménytheológia az emberi „élményt“ tette vizsgálódása kiinduló pontjává, addig a barthi theológia az isteni „kijelentésben“ keresi azt a biztos alapot, amelyre a theológia építhet. Mig az élménytheológia a vallás szubjekív oldalát állította elénk, addig a barthi theológia újra kifejezetten hangsúlyozza az objektiv elem jelentőségét a vallásban. Mig a liberális theológia a pan-egoizmus és az egyoldalú anthropocentrizmus veszélyével fenyegette a vallásos gondolkozást, addig az új, „reformátorinak“ mondott theológia magát a felséges Istent állítja a középpontba, vagyis kifejezetten theocentrikus theológia. Mig a liberális, humanizáló theológia 15—20 évvel ezelőtt így kiáltott fel: „menjünk vissza a történeti Krisztushoz“, addig a krizis theológiája, a „barthiánizmus“ prófétai intése így szól: „térjünk vissza Isten fenségéhez, az Isten szuverénitásának hirdetéséhez“. Továbbá, mig a liberális theológiát a legmagasabb fokú kulturoptimizmus jellemezte, addig a barthiánizmus a legsötétebb kulturpesszimizmust hirdeti. 1 1 Lásd: Jenkins: Germany’s New Paradox Theology. Reprinted from Biblioteca Sacra, Vol. LXXXIII, No. 332, October, 1926. S mig az előbbinél közel állott annak veszélye, hogy pantheizmusban és spirituális monizmusban olvadjon fel, addig az utóbbi egy radikális dualizmusról beszél, amely Isten és az ember, Isten és a világ között fennáll. Eszerint hatalmas szakadék, óriási űr tátong Isten és az ember, Isten és a világ között és a makrokozmoszt avagy a mikrokozmoszt semmiféle kontinuitás, semmiféle fejlődés nem fogja közelebb hozni az Istenhez. Vasady Béla. (Folyt köv.) Püspöklátogatás Sopronban. A soproni református hívek folyó hó 16-án tették le dr Antal Géza püspök jelenlétében templomuk alapkövét. Ez ünnepélyes alkalomra folyó hó 15-én szombaton érkezett püspök úr Sopronba, kit útjában Tóth Lajos theol. igazgató kisért el. A soproni hívek nevében Eszterházáig eléje jött dr. Domokos Sándor törvényszéki tanácselnök, főgondnok és dr. Lénárt Dezső kir. közjegyző, gondnok, akik már útközben informálták a püspök urat az egyház állapotairól és a másnapi ünnepségről. A soproni állomáson dr. Kövessy Ferenc főisk. tanár, presbiter üdvözölte a presbitérium élén a püspök urat. A megérkezés napján este presbiteri gyűlés volt, melyen dr. Domokos Sándor főgondnok meleg szavakban emlékezett meg a soproni hivekre nézve e jelentős napról, mely végre is otthonhoz fogja juttatni őket s azokról, akiknek az egyház megalapításánál érdemeik vannak. Itt hálával emlékezett meg Kis József pápai esperesről, ki a soproni hívek lelkes gondozó lelkésze volt, Pál Dénes katonai lelkészről, s főleg azon nemes szivü alapítóról, laki Végh Kálmánná szül. Takács Rozália úrnőről, ki bár maga r. kath. vallású, de férje iránt érzett szeretettől indítva, mintegy egy és félmilliárd koronát kitevő alapítványt tett oly céllal, hogy abból férje hittestvéreinek templom építtessék. Azután meleg szeretettel köszöntötte á püspök urat, aki eddig is mindig nagy megértéssel és segítséggel támogatta őket s kéri, hogy eddigi jóindulatával legyen velük .ezután is. Azután felolvasták azt az okmányt, mit a másnapi ünnepélyen az épülő templom falába kívánnak elhelyezni, melynek aláírására felkérte a főgondnok a püspök urat és az egész presbitériumot. A gyűlés után püspök úr több presbiterrel együtt dr. Domokos Sándor főgondnok házánál vacsoráit, honnan kíséretével együtt a soproni ág. h. ev. nőegylet estélyére ment el, melynek elnöksége még a délután folyamán küldöttségileg kereste fel és kérte meg a püspök urat estélyükön való megjelenésre. Vasárnap népes gyülekezet előtt a törvényszéki tanácsteremben ünnepi istentiszteletet tartott a püspök úr. Az istentisztelet után a közönség az épülő templom falai közé ment, hol lelkes szavak és áldó imádság mellett helyezte el püspök úr az emlékiratot. Az ünnepély a Himnusz szavaival ért véget. Soproni tartózkodása alatt meglátogatta a püspök az egyház gondnokaival együtt az egyház jótevőjét: laki Végh Kálmánná úrnőt is. Püspök úr a délután folyamán hagyta el Sopron városát. — A gyermelyi egyházban f. évi január elsejétől kezdve kizárólag az uj énekeskönyvet használják. A hívek már ismerik az összes uj énekeket s azokat örömmel éneklk.
