Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-04 / 36. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1927 szeptember 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •...........................-............................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .......................................................... •.............................-..................................- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- ^ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK Az egyház üzenete a világhoz: az evangyéliom.* Az egyház üzenete a világhoz: az evangyéliom: e tétel egyetlen sorban négy jelentéstől duzzadó, nagy horderejű eszmét sürít össze. Szól az egyházról és a világról; állítja, hogy az egyháznak van üzenete a világ számára és ezt az üzenetet „evangyéliomnak“ nevezi. Egyház és Világ! Messze, a római birodalom keleti határszélén, a Földközi tenger partjain kialakult ősrégi civilizáció távoli vidékén, az egykori Caesárok viszontagságos uralkodása idején, egyszerre csak megjelent egy próféta. A megfáradott és megterheltetett emberek teremtő öléből sarjadt fel. Igazi próféta volt, sőt még a prófétánál is több. Kora gyermekségétől fogva az imádság életadá lehelletét szíva magába, kezdettől fogva megerősödvén azáltal, hogy akaratát az élő Isten szolgálatába állította, mindenkor táplálékot merítvén és megszenteltetvén azon isteni kijelentés által, amely népének szent történetében bontakozott fokról-fokra ki, a názáreti Jézus, az egyszerű galileai ácslegény egyszerre csak belesodródott abba a mozgalomba, amelyet Keresztelő János kezdeményezett, hogy azután ő maga is munkába szólíttassék, az idő teljességének messiási aratásába. A Jordán vizében való megkereszteltetés által személyes missziójának tudata, amelynek már régtől fogva boldog hordozója volt, még inkább megerősödött és messiási mivoltának öntudati magaslatáig hatványozódott. Missziói megbízatása és felkenetése, e két dolog kölcsönözte számára amaz isteni tekintélyt, melynek alapján János megtérésre hivó szózatát messiási üzenetként magáévá tette. E szózatot messzire széjjelhintette, részint személyes hirdetése által, részint pedig követőinek nagy sokasága által, akik között mint izzó szikra világított Ö, hogy azután alázatosan vívódjék messiási mivolta mindinkább tisztuló tudatának hullámverésével s végre is engedelmesen meghajtsa fejét a mártírhalál elkerülhetetlen szükségessége előtt. Ez izzó szavak: „Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa!“ voltaképen ezt jelentik: forduljatok az élő Istenhez, mert az Ö napja Jmmáron elérkezett, királyságának hajnala ránkvirradt, Ő maga az ajtó előtt áll s bizonnyal eljő, hogy uralmát felállítsa s Birátok és Királyotok legyen! Lehet, hogy már holnap eljő, avagy épen a mai nap folyamán, mialatt szavamat hallgatjátok! * * * Ez az az üzenet, amelyet ha a világtörténet szem* Dr. Deissmann Adolf, berlini theológiai professzor nagy hatást kiváltó beszéde, melyet 1927 augusztus 4-én a Hit és Egyházszervezet lausannei világkonferenciáján tartott. Az angol szöveg után készült fordítást Deissmann professzor szives engedelmével közöljük. pontjából szemlélünk, úgy bátran tekinthetjük az emberiség legnagyobb szellemi mozgalma — a keresztyénség — megindítójának. Egykor belesusogva a remegő emberi szivekbe és hirdetve mindenütt szerte a föld kerekségén, ez üzenetnek hullámai tovább rezegtek és meg nem lankadó energiával mind nagyobb gyűrűket vertek az emberi fejlődés kétezer esztendejének lassan hömpölygő folyamában. Észrevétlenül, avagy csak homályosan felfogva milliók által; meggyengítve, megszentségtelenítve, isteni mivoltában és fenségében gyakran még azok által sem kellőleg ismerve és megértve, akik pedig hirdetésére megbízatást kaptak, — ez az üzenet mindazonáltal csorbítatlanul és elpusztíthatatlanúl tovább élt a maga ősi evangéliumi erejében és erejének ezen ősi forrásától állandóan visszanyeri egykori győzedelmes, messiási tüzü, izzó lobogását. Jézus rábízta ez üzenetet egy kicsiny seregre, az apostolokra, akik anélkül, hogy ezt tudták volna, az Egyház magvetői lettek. Ök helyesen értelmezték Jézus üzenetét s hamisítatlanul tovább adták másoknak; így történt azután, hogy nemsokára az Úrrá dicsőült Mesternek kultikus közössége alakult ki a Kelet vízióinak misztériumai közepette, várván-várva az Ő gyors visszatérését a Maranatha imával ajakán. Hogy az egyház, amely történetileg először a kultuszközösség formájában jelent meg, kezdettől fogva Isten üzenethordozójának, hírnökének tekintette magát az elköltözött Jézus Krisztus helyén, azt mindennél világosabban kifejezésre juttatta legnagyobb képviselőjének, a Farsusi sátorkészítőnek következő kijelentése: „Krisztusért járunk követségben, mintha Isten kérne mi általunk ..." És hogy ez az apostoli üzenet nemcsak az egyes lelkekhez, de magának a „Világnak“ is szólott, vagyis az emberiségnek általában, az mindennél világosabban kitűnik Pál apostol bizonyságtevéséből. A tanítványok egyházzá alakult csoportjának apostoli üzenete nem volt semmi más, mint hamisítatlan kibontakozása és mind teljesebb kifejtése annak, ami egyetemleges érvényű csiraként ott volt már a Jézus üzenetében is. Ekképen már az apostoli egyház gondolat-csokorba kötötte azokat az egyszerű, de nagy szavakat, amelyeket mi 1927-ben, itt Lausanneban ebben a tételben sürítöttünk össze: „Az egyház üzenete a világhoz: az evangyéliom“. Az egyháznak igen is van üzenete és ez az üzenet: az evangyéliom, a világnak szól. (Folyt, következik.) KÉRELEM AZ EGYHÁZKERÜLETI KÖZGYŰLÉS TAGJAIHOZ. A kerületi közgyűlés alkalmával vendéglői vagy magánháznál való elszállásolásról készséggel gondoskodik a székesfehérvári egyház rendező bizottsága, ha e tárgyban f. évi szeptember 20-ig megkeresést rnéltóztatnak intézni a lelkészi hivatalhoz, jelezvén abban azt is, hogy melyik vonattal érkeznek.
