Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-09 / 19. szám
84. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. Esti istentiszteletek. fajún, Fülöp József lelkésztársam e lap 14. számában az esti istentiszteletek jótékony hatására rámutatva kérdi: nem lehetne-e esti istentiszteleteket tartani olyan helyeken is, hol nincs villanyvilágítás? Mivel az én gyülekezetemben az esti istentiszteletek már nagyon régóta szokásban vannak s az utóbbi években még rendszeresebbé lettek, a feltett kérdésre tapasztalataim alapján igennel válaszolhatok s a válaszadást felhasználom esti istentiszteleteink ügyének ismertetésére. Mi a bevezetésnél itteni hagyományok alapján indultunk el. Sarkady István volt hetesi lelkész az egyháznak általa 1848-ban igen nagy gonddal összeállított történetében a következőket jegyzi föl: „Az 1770-ben épült templom belsejét ékesítették a karzatokon kívül helyezett különféle alakú többnyire aranyozott rámák beléjük helyezett szép kézírásokkal, az ezek megvilágosítására szolgált együgyü gyertyatartók s egy a templom közepén a mennyezetről függő 7 vagy 8 ágú rézcsillár. E világító eszközök az azelőtt karácsony éjszakáján tartatnLszokdít istentiszteletekkor használtattak“. Nyilván e másfélszázados emlékek hatása alatt kért meg a presbitérium még lelkészi állásom elfoglalásakor arra, hogy az évvégi istentiszteletet este tartsuk. A régi feljegyzésre rátalálva még konzervatív szempontból sem tagadhattam meg a kérést. 10—15 gyertyát helyeztünk el a padokon s éveken át nagy tömeg jelenlétében megtartottuk az éwégi istentiszteleteket. Azonban nem egyszer aggodalom fogott el arra a gondolatra, hogyha egy gyertya eldől s valakinek ruhája a szűk padokban meggyúlad, életveszélyes tolongás keletkezhetik. Ez aggodalmat közöltem egyik-másik presbiterrel, de kivilágló tendenczia nélkül. Jobb, ha majd ők maguk találják ki, mit kell itt cselekedni. Mostani templomunkban körülbelül 1850-ig ott függött a rézcsillár, melyet később az esti istentiszteletek megszűntével a helybeli zsidók vettek meg imaházuk számára. Hogy az a csillár valamikor a miénk volt, tudta mindenki. Mikor aztán uj harangjainkat 1922-ben megcsináltattuk, az e célra összeadott egy vagon buza árából az összes költségek kifizetése után még szépen maradt pénzünk. Mit csináljunk vele, mig jobban nem devalválódik, vetettem fel egyik későbbi presbiteri gyűlésen. Vegyünk csillárt, mi régen is volt a templomban és megfelelő számú falikargyertyatartót az esti istentiszteletek céljaira, lett az egyhangú határozat, mihez hozzáfüződött az a kívánság, hogy az esti istentiszteletek nagy látogatottsága és vonzóereje miatt szeretnék, ha gyakrabban tartanánk ilyeneket. A következő héten — épen nagyhét következett — az uj világítási berendezéssel már minden este voltak nagyhéti áhitatok, sorozatos elmélkedésekkel és közös urvacsorai előkészülettel Forgács Lelki próbája nyomán. A szenvedés nagy misztériumába való elmélyedésre kiválóan alkalmas nagyhéti sorozatos elmélkedésre a gondolatot több nagyvárosi gyülekezet példája adta. Ami üdvös a városon, miért ne lenne áldásos falun ? A templomlátogatók száma egész héten igen nagy volt s a virágvasárnapján előre kihirdetett, naponként megjelölt elmélkedések iránt nagy érdeklődés volt tapasztalható. A legközelebbi ádventben, a helyi viszonyok indokolván e lépést, tovább fejlesztettük az esti istentiszteletek ügyét. Megelőzőleg ádventben, a legrövidebb téli vasárnapokon a délutáni istentiszteletekről több oly hívem hiányzott, ki egyébként más időszakban nem igen maradt el. Áz okokat kutatva hamarosan rájöttem, hogy a rendkívül kifejlett állattenyésztés miatt e rövid napokban nagyon sok háznál már előbb meg kell kezdeni az istálló körül a munkát, mint a délutáni. istentisztelet végződnék, pedig azt sem tartottuk későn. A közjtetszés^ sei találkozott az a változtatásunk, hogy az ádventi vasárnapokon a délutániak helyett este tartottuk meg az istentiszteleteket. Ezek mellett az idén bevezettük böjti időszakban minden csütörtökön az esti istentiszteletet némi élénkítéssel a német énekes istentiszteletek után úgy, hogy minden lelkészi funkció közé egy-egy éneket illesztettünk, ezeket az uj énekek közül, azok fokozatos bevezetése céljából. Annyira szeretnek híveink énekelni, miért ne adjunk még több alkalmat nekik? Ma már tehát böjtben 6, nagyhéten 6, ádventben 4, karácsony előestéjén és Szilveszterkor 2, összesen 18 esti istenitiszteletet tartunk évenként, melyből 4 ádventi a vasárnap délutáni istenitiszteleteket pótolván, 14 esti összejövetellel szaporítottuk az istenitiszteletek számát s ezeket Isten segítségével jótékony hatásukat érezve, állandósítani fogjuk. Minden egyes lépésnél már eddig is számot vetettünk az állandósíthatás lehetőségével. Az összejövetelek látogatottságáról több évi tapasztalat után részemről is kedvező eredményről számolhatok be. Amikor még az újdonság ingerével hatott a dolog, nagyon sokan jöttek, utóbb némi visszaesés mutatkozott, de aztán kialakult s megmaradt egy bizonyos közönség, mely a gyülekezet lélekszámúnak V5-ével kevesebb nagyobb munkaidőben s rossz idő esetén sem volt még eddig, több esetben pedig V3-ára, sőt V2-ére is emelkedett s a többi rendes istenitisztelet látogatottságának sem ártott. Az eddig elmondottak mellett még további érdek is kívánatossá tette nálunk az esti istenitiszteleteket. A nagy divatozás miatt szegényebb híveim egy része sokszor panaszkodott, hogy templomba nem jöhetnek, mert a gazdagok megszólják őket. Örömmel ragadták meg s használták fel ezek az esti összejöveteleket, melyeken a gazdagok is csak köznapi öltözetben vesznek részt s így eltűnik a rendes istenitiszteleteknél annyira bántó ruhafitogtatás. Egységesebb s alázatosabb képet mutat a gyülekezet, ami végeredményében az istenitisztelet bensőségét is nagyban növeli. Ne hagyjuk e pontnál figyelmen kivül a bevégzett napi munka után az esti órákban a lelkeknek magukbaszállásra, az örökélet javára és egymás szeretetére serkentő intimebb hangulatát. Mindez szintén kiválóan kedvező alkalommá teszi az esti istenitiszteleteket a lelkek meggazdagodására, Isten országának építésére úgy, hogy ahol csak megvan rá a lehetőség, áldásos dolog lelkipásztorra és gyülekezetre nézve ezek megvalósítása. Részemről lelkészi szolgálataim legkedvesebb teendői közé az esti istenitiszteleteket számítom. Még a technikai kivitelről néhány szót. Természetesen, ahol van villany, az legmegfelelőbb. Mi ennek híján, gyertyavilágításra rendeztük be templomunkat, mivelhogy legkönnyebb kezeléssel jár és legmegbízhatóbb, amellett szép is. A petróleumvilágítás, bár olcsóbb, kezelése sokkal körülményesebb és vesződségesebb. Hitelvi szempontból nem lehet a gyertya ellen sem csak azért kifogást tenni, mert gyertya, csak akkor lehetne, ha fényes nappal égetnénk. Gyülekezetemben, bár elég kritizáló közönség, senki meg nem ütközött rajta. A költség aránylag kevés. Nálunk az évi 18 istenitiszteletre körülbelül összesen 4.5 kg. legfinomabb gyertya fogy el, ami 180.000—200.000 korona kiadást jelent, tehát a nagy előnyökhöz képest oly csekély összeget (egy—egy lélekre 500 K), hogy a fedezet előteremtése kisebb és szegényebb egyházaknál sem okoz nehézséget.
