Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-04 / 14. szám
Harminchetedik évfolyam. 14. szám. Pápa, 1926 április 4. DDNÁNTÜLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ ...........................................................................- FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..........................................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a FELTÁMADOTT! Örvendezzetek Égek s ti is földi seregek! Feltámadott az Úr s életet hozott nekünk. Jézus él! ... Íme még három nappal ezelőtt mély gyászba borult a természet. Az égi testek sírtak a szent asszonyokkal együtt; siratták azt, aki ott függött a kereszten, azt a nagy Szentet, aki kezét és lábát átalszegezteté. Leomlott a templom s a halál diadalt ült az Életen! Leesett a mi fejünk koronájá, Jézus! íme három nappal ezelőtt az ég elsötétült, a templom kárpitja kettérepedt s a föld megrendüle. A zöld halom aljában a katonák kockát vetnek Annak a ruháira, aki ott függ a gyalázat fáján; a tanácsházban örvendezve dörzsölgetik kezüket azok, akiknek útjában állt a Názáreti; valahol számlálja pénzét az áruló: tiz, húsz, harminc . . .' s a római prétor mossa kezeit! Harmad napja a világ fiai elveszték a Világosság Emberét s maguk jártak a sötétségben . . . „A hétnek első napján pedig jó reggel, midőn még sötét vala . . .“ az öröm szellője suhan át a természeten. A dermedtség eloszlik a föld kérgéről. A ledöntött templom fölépítve áll! A megkínzott, meggyötört, kiszenvedett test kikéi a sírból. Az Úr feltámadott! Eltűnt a gyász, megszűnt a jajszó! Az öröm érzése jár át a tanítványok s a szent asszonyok szivén! De megváltozott három nap alatt a világ arculatja. A római prétor nem mossa már kezeit, fut önmaga elől. A katonák messze dobták kockáikat s fegyvereiket is. A tanácsházban nem örvendeznek többé a főpapok s a farizeusok s az áruló élettelen teste az útfélen hever. Óh, három nappal ezelőtt a halál birodalma volt a föld s az Élet birodalma lőni Három napja még a sötétség ülte győzelmi ünnepét a világosság felett s ma a világosság diadalt vett a sötétségen. Három napja sötét volt az ég is s ma az angyalok éneklik dicsőítő éneküket. A tanítványok suttogva adják egymásnak a hirt: Feltámadott az Úr! S a suttogás egyre erősbödik s végre embermilliók hatalmas bizonyságtételeként világfeletti zúgással tölti be az egész mindenséget a győzelmi kiáltás: Feltámadott az Úr! Örvendezzetek Egek! Az Úr feltámadott! Az emberiség legnagyobb ellenségét, a halált lába alá veté. Elnyeletett a halál diadalra. Halál! Hol a te fullánkod ? Pokol! Hol a te diadalmad ? Meggyőzte a halált az, aki elvette a halál fullánkját, a bűnt s adott a bűnösnek életet, örök életet! Óh nem telik-e meg szived örömmel ezen a napon? Nem érzed-e a kibeszélhetetlen hálát Isten iránt, aki adott nekünk diadalmat az Úr Jézus Krisztus által ? Nem járja-e át szivedet megigazulásodról, üdvösségedről való törhetetlen meggyőződés érzete, midőn hallod az Úr szavát: Én élek és ti is éltek! ? Jézus él! Életet ad nekünk is. Kell-e nekünk az az élet, amit Jézus ad ? Ér-e valamit az az élet,^ami nem Jézustól való? Köröttünk zúg a világ lármája. A világ éli a maga életét. Van-e hely ebben az életben a Krisztusnak ? Nem ilyen életet adott ő nekünk. Nem látszik itt meg, hogy ő feltámadott. Az emberek vállvonogatva megmosolyogják a keresztről való beszédet. A feltámadásról nem is szólnak. Az egész emberiség rohan előre, előre a Sátán országutján. Ez az élet a farizeusok, Írástudók, a kézmosó Pilátusok, az áruló Judások élete. A sötétség az Úr itt! S mi talán Tamásként kételkedve hallgatjuk a kétezer év távolán át felénk hangzó szót: Feltámadott az Úr! Higyjük-e, ne higyjük ? Lehet-e, szabad-e nekünk kételkednünk? Nem támadott fel a Krisztus? Akkor miért prédikálunk? Hiábavaló az! Miért hiszünk ? Semmit sem ér az! Bizony ott jár a világ a hiábavaló prédikációk és a semmit sem érő hit meredélyén, ha nem akarja meghallani a lelkeket átjáró, világfeletti zúgást: Feltámadott az Úr! Álljunk meg Isten előtt s tárjuk fel előtte szivünk rejtekét. Engedjük, hogy jöjjön Ő mihozzánk s értesse meg velünk, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott az emberek között más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk, hanem az Úr Jézus neve! A ma feltámadott Úr Jézusé! Vele életünk van, nélküle halálunk. Élni akarunk-e, vagy meghalni? Óh szálljon rá e világra Istennek Szent Lelke s kényszerítse magábaszállásra a sötétség fiait, hogy megrendült szívvel menjenek el a nyitott sirhoz s tegyenek bizonyságot a meghalt, de feltámadott Krisztusról. Roskadjon oda minden ember a Golgotha keresztjéhez s érezze szivében, hogy érte, az ő bűneiért szenvedett amaz Ártatlan, bűn nélkül való. Marcangolja lelkét a kinzó tudat, hogy miatta kellett amaz irtózatos halált elszenvedni a Megváltónak. Oszoljon porba az ember a lepecsételt sír előtt, ahol eltemették a kiszenvedett Ember Fiát, s midőn már vonaglik a bünvalló a lelki fájdalomtól, az önvád marcangolásától s fájdalmában irgalomért esd a Mindenek Urához, lássa meg a húsvéti napsugár örömhozó ragyogását, szálljon szivébe a szent hit, a szent meggyőződés: feltámadott! Elvette a halait, a bűnt s kikelt a sírból! Nem kell rettegni többé. Ő él és életet hozott nekünk! Vajha megjárná ez a világ a Krisztus útját s megváltozott lélekkel valóban részese lehetne a húsvéti szent örömnek, a feltámadás örömének! Tóth Endre. \
