Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-28 / 9. szám

Harminchetedik évfolyam. 9. szám Pápa, 1926 február 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP Hajdúböszörmény... Nyíregyháza... Két név . . . egy fogalom a református egyházi, különösen lelkészi társadalom előtt. Két fénylő csillag a sötét és kétségbeejtő éjszakában, mely még a haldokló apák lehunyó szemei előtt is világosságot gyújt és meg­nyilatkozott egeket láttat velük és nyugodtan hagyja őket meghalni, ha neveletlen gyermekeire esik is meg­tört tekintetük. Ez a két név a magyar református lel­készi kar erejének, összetartásának, áldozatkészségének a mértéke, amely megmutatja, miként visel gondot övéiről és hite cselédeiről, hogy azok közül, akik neki adattak, gondjaira bízattak, egy is el ne vesszen az árvaság és elhagyatottság kietlen pusztaságában, hanem az apátlanok leljenek gyámolt, a hajléktalanok enyhe otthont, a sorsüldözöttek szerető szivet. Ez a két név az ORLE megalakulásának, szükségességének az iga­zolása, amelynek a hallatára egyszerre elcsitult az a nagy ellenszenv, elnémult az a nagy ellenkezés, amely a lelkészek társadalmi szervezkedését a hivatalos egy­házon belül és kívül fogadta, működését megakadályozni és elgáncsolni törekedett attól a kicsinyes aggodalomtól vezettetve, hogy a lelkészi kar erejét az ORLE-ban a hivatalos egyház épületének aláaknázására és lerombo­lására tömöríti és használja fel. Szebb és minden De­­mosthenesnél hatalmasabb cáfolat erre nem lehetett, mint a hajdúböszörményi Fiukálvineum felépítése, amely fennen hirdette az ORLE célját, hivatását, amely az épí­tés és alkotás minden téren. A Fiukálvineum eszméje, gondolata gyorsan tetté vált. Az ORLE tagjai, a református és magyar társada­lom akarata, ereje, a hivatott és hivatalos vezérek lel­kesedése, buzgalma gyorsan megvalósította a tervet, felépítette a Hajdúság szivében a lelkészi fiú-árvák ott­honát, amely 20 év óta mennyi könnyet szárított fel, mennyi kétséget oszlatott el, mennyi fiú-árvát nevelt fel és mentett meg az elzüllés és elpusztulás veszélyétől. Ámde milyen szomorúan, fájó szívvel nézett az erősebb fiútestvér a gyengébb leány testvérre, mikor azt kellett látnia, hogy mig neki van fejét hol lehajtania, s van gondos nevelése, mely pótolni törekszik az apai gondosságot és szeretetet, addig kis leánytestvére mind­ezeket nélkülözni kénytelen s ő csak az igazi árva, más keze-lába! Ezt érezte át az ORLE és Kálvineum elnök­sége, vezetősége és ez az érzés nyugtalanította lelkűket, hajtotta, űzte, mint valami csontjaikba rekesztett tűz, hogy a lelkészi leányárváknak is otthont emeljenek. Ennek a célnak a kivitelét sokáig megakadályozta a háborúval reánk zúdult istenítélet; már-már úgylátszott, hogy az a nemzedék, mely ezt a tervet kitűzte, érlelte: Mózes és népe sorsára jut és nem éri meg annak meg­valósulását, hogy a Leánykálvineum felállítható legyen belátható időben. Az isteni gondviselés azonban segítségünkre jött; a szabolcsi egyházmegyék jóindulatából testet öltött immár a Leánykálvineum ügye Nyíregyházán, hogy a gyenge leányárváknak is legyen otthonuk, melyben lakozást, menhelyet, szeretetet találjanak és az életben való megállhatásra képesíttessenek, mert nekik termé­szetes gyengébbségüknél fogva még nagyobb szükségük van a támogatásra, a védelemre. így került egymás mellé a két név, mely egy foga­lom, egy cél, hogy valósággá is legyen még ebben a nemzedékben, sőt ebben az esztendőben, hogy azok a vezetők és ugyanazok a magvetők, akik a munkát el­­indították, lehessenek az aratók is és együtt örvendez­hessenek a munka gyümölcsének és munkájukat befe­jezve, hivatásukat betöltve adhassanak számot sáfár­kodásukról és adhassanak hálát Istennek a segítségért, amely eddig velünk volt. Eddig segítségül volt az Isten, legyen neki érette dicsőség! De hála és köszönet illeti azokat, akik azt a nagy munkát végezték, annak terhét lelkükön-testükön viselték. Hálátlanok volnánk és méltatlanok az Isten és Krisztus szolgái névre, ha el nem ismernénk, hogy az oroszlánrész Baltazár Dezső és Kiss Ferenc lelkész­testvéreket illeti, ők voltak ama kiválasztott eszközök, akiket Isten erre elhívott és ezzel megbizott, akik az elhívásnak engedtek és az ő buzgalmuk, agitálásuk teremtette meg nagyrészben a Fiúkálvineumot és az fogja megteremteni a Leánykálvineumot is, ha mint az elsőnél, úgy a másodiknál is mellettük lesz a lelkészi kar egész tábora és támogatja őket és nem vonakodik az áldozathozataltól és a munkától. A kecskeméti ORLE gyűlés megadta a felhatal­mazást az igazgató-tanácsnak, hogy a folyó évi szep­temberre az intézetet megnyissa. A tervek készek, a vállalatba adás folyamatban, a munka kezdődik. Csak egy hiányzik még: a szükséges pénz még nincs együtt, még több, mint félmilliárd korona hiányzik. Ennek minél előbb össze kell jönni. Még sokan vagyunk, akik nem adtuk meg adónkat, nem hoztuk meg áldozatun­kat. Siessünk és adjunk, ami csak telik, minél többet és minél előbb, hogy fennakadás ne legyen a mi mu­lasztásunk és nemtörődömségünk miatt. Mentség, kifogás senki részéről el nem fogadható. Adjon, akinek gyermeke és rászorulható árvája nincs: kétszeresen, többszörösen, mert ezzel háláját mutatja meg Isten iránt; adjon, akinek gyermeke van, mert ki tudja, nem az ő gyermeke lesz-e az, aki rászorul első­sorban. Adott az Isten mindenkinek, többet-kevesebbet, kinek a földből, kinek a kongruából, . kerül mindenki­től, csak akarat, jósziv és hit kell hozzá. SenkisQ hozza fel mentségül, hogy nagy terhei vannak. Érzem, tudom, jobban, mint sok más. Kevesen vannak, akik öt gyermeket taníttattak egyszerre, hat éven keresztül s még most is négyet; de azért jut erre is, pedig ne gondolja senki, hogy magánvagyonom van, A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............................-.......................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ .......................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...............*.....................................................•• FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- #. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a

Next

/
Thumbnails
Contents