Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-21 / 8. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. keresi az iskola és a szülei ház közötti kapcsolatot. Evégből rektori beszédeiben több ízben megragadja az alkalmat, amikor közvizsgálatok megnyitásánál szólhat a közönséghez és szívesen szolgál a szülőknek pedagógiai tanácsokkal. „Az Isten drága zálogát bízta reátok“, figyelmezteti a szülőket nemes feladatukra és a nagy felelősségre s kötelességeiket csak akkor fogják teljesíteni, ha maguk járnak jó példával gyermekeik előtt, rászoktatják azokat a kegyességre, azután gondoskodnak számukra jó tanítómesterekről és illendő fenyíték alatt tartják őket. Különösen hangsúlyozza, hogy idejekorán neveljék a gyermeket, mert „ha szabados és csélcsap a gyermek, ha fás és görcsös erkölcsű az ifjú: tudnivaló, hogy a vénség vétkes leszen“, Isten előtt sem kedves az, ha „a szép nyers ifjú esztendőket ördög és világ és a tettnek kárhozatos szolgálatában töltvén, fogyaték büdös, rothadt vénségünket adjuk neki.“ Kéri a szülőket, hogy tanítsák meg gyermekeiket a javak igaz értékelésére, „hadd hallják tőlük gyakorta, hogy hivság, veszedelem, lélekkárhozat e világon kapdosni, az ő javaiban zabállani; árnyék, álom, semmi a földi uraság és gazdagság, gyalázatos, gyülölséges és veszedelmes a részegség, hazugság, fajtalanság és világi kevélység; csak az boldog, aki Istent féli, csak az dicséretes, aki gyermekkorától fogva üdvösségét keresi, csak az okos, aki az örök kárhozatot elkerüli; semmit ne dicsérjen az anya fia előtt, hanem csak, amit Isten dicsér, csak ami üdvességre viszen, hogy a gyermek kisded korától fogva azt kívánja és keresse, amit hallott, hogy dicsért és neki kivánt az édesanyja“. — Ilyen módon szolgálta a tanár, az izig-vérig pedagógus a családi nevelés szent ügyét is. Mint tudóst bizonyára a tisztelet érzésével kell emlegetnünk Csergő Bálintot. Történetírói érzékének fényes bizonyítéka az a rendkívül becses monográfia, amelyet az adatok hűséges összegyűjtésével és drámai érzékkel irt meg szenvedéseikről. Mint valami szenzációs regény olvastatja magát ma is ez a vérrel írott szomorú munka. Nem is lehet kifejezni az utókor háláját ezért az elsőrangú forrásmunkáért. Ezenkívül mindössze hat rektori beszéde található kéziratban főiskolánk könyvtárában, 3 latin és 3 magyar nyelven (ezek is jelentékenyen megcsonkítva), de ebből a kevésből, a bennük levő számtalan idézetből is megállapítható az ókor filozófusainak, költőinek, történelmének alapos ismerete, a bibliában való nagy tájékozottsága és a klasszikus latinságnak könnyed kezelése, amely utóbbinak megfigyelése arról győz meg, hogy éppúgy rendelkezésére állt gondolatai kifejezésére a latin, mint a magyar nyelv. Ha szerencsésebb viszonyok között, nyugodtabb helyzetben éli le életét, bizonyosan, mint pedagógiai iró is, jelentékeny nyomot hagy maga után. Hogy szeretett tanulni s ebben is igazán tanár volt, ez megállapítható abból a tényből, hogy amikor a költöző madarakkal búcsút vesznek társai Zürichtől és Génitől és kisebb csapatokban hazafelé kezdenek szállingózni, ő legyőzi a honvágy fájdalmát s kelet helyett nyugatnak tart, hogy még egy félévig a bázeli egyetemen tanúljon. így lett a pápai főiskola igazgatójából 30 éves létére újra — diák. Holtig tanúi a jó pap. A mai nemzedék hálás kegyelettel idézheti emlékezetébe Csergő Bálint nemes alakját, aki nemcsak büszkesége iskolánknak, de követendő példaképe is — a jó tanárnak. Rácz Kálmán. A gályarabok kiszabadulásának 250-ik évfordulója-Az igazság esküdt ellenségei által embertelenül megkínzott magyar gályarabok kiszabadúlásának évfordulója a magyar protestantizmusra nézve a diadal, az igazság diadalának napja. Győzött az igazság, amelyet előbb megkinoztak, várbörtönökbe zártak és gályák evezőpadjaihoz bilincseltek. Az igazság győzedelmének tudata felemelő hatással van ránk ez évfordulón s kegyeletes érzések között olvassuk a bátor hitvallók megható történetét. Rácz Károlynak A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben c. könyve, melynek első kiadása Sárospatakon 1874-ben jelent meg, eléggé részletesen tárgyalja hithőseink jellemképző történetét (egy része 2-ik, másik része 3-ik kiadásaan forog közkézen), azonban kívánatos volna, hogy egy, még ennél is részletesebb földolgozás álljon rendelkezésünkre. Hogy pedig ez létrejöhessen, ahhoz első sorban az szükséges, hogy a magyar gályarabok történetéhez tartozó összes eddig kiadatlan, még meglevő s fölkutatható emlékek, források, kútfők összegyűjtessenek és kiadassanak. Ismeretes dolog, hogy Kocsi Csergő Bálintnak, a hires pápai rektorprofesszornak Zürichben, a Hottinger Henrik János professzor vendégszerető házánál írott eredeti kéziratos kötete, mely 804 negyedrét lapra terjed, a sárospataki főiskolai könyvtár kézirattárának egyik legnagyobb kincse. (Leírását s tartalomjegyzékét lásd: Sp. Ref. Lapok 1910. évf.) Ennek a kötetnek azonban egy része nem jelent meg nyomtatásban. Pedig mindaz, ami Kocsi Csergőtől származik, elsőrendű fontosságú ránk nézve. Narratio brevisének csak I.—IX. fejezetét fordíthatta le Bőd Péter, mert ő a X—XII. fejezeteket még nem ismerte, Ember-Lampe Egyháztörténetéből fordítván le az ott közölt első kilenc fejezetet. Milyen derék dolog lenne, ha a Bőd teljesen elfogyott fordítása (kiadta Szilágyi S. Lipcsében 1866-ban), a hiányzó három fejezettel kiegészítve, új kiadásban az ifjúság s a nagyközönség rendelkezésére állhatna. Néhány kiadatlan levél is van a kötetben. Kocsi Csergő Bálint fiának: Istvánnak eredeti kéziratos kötetében is vannak gályaraboktól származó eddig ismeretlen levelek. Ez a kötet az ő halála (1726) után az édesatyjáéval került Sárospatakra. — Hamel Bruyninxnek, a belgiumi és hollandi szövetséges rendek Bécsben székelt nagykövetének — akit Kocsi Csergő Bálint eredeti kéziratában „a szegény magyar haza atyjának“ nevez — I. Lipóthoz 1675-ben benyújtott hatalmas memoranduma (4-r. 197 lap. s.-pataki főiskolai könyvtár, 212, sz.), sem latin nyelven, sem magyar fordításban nem jelent még meg, holott ez a rendkívül értékes emlékirat, melyet Ember Pál megbecsülhetetlen kincsnek nevez, meg