Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-07 / 6. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 23. oldal. XVI. Monda Kelliónak Harsányi István: „Nemcsak az a bálványimádó, aki a fát, füvet, követ magát imádja, hanem az is, aki az Isten parancsolatja ellen a láthatatlan Istent látható képben tiszteli és a meghalt szenteket imádja.“ XVII. Feleiének Sámbárnak: nem szükség, hogy nékik a csudákat hányja, mert, ha kényszerítenék, amennyi jezsuita Európában vagyon, egy csudát nem tudna cselekedni: s mi haszna, hogy Chinában, Japániában igazítják őket a csudákért? XVIII. A gályákra menetel útján március 25-én találkoznak azokkal, akik Berencsen tartatnak vala, kik örvendének könyhullatásokból eddig való állhatatosságokon, inték arra ezután is egymást. Séllyei István, ki püspök vala, látván, mint elfogyatkoztak, hogy alig ismerik meg egymást, felkiáltván mondá: óh Isten! micsoda időkre tartottál minket, adjad, hogy a te kegyelmed által a hátralévő nyomorúságokat is békével szenvedjük. XIX. Sokszor mondja vala Gemmaner kapitány: mi ördög kemény szivü nemzetség ez? hol nem mehetünk csak arra is ennyi veréssel, hogy a legalábbvaló is vallásunkra álljon. XX. Az olaszok mindjárt azt szokták vala kérdeni: catholikusok vagytok-é ? Oh mondának vala: katolikusok, de nem romano katolikusok, hanem apostolico katolikusok. XXI. Kocsi Bálint, hogy az öreg emberekről elfordíthassa a verést, hátul marad, mert, aki utói járt, azt verik vala. (Vége köv.) Harangszentelés Csórón. A csőri református gyülekezet folyó évi január hó 3-án szentelte fel maradandó hatású ünnepség keretében új harangjait. A harangok karácsony estéjén érkeztek a faluba a székesfehérvári vasúti állomásról. Már Fehérváron is ezrekre rugó közönség kisérte végig az utcákon a nem mindennapi menetet: a 12 szép lóból álló, Ízlésesen díszített, csengős, 3 négyesfogatot, miknek mindegyike egy-egy harangot hozott. Itthon is lázas volt az izgalom, mely elfogta a templomtéren gyülekező közönséget, mikor a beérkezett lovas-futár a harangok közeledtét jelentette. Nemzeti lobogók alatt indult a rendezett tömeg a harangok fogadására, miután a 20 tagú magyar ruhás lovas-bandérium már előbbre elvágtatott. A falu végén a helyi lelkész köszöntötte a szív mélyéről jött szavakkal a csaták tűzéből visszakerült harangokat, melyekre aztán 12 magyar ruhás leány egy-egy ékes koszorút helyezett el. Mindegyik koszorún hímzett feliratokkal díszített, igen értékes, habos-selyem, nemzeti szalag ékeskedett Örömkönnyek csillogtak az emberek szemeiben, mikor a szép kidolgozású, impozáns harangokat megpillantották. Ezernél több ember tolongott körülöttük. Majd megindult a faluba rendezett, fegyelmezett sorokban az örvendő sokaság, legelöl a banderisták, utánuk a helyi fúvószenekar, aztán a harangokat hozó négyes fogatok és a megszámlálhatatlan embertömeg. Felváltva zsoltárok éneklésével és hazafias darabokat (Himnusz, Rákóczyinduló) játszó zenekar hangjai mellett vonult a menet a szépen kivilágított templomtérre, hol befejezésül a XC. zsoltárt énekelte a ref. hivők serege oly lelkesen és elragadó erővel, aminő hatalmas énekszóban nem egyhamar volt részük a csónaknak. A karácsonyi szent ünnepek alatt a harangok közszemlére voltak kitéve. A toronyban dec. 31-én délelőtt helyeztettek el ünnepélyesen a helyi lelkész beszéde, imája és áldó szavai után. A felavatást január 3-án Hölgye Endre várpalotai és Kántor Gyula inotai lelkészek végezték, szívből fakadó imádsággal és megható egyházi beszéddel, a helyből és vidékről egybegyült tengernyi sokaság jelenlétében, mely valósággal zsúfolva töltötte meg a feldiszített templomot, sűrű tömegben szorongva a padok közötti és az Jr asztala körüli térségeken is. Az istentiszteletről kitóduló közönség gyönyörködve hallgatta a remek Összhangban zengő harangokat, melyek délután 2 órakor együttesben újra megszólaltak, elsiratva a gyülekezetnek a világháborúban elesett hősi halottait. Este Vs5 órai kezdettel nagy vallásos estély tartatott a villannyal kivilágított templomban, mely ismét zsúfolva volt áfyítatos közönséggel. Kántor Gyula felemelő imáival, Hölgye Endre hitépítő szabadelőadásával, Pap K. Ödön helyi ’ felkész alkalmi bibliamagyarázatával igyekeztek kielégíteni a lelki éhséget. A helyi ref. énekkar Szűcs Jenő igazgató-tanító fáradhatatlan és precíz betanításában a délelőtti istentiszteletet egy, a vallásos estélyt pedig két igen szépen előadott darabbal tette változatosabbá és élvezetessé, melyhez hozzájárult Pentz Mariska , polgári IV. o. t. ügyes szavalata is, ki az estélyen Jakab Ödönnek „A mi harangjaink“ cimü kedves költeményét adta elő. Este Tiidy Zoltánnak: „A hazatért fogoly“ c. és az egész ünnepély hangulatához pompásan simuló darabját adta elő a műkedvelő csőri ref. ifjúság ugyancsak Szűcs Jenő igazgató-tanító fáradhatatlan rendezésében, igen szép erkölcsi és anyagi sikerrel. A három harang a budapesti Walser-cégnek kitünően sikerült alkotása, úgy egyenként, mint összhangban gyönyörű, messze búgó, harmonikus zengéssel. A nagyharangot a határ legszélső pontján: 5—6 km. távolságban is jól és tisztán hallják híveink. A harangok As-moll együttest alkotnak (As, Ces, Es) és tiszta ércsúlyuk közel 9 métermázsa. A nagy harangon a következő bibliai mondás olvasható: „jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!“ Zsolt. 95:6; a középső harangon: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ Róm. 8:31.; a kis harangon (lélekharang) pedig: „Közel van az Úr a megtört szívekhez“. Zsolt. 34:19. A harangok beszerzési ára vaskoronákkal, helyszíni szereléssel, szállítási költségekkel együtt 73,349.500 korona, mit páratlan lelkesedéssel hozott össsze a gyülekezet, s ez a tény annál is inkább méltánylandó, mert a gyülekezet csak nem rég bővítette és renováltatta templomát, mintegy 450 q búzaértékben. A harangok beszerzése körül megható áldozatkészségadta tanú jelét Szekeres János községi biró, volt presbiter, ki a középső harang árának a felét: közel 11 milliót önként vállalta, továbbá Molnár Ferenc presbiter, ki a régi kis harangot két és félszeresre nagyobbíttatta 8 millió korona áldozattal. A dadi egyház épüléséről. A dadi református egyházközség építésében hatalmas erővel munkálkodik Isten lelke. Á múlt évben 125 milliót meghaladó költséggel újjáépítették a lelkészi lakást. Bár az egyháznak a javadalmi földeken kivül semmiféle ingatlana nincs, a hívek egyhangú lelkesedéssel egyszerre magukra vállalták ezen súlyos terhet. Ezt az elöljáróság a mult évre 350 húsz éyen felüli egyháztagra és 1200 hold földre teljes egészében kivetette. A hivek buzgóságát az mutatja, hogy az amúgy is igen nagy terhet viselő gyülekezet tagjai pár hónap alatt, minden erejüket megfeszítve, úgy befizették adójukat, hogy az egyháznak az építkezésből semmi tartozása sem maradt fenn. A modern új lelkészlakot a mult év okt. 11-én gyülekezeti istenitiszteleten adták át hivatásának. A hivek templomban adtak hálát Isten segítő kegyelméért. Mikos Lajos lelkipásztor, ki állását a mult év márciusában foglalta el, meghatóban szólott a hivek seregéhez az Ef. 2: 19—22. alapján azon alkalomból, hogy egyetértéssel és áldozatkészséggel otthont építettek a lelkek pásztorának, a mennyei otthon munkásának, kit nemrég teljes egyetértő szeretettel hivtak el. Az istenitisztelet után az új, szép épületben összejött presbitérium Isten megszentelő kegyelmét kérte az új lelkipásztori otthonra, az anyaszentegyházra, a mindenkori vezetőkre és azok határozataira. Igazi keresztyén házavatás volt ez.
