Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-28 / 48. szám
Harminchetedik évfolyam. 48. szám Pápa, 1926 november 28. DUNÁNTÚLI] PROTESTÁNS 'LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........................................-............ ........................................................... FŐSZERKESZTŐ : DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÂCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐFÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. cd A békesség fejedelme közeledik. Megcsap bennünket Advent sejtelmekkel, várakozásokkal telt levegője. Izgalom fog el, hogy lesz, mint lesz!? Most, amikor úgy tele van a világ békétlenséggel; amikor nálunk a választások küzdelmei még jobban fütik a szenvedélyeket, jó Esajás próféciájának arra a megállapítására gondolnunk, hogy az eljövendő dicső személy a békesség fejedelme lesz. Krisztus maga a békesség. Nagyobb kisértései senkinek sem voltak, mint neki és mily felséges béke csendül ki szavaiból: meg van írva! Ezzel el is intézte a Sátán támadásait. Beborult felette az ég. Nemzetének vezetői életére törtek; tanítványai értelmetlenül álltak meg a Kereszt előre vetett árnyéka előtt. A Mester tudta, hogy egy közülük elárulja őt, a legtüzesebb pedig háromszor megtagadja és halljátok megdöbbentő mélységű szavait: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek.“ És mivel neki magának tökéletes béke uralkodik szivében, ezért tud másoknak is békességet adni. A békesség fejedelme királyi ajándékul békességet ad híveinek. „Nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen“. Ami az övé, azt megosztja azokkal, akik az övéi. Ő olyan király, aki semmit sem tart meg magának. Jézus beváltja Ígéretét, nyugodalmat ad a megfáradtaknak, könnyebbülést a megterhelteknek. Kérünk mi is téged, békesség áldott fejedelme. Ez adventi napokban készítjük utadat. Némuljon el a világ piaci lármája, csituljatok el élet nehéz gondjai: a békesség fejedelme közeledik. „Jer kedves vendég, várunk tégedet.“ P. J. Egyházmegyei gondnokbeiktatás Székesfehérvárott. Dr. Kenessey Miklós halálával megüresedett egyházmegyei gondnoki állásba folyó hó 17-én iktatta be a mezőföldi ref. egyházmegye rendkívüli közgyűlése dr. Lipcsey Lajos székesfehérvári h. polgármestert, a város társadalmának nagyszámú részvétele mellett. A közgyűlésen s az utána tartott egyházmegyei presbiteri értekezleten résztvett főtiszteletű dr. Antal Géza püspök úr is, hogy az egyházmegye lelkészeivel és presbitereivel közvetlenül érintkezve beszélje meg a felvetődött kérdéseket és kívánságokat. A közönséggel zsúfolásig megtelt templomban Medgyasszay Vince mezőföldi esperes hirdette az igét, a székesfehérvári vegyeskar pedig énekszámmal működött közre. Dr. Szász Károly kerületi tanácsbiró, mint a mezőföldi egyházmegye legidősebb tanácsbirája nyitotta meg a közgyűlést, üdvözölvén főtiszteletű püspök urat s az új egyházmegyei gondnokot. Varga Kálmán egyházmegyei főjegyző fölolvasta a választás jegyzőkönyvét, majd Lipcsey Lajos új egyházmegyei gondnok letette az esküt. Az egyházmegye világi elnökét először elnöktársa: Medgyasszay Vince üdvözölte s utána dr. Lipcsey Lajos a következő tartalmú székfoglalót mondotta: Megilletődve, alázatos szívvel állok ezen a helyen, mikor a mezőföldi egyházmegye gondnoki székét elfoglalni készülök. Súlyosan nehezedik rám a felelősség érzete, mert alig érzem azt, hogy megvannak bennem azok a tehetségek, melyek ezen tisztség viselésére képesítenek, különösen, ha arra gondolok, hogy^'az egyházmegye legidősebb tanácsbirája, a régi Magyarország oszlopa: dr. Szász Károly e tisztséget elhárította magától. Midőn keresem az erkölcsi alapot e tisztség vállalásához, akkor ezt az E. T. I. t.-c. 161. §-ában találom meg. Régi hitbuzgóságom, mely bennem régóta élt és buzgott, adja meg nékem az erkölcsi erőt. Az E. T. 161. §. mutatja meg azokat, amiket az egyházmegyei gondnoknak teljesítenie kell. Ezek közt legfontosabb az egyházmegye képviselete a világi hatóságok előtt. Majdnem 10 év óta tanácsbiró vagyok s negyedszázad óta presbiter. Mint a múltban, úgy a jövőben is kölcsönös szeretetben kivánok munkálkodni. A magam igazát úgy jobb, tnint bal felől jövő támadásokkal szemben megvédelmezem. Semmi alaptalan támadásokra kapható nem vagyok. Ebben a letarolt, szegény, vérző országban senki sem engedheti meg magának a kuruc-labanc háború utánozását, országunk csak minden felekezet összefogásával lehet ismét boldoggá. Ami egyházi tisztségem viselését könnyűvé teszi, nem más, mint az a barát- és emberszeretet, amellyel szolgálni akarok lelkésztársaimnak. Egyházlátogatásaimban elnöktársam útmutatása és bölcs tapasztalata szerint kivánok résztvenni. Az egyházmegye érdekeit mindig összhangba kívánom hozni az egyházkerület érdekeivel s ez nem lehet sem nehéz, sem terhes. Ezekben vázoltam azokat az érzéseket, melyek gondnoki székem elfoglalásakor eltöltenek s hálás köszönetét mondok az egyházmegye gyülekezeteinek, hogy engem megválasztani jegyesek voltak. Főtiszteletű dr. Antal Géza püspök úr üdvözölte ezután Lipcsey Lajos egyházmegyei gondnokot: Örömmel jöttem — úgy mond — a mezőföldi egyházmegye mai rendkívüli közgyűlésére, hogy itt tanúja legyek a beiktatásnak s annak a lelkes örömnek, mely az egyházmegye tagjait s a székesfehérvári közönséget eltölti. Mikor Nehémiás, a nagy templomépítő hazajön, hogy megépítse azt a templomot, mely akkor már több, mint százesztendő óta romokban hevert, nemcsak a papokhoz és lévitákhoz, hanem az egész néphez
