Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-21 / 47. szám
202. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. sürgős kívánság a sérelmek es bajok orvoslása, mert a nehéz helyzet a kicsiny és erőtlen gyülekezeteket végleg elsorvasztja, csődbe viszi. Sári Imre értekezleti jegyző javaslatot terjesztett elő az esperesi vizita terhének a tanácsbirákkal vagy más megbizottakkal való megosztása és ünnepélyessé tétele szempontjából a mélyebb lelki építés céljával. Esperes úrnak az indítványban megjelenő szép eszmét pártoló hozzászólása után a javaslat elfogadtatott. Pap János kaposmérői adóügyi jegyző meggyőző érvekkel alátámasztott indítványt adott elő a gyülekezetek készpénzben kivethető egyházi adójának köaadókkal való összekapcsolása és a községi elöljáróság (jegyző, biró) által való beszedése tárgyában. Értekezlet az indítványt egyhangúlag magáévá tette.** Fekete Károly s.-lelkész tett előterjesztést az általa szerkesztett Kaposvári Református Lapnak az egyházmegye és a Belsősomogyi Ref. Egyesület hivatalos közlönyévé fejlesztése tárgyában. Javaslatot az értekezlet pártolással teszi át a BsRE-hez. Elnök záró szavaival ezután véget ért az értekezlet. Jző. Felvilágosításul. A „Kaposvárvidéki Lelkészi Kör“ fenti tudósításában foglalt azon óhaja, hogy az adócsökkentési segélykérdésben a püspöki jelentés s a tényleg kifizetésre került összeg közötti különbségre adjak felvilágosítást, a következőkben óhajtom kissé részletesebben tájékoztatni e lap olvasóit, mint ahogy azt az anélkül is hoszszura nyúlt püspöki jelentésben tehettem. A püspöki jelentésemben felvett 20% s a tényleg kifizetésre került százalékszám között az eltérés onnan ered, hogy az állami költségvetés julius 1-től a következő év junius 30-ig terjed, mig a konvent a polgári év szerint alkotja meg a maga költségvetését s vezeti a maga zárszámadását. Az állami költségvetés szerint az egyházi adócsökkentési segély a városi gyülekezeti segélyek levonásával is többet tenne ki 20 százaléknál, ha pedig a városi gyülekezeteknek nyújtott segélyt is hozzá számítjuk 25‘56 százalékig volna az adócsökkentési segély valorizálva. Azonban a konventi költségvetési év szerint ennek az összegnek csak fele jutott a folyó év második felére s a százalék számát lecsökkenti az a körülmény, hogy a folyó év első felében az adócsökkentés nem rúgott többre 2 százaléknál s így természetesen az első és második fél évre kiutalt összeg nem lehetett az eredeti adócsökkentési segélynek 20 százaléka, hanem csak 1034 százalékát hozzászámítva a városi segélyeket, kerek összegben 12*5% az az összeg, melyet a konvent adócsökkentési segély címén kiutalt. Ha az adócsökkentési segély a jövő évi áll. költségvetésben nem emeltetnék is s jelenlegi összegben maradna meg ugyan azokkal a levonásokkal, amelyeket püspöki jelentésemben felemlíteni alkalmam volt, akkor az egyházak, nem szólva a városi gyülekezetek külön segélyéről, az eredeti adócsökkentési segélynek 20%-át kapnák meg, ^gy mint azt püspöki jelentésemben is jeleztem. Az eltérés tehát csak átmeneti s jövő esztendőre minden körülmények között az eredeti adócsökkentési segélynek legalább 20 százaléka lesz az az összeg melyhez gyülekezeteink hozzá jutnak. Ha a konvent elnöki ** A nemrég elhunyt Gartsik Nagysallai Istvánnak mult évben az egyházkerületi közgyűlésen tárgyalt hasonló tárgyú indítványát az összds egyházmegyék, köztük a belsősomogyi egyházmegye is elvetették. (Szerk.) tanácsa a külön városi segélyt megszüntetné, még ha a többi levonások — a közigazgatás és a nyugdíj nagyobb dotációjára — megmaradnának is, 25 százalékos adócsökkentési segélyben részesülnének gyülekezeteink. Remélhető azonban, hogy a kormány ismételt előterjesztésünkre, melyet az Országos Közös Protestáns bizottság a maga részéről is a legmelegebben támogatott, újabb jelentékeny összeget vesz fel adócsökkentés címén s ezzel lehetővé teszi, hogy túlterhelt kis gyülekezeteink adóterhe tényleg könnyíttessék s a gyülekezetek a most őket szorongató anyagi bajokból kimeneküljenek. Ezúttal nem kívánok belebocsátkozni annak a kérdésnek tárgyalásába, hogy helyeselhető-e az, hogy a kultuszminisztérium az adócsökkentési segély egy részét egyszer s mindenkori segélyek nyújthatása végett visszatartja, arra sem terjeszkedem ki, hogy helyes-e az, hogy a konvent elnöki tanácsának határozatából kisebb százalék jut ma az 1848 : XX. t.-c. 3. §-a alapján adósegélyre, mint amennyi az adósegélycsökkentési akció megindításakor jutott s a közigazgatás és a nyugdíj-alap aránylag nagyobb százalékos számban részesülnek. Az adócsökkentési segély remélhető emelésével valószínűleg megszűnik annak szüksége, hogy ezek a levonások eszközöltessenek s az emelés, mint biztos orvosszer segít legégetőbb bajainkon. Dr. Ant#, Qéza. A Hit és Szolgálat mozgalmának zászlóbontása Somogyszobon. (Folytatás és vége.) Dr. Vass Vince theol. professzor mélyen szántó előadásban hű színekkel festette meg a mai református egyház helyzetét: „Őszinte és komoly kép a ref. egyház helyzetérői“ címen. Rámutatott az egyházunk testében pusztító bajokra. De volt már sötétebb is az egyházunk helyzete akkor, amikor külső ellenség tépdeste az egyház testét, amikor üldözték őseinket; azonban akkor megvoltak az előfeltételek, melyek szükségesek voltak arra, hogy az egyház újra erős lehessen. Ha szomorú a helyzet ma, azért szomorú, mert érzéketlenek vagyunk a lelkiek iránt és hiányzik belőlünk az áldozatkészség. A személyes hit, mely ott élt atyáink lelke mélyén, elpárolgott s az üres sziveket a közöny töltötte meg. A helyzet olyan, mint azé az emberé, aki jóllakott, s jól érzi magát és nem kíván semmit. Hiányzik az emberekből a bizonyságtévő hit. Az őseink hitének kell munkálkodni a lelkűnkben, akkor hódító erők leszünk a magyar földön. De már ébrednek a lelkek s közeleg az idő, mikor azok pironkodnak majd, akik hitetlenül élnek. . . Bereczky Albert nagyvonalú előadásban tárta fel a Hit és Szolgálat mozgalmának hitépítő programmját. Az elmúlt évtizedekben sokan foglalkoztak azzal a gondolottal, hogy a sok gátoló akadályt elhárítva, miként lehetne megnyítani a hit buzgó vizeinek árját. E cél elérésére több egyesület keletkezett; ezek azonban bizonyos öncélú egyesületi politikát folytattak s így torzsalkodások, ellentétek merültek fel közöttük. A harmóniát a Hit és Szolgálat mozgalma teremtette meg, amely mozgalom — az egyes csoportok munkáját elismerve — szervesen belekapcsolta őket a magyar református anyaszentegyház testébe. E mozgalom nem zárt, hanem nyitott kör, amely a maga hitével és szolgálatával közel akar állani mindenkihez, aki közel engedi magához. E mozgalom komoly cselekvést kíván a tagjaitól: állítsa vissza mindenki a maga életében a hitet és a szolgálatot! Az anyagi konzekvencia természetesen elenged-
