Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-19 / 38. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 163. oldal. Több nagy nemzeti katasztrófánkat irodalmunk fellendülése követte. Főiskolánknak nagy emlékű volt világi gondnoka, szegény Beöthy Zsolt barátunk mondta egyik elnöki megnyitójában, hogy Mohács után „a nyelv, amelynek fontosságát a reformáció és az új könyvek tették tudatossá, ez az új irodalom ápolta nyelv fogta össze a szétdarabolt nemzetet és ez vetette meg szabadulásának legmélyebb alapjait“. Az abszolutizmus szomorú éveiben Arany János megírta a „Daliás idők“-nek első részét, a magyar nép jellemzésének és Nagy Lajos dicső korának ezeket a remek énekeit, a „magyar szívnek“, magyar életnek ezt a gyönyörű és mégis annyira valószerü tükörképét, amelyet először 8 éves koromban ámuló elragadtatással olvastam és ma sem tudok mély meghatottság nélkül forgatni. Jókai ekkor irta legszebb regényeit, Tompa, Gyulai és Lévay pedig azokat a bús, hazafias költeményeket, amelyek évszázadok múlva is fenntartják nevüket és mai nyomorúságunkban mélyen megrázzák lelkünket. Az utolsó katasztrófa indította kitűnő barátunkat Kozma Andort, hogy megírja a Turán-t és a Honfoglalást, mely utóbbinak nagy és méltó sikeréhez először van itt alkalmam örömömet kifejezni. — Köszönöm neki, hogy gyönyörű „történelmi regé“-je szintén a magyar egységnek fényes védirata. Vargha Gyula, kiváló költőnk lantján az utolsó években hangzottak el legszebb versei, azóta szállt vissza az Árpádok dicsőséges korába, majd Thury György vitéz harcainak idejébe és emelkedett „a végtelen felé“, megtanítván bennünket arra is, hogy nem szabad gyáva életuntsággal meghalnunk, míg „meg nem értük“ hazánk feltámadását. Herczeg Ferenc is, akinek erejében germán vér folyik, újabb gyönyörű regényeivel és remek színmüveivel (A fekete lovas, A fogyó hold, Az Élet kapuja, A hid), az ő mély és igaz, erős magyar nemzeti érzéséről tesz tanúságot. Erdélyben új nagybecsű hazafias irodalom virágzik. A lelkészi, tanári és tanítói karnak sok alkalma van ezt a hazafias érzést fokozó irodalmat kellően értékelni és ezáltal is hirdetni nemzetünk fennmaradásának hitét és ekkor is hangoztatni újabb emelkedésünknek reményt adó igéit. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A négyszáz esztendős tragikus múltból levonva minden történelmi tanulságot, tekintetünket mindig a jövőre irányozzuk és fogadjuk meg, hogy a Mindenhatónak segítő kegyelmében sziklaszilárd hittel bizakodva, a nagy elődök példaadása nyomán dolgozni fogunk hazánk újjáépítésének nagy munkájában mindazokon a tereken, amelyeken a Gondviselés a mi református egyházunknak ezen a véráztatott földön nemzeti kulturmissziót jelölt ki. Dolgozzunk az egyház beléletének fejlesztésén, a gondjainkra bizott derék tőzsgyökeres magyar nép erkölcsi, művelődési és gazdagodási színvonalának emelésén ; tegyünk meg mindent a magyarság számbeli és vagyonosodási gyarapodása érdekében; különösen terjesszük ki gondoskodásunkat a népünket pusztító szörnyű betegségek elleni küzdelemre és mindezek által emeljük a nemzeti erőt és gazdagságot és munkáljuk a jobb magyar nemzeti jövendőt. Ezekkel az érzésekkel, óhajokkal és ezzel a fogadalomtétellel egyházkerületünk közgyűlését Isten nevében megnyitom. Egyházkerületünk közgyűlése. Dunántúli egyházkerületünk f. hó 15—16-án, régen tapasztalt nagy érdeklődés mellett, Pápán tartotta ez évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen az alkotó tagok csaknem teljes számmal jelentek meg. A közgyűlés 15-én reggel 9 órakor a Főiskola dísztermében dr. Antal Géza püspök úr áhitatos imádságával kezdődött, majd dr. Balogh Jenő v. b. t. t. főgondnok úr mondotta el nagy figyelemmel hallgatott elnöki megnyitóját, melyet lapunk vezető helyén egész terjedelemben közlünk. A közgyűlésen a megjelentek közt láttuk Czeglédy Sándor, dr. Segesdy Ferenc főjegyzőket, Halka Sándor, Nagy István, Medgyasszay Vince, Szűcs László, Kis József, Lőke Károly, Szűcs József espereseket, Huszár Aladár, dr Fodor Vilmos, dr. Jókay-Ihász Miklós, egyházmegyei gondnokokat, Peti Lőrinc, Kutassy Ferenc, Fülöp József, Szűcs Dezső, Csomasz Gyula, Vargha Dezső, Győry János egyházi, Konkoly Thege Béla, dr. Szász Károly, Sárközy Jenő, dr. Darányi Kálmán és Kozma Andor világi tanácsbirákat, dr. Lázár Andor egyházkerületi ügyészt, Kristóffy Gyula gazd. tanácselnököt, dr. Szász Ferenc világi számvevőt, Molnár Imre egyházkerületi gazdasági szakértőt. A theol. akadémiát Pongrácz József tanár, a pápai gimnáziumot Faragó János főigazgató, a csurgói reálgimnáziumot dr. Bene Kálmán igazgató, a nőnevelő-intézetet dr. Kőrös Endre igazgató képviselte. A közgyűlés tárgyai közül az alakulást, a közigazgatási és belmissziói ügyeket Czeglédy Sándor egyházi, a püspöki jelentést dr. Segesdy Ferenc világi főjegyző, az indítványokat Lipcsey Lajos, a fő- és középiskolai és a segélyügyeket Jakab Áron, a vagyoni ügyeket Vargha Kálmán, a népiskolai ügyeket Balassa Kálmán, az elnökileg elintézett ügyeket Konkoly Thege Béla jegyzők referálták nagy gonddal. A közgyűlés fontosabb határozatait a következőkben ismertetjük: A püspöki jelentés kapcsán kegyelettel adózott a kerületi közgyűlés Nagy Károly erdélyi püspök, dr. Zsilinszky Mihály és dr. Pruzsinszky Pál neves egyháztörténészek, Megyercsy Béla KIÉ országos titkár, Kis Ödön dunamelléki püspöki titkár, Kenessey Gyula kér. tanácsbiró, Kelemen János, Gyalókay Béla, Felvinczy Lajos és Bálint Károly lelkészek, Jákóy Géza kerületi vil. számvevő és özv. dr. Antal Gáborné emlékének, Főgondnok úr őnagyméltósága pedig megkapó szavakkal fejezte ki a kerület részvétét Püspök Urunknak a felesége elhunytéval őt ért nagy csapás alkalmából. Isten áldó kegyelmét kérte a közgyűlés a megválasztott új erdélyi püspökre dr. Makkai Sándorra, melegen ünnepelte dr. Segesdy Ferenc egyházkerületi vil. főjegyzőt 40 éves egyházi hivatalos működése alkalmából. Ugyszinte szeretettel köszöntötte Kutassy Ferenc tanácsbirót lelkészi szolgálata 40 éves és Konkoly Thege Béla tanácsbirót és aljegyzőt kerületi munkássága 30 esztendős jubileuma alkalmából. Az államsegélyek valorizálására nézve kerület felkérte Püspök urat és az egyetemes konventet e kérdés állandóan napirenden tartására. A tanítójavadalom szorzószámának tudtunk nélkül történt felemelése tárgyában megkeresi közgyűlés az egyetemes konventet, hogy írjon fel a kultuszminisztériumhoz, hogy ilyen önkényes benyulás autonómiánkba ellenkezik szentesített törvényeinkkel, de méltánytalan is azzal az egyházzal szemben, mely a múltakban oly nagy áldozatokat hozott és hoz ma is a magyar köz
