Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-12 / 37. szám
1926. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 159. oldal. zet történetének egészen új irányt szabott, a mohácsi vésznek előzményei sokban hasonlítottak a trianoni béke előzményeihez. Akkor is, mint most, az önzés, az egyéni érdekek felül kerekedése, a pártoskodás, versengés szelleme bénította meg, akárcsak most, nemzeti erőnket s nem engedte azokat a haza javára együtt munkálkodni. Oh, értsük meg a történelem tanúságait s távoztassunk el mindent, ami nemzeti erőink megbénulására vezethet. Baksay Sándor, a nagy magyar iró az általa körképnek nevezett Dáma cimü művében vázolja a mohácsi vész előzményeit, magát a mohácsi vészt, az azt közvetlenül követő napokat. Vázlatából egy költői momentum ragadta meg különösen figyelmemet. Szálkái László esztergomi érsek vállaira hanyatlik az ország zászlója; egy egyszerű prédikátor odaugrik, megragadja a zászlónyelet s amint szemben állanak, együtt közös erővel emelik fel az elesett zászlót. Szomorú helyzetünk égetően követeli, hogy mi is egyesítsük minden erőnket hazánk felvirágoztatására s együttesen emeljük fel ez ezer éves ország újra diadalmasan lobogó zászlaját. Az Országos Tisza Emlékbizottság nevében s annak megbizásából hálásan mondok köszönetét Komárom és Esztergom vármegyék nagyérdemű közönségének, hogy ez ünnepélyre az Országos Tisza Emlékbizottságot meghívni s megengedni szíveskedett, hogy az Emlékbizottság a maga hódolatának itt is kifejezést adhasson. Szimbolikus jelentőségűnek tartom, hogy mikor a nagy halott iránti kegyeletet a törvényhatóság a maga részéről lerója, ugyan akkor hódol a magyarországi r. kath. egyház feje, az esztergomi érsek előtt is, e törvényhatósági bizottság első tagja, e vármegye örökös tiszteletbeli főispánja előtt azokért a hazafias érdemekért, melyeket őeminenciája Magyarország jobb jövője érdekében szerzett. És te dicső halott, haladj tovább nemzeted szivében, nemzeted föltámadásának vezető csillagaképpen a halhatatlanságnak azon az útján, melyen 1918 október 31-én elindultál s melynek eme legújabb állomásán bemutatjuk szellemed előtt hódolatunkat. „Vén diákok“ találkozója. Megható ünnepélye volt mult vasárnap főiskolánknak, amikor a gimnáziumi évmegnyitás alkalmára megjelentek az 50 év, illetve 44 év előtt érettségi vizsgálatot tett „vén diák“-ok is, hogy a Főiskola iránt érzett ragaszkodásukat, amelyet félszázad sem volt képes meggyengíteni, személyes megjelenésükkel is megbizonyítsák. Az 50 évesek találkozóját Baráth Zoltán nyug. kúriai biró, a 44 évesek találkozóját dr. Antal Géza püspök készítette elő. Az 50 évesek közül kilencen, a 44 évesek közül 13-an s így összesen 22-en jelentek meg. A megjelentek szept. 5-én reggel 9 órakor a Főiskola dísztermében gyűltek össze, hol először Sárközy György nyug. főispán, utána Baráth Zoltán nyug. kúriai biró adtak kifejezést a Főiskola iránt érzett soha meg nem szűnő hálájuknak. A meghatottságtól megindult szavakra Tóth Lajos főiskolai igazgató, majd Faragó János gimnáziumi főigazgató válaszoltak s azután a „vén diák“-ok a templomba induló ifjú diákok csoportjához csatlakozva mentek a pápai gyülekezet templomába, hogy szivüket az Úr színe előtt felemeljék s egy élet áldásaiért és jótéteményeiért hálákat adjanak. Az ódon templomot zsúfolásig megtöltötte a hívőknek serege. Ezek sorai közé nagy számban vegyültek más felekezetek tagjai is, kik az illusztris püspök-szónok meghallgatására gyűltek össze. Dr. Antal Géza beszéde remeke volt az egyházi és hazafias szónoklatnak. A Prédikátor könyvéből vett szövegből kiindulva mesteri módon kapcsolta össze a három aktuális mozzanatot: mohácsi gyászunk négyszázados évfordulóját, ennek tanulságaival együtt egyrészt, az iskolai év megnyitását másrészt, és a harmadik mozzanatként a találkozók ünnepi örömét. A költői szárnyalásu gyönyörű beszéd, általános mély megindultságot keltett és magasba emelte a lelkeket az istenfélelem és hazaszeretet nagy eszményéhez. Istentisztelet végeztével a találkozóra egybegyűltek a temetőbe mentek, hogy volt tanárjaik sírját felkeressék. Itt az 50 éves találkozók nevében Csizmadia Lajos theológiai tanár áldozott volt tanáraik emlékének, majd együttesen Borsos István sírjához mentek, hol a 44 éves találkozóra egybegyűltek nevében Neupor Béla lelkész emlékezett meg a kollégium kiváló tanáráról, volt osztálytársukról. Délben a főiskolai köztartás helyiségében gyűltek össze ebédre, hol az első felköszöntőt dr. Antal Géza mondotta, ki üdvözölve a megjelenteket, figyelmükbe ajánlotta a megalakítani szándékolt volt növendékek baráti körét és a Főiskola súlyos anyagi helyzetét. A jelenvoltak egyhangúlag elhatározták, hogy a pápai Főiskola volt diákjainak baráti körébe mindannyian belépnek, a Főiskola támogatására pedig a maguk körében gyűjtést rendeztek, mely nyolc és fél millió K-t eredményezett. Ezt az összeget szegény tanulók segélyezésére Faragó János főigazgató kezébe adták át. Ezután még számos felköszöntő hangzott el, melyek legtöbbjében nagy szeretettel ünnepelték az öreg találkozók díszét: Dr. Antal Géza püspököt. Fejes Zsigmond gimnáziumi tanár két, illetve három csoportképet is készített a megjelentekről, kik mélyen meghatva egy szép nap emlékével távoztak el városunkból. Az 50 éves találkozón a következők jelentek meg: Baráth Zoltán nyug. kúriai biró, Belaváry Ferenc ref. lelkész, Csizmadia Lajos theol. tanár, Dukovics István, Hoffmann Fülöp, Kluge Lajos, dr. Porkoláb Mihály, dr. Reinitz Jakab, dr. Csajági Szőke Károly körorvos. A 44 éves találkozóra a következők jöttek össze: Dr. Antal Géza püspök, Berger Manó, Bruck Lajos, Csekey Dávid, dr. Deér Endre, Fodor Gyula, Freiszberger Gyula, dr. Guth Samu, dr. Koréin Sándor, Molnár István, Neupor Béla, Sárközy György, Schvarcz Vilmos. p. H. VEGYESEK jf — A „Mohácsi Református Emléknap“ 1926 szeptember 29-iki programmja: Reggel 8—9-ig ünnepélyes istentisztelet. Imádkozik és bibliát olvas: dr. Ravasz László püspök. Prédikál Czeglédy Sándor dunántúli egyházkerületi főjegyző. Imádkozik, áldást mond és a konferenciát megnyitja dr. Baltazár Dezső püspök. Szólót énekelnek Varga Ferenc és Leel- Össy Árpád lelkészek. V210—12-ig előadások. Nemzeti csapás és nemzeti újjászületés. Dr. Ravasz László. Egyházunk hivatása a nemzeti megújhodásban. Dr. Sebestyén Jenő. A magyar jövő: Család és ifjúság. Dr. Vass Vince theol. tanár. D. u. 3—5-ig. Előadások. „Közeledjetek Istenhez és ő is közeledni fog hozzátok.“ Az ige útja. dr. Baltazár Dezső. Az imádság útja. Czeglédy Sándor. A szolgálat útja. Bereczky Albert. Este: Zárógyülés. „Mit cselekedjünk Atyámfiái? . . .“ Tildy Zoltán. Az emléknapra je-
