Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-25 / 30. szám
Harminchetedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1926 julius 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •.....................-................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................ ................................-...................................... FŐSZERKESZTŐ: ÖR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ......................................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- « FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© o TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. a A vagyonváltsági földek hasznosítása. A javadalmi földek hasznosításáról tárgyalt a kerületi intéző-bizottság is május 19-iki ülésében, ahol az a vélemény alakult ki a tudósítás szerint, hogy a javadalmasok nem vehetik igénybe a földet, hanem azok nyilvános árverésen bérbe adandók és az évi bér és adón felül esetleg megmaradó összeg a vételár törlesztésére fordítandó. Az intéző-bizottság e szerint a jelenlegi javadalmasokat — még ahol mód és alkalom van is reá — megfosztja javadalmuk jogos emelkedésétől és épen azokat, akik sok küzdelem, áldozat árán, több helyen gyűlölet és gyanúsítások elviselésével, nem annyira maguk, mint utódaik javára és a gyülekezetek erősítésére, a jövő biztosítására ezeket a földeket úgyszólván kitiporták és kiverekedték, s e szerint ugyanazon osztályrész jutna nekik, mint akik a gesztenyét a tüzből a maguk kezének a megégetésével mások számára kaparták ki. Ez a javaslat legalább is méltánytalan a mai alkalmazottakkal szemben és bizonyára azon alapult, hogy az intéző-bizottság nagyérdemű tagjai előtt a fentebb vázolt körülmények ismeretlenek. De az intéző-bizottság javaslata szerintem ellenkezik a törvénnyel is és pedig úgy az állami, mint az egyházi törvényekkel. Ugyanis a fenti törvények szerint azok a juttatott földek kizárólagosan lelkészi és tanítói javadalmak kiegészítésére adattak az egyházaknak, ezt más útra fordítani nincs joguk. Megpróbálta ezt elvinni és saját céljára fordítani egy gyülekezetünk, de az ellene emelt jogorvoslat folytán kénytelen volt visszaadni, mert ki volt téve annak az eshetőségnek, hogy az OFB a földet elveszi, mert nem rendeltetésére fordíttatott. Tehát amit a gyülekezetek nem tettek, vagy nem tehettek meg, azt a kér. intéző-bizottság akarja megtenni. De az egyházi törvények szerint is túllépte az intéző-bizottság hatáskörét, mert a javadalmak megállapítása, az egyházközségek autonóm joga, úgyszintén az ingatlanok szerzése, kezelése és jövedelmeztetése is, itt az egyházi fokozatos hatóságokat a felügyeleti, ellenőrzési és jóváhagyási jog illeti meg, de generális határozattal az egyházkerületi közgyűlésnek sincs joga az egyházakat eltiltani attól, hogy saját hatáskörükben intézkedjenek. A közvetlen felelősség őket terheli és így az intézkedési jog is őket illeti. Analogia ehhez a kerületi ügyész úr azon okfejtése, hogyha az állam fizetné ki a föld árát, ez esetben csökkenthetné az állami hozzájárulást az egyes javadalmasoknál, itt is, ha a kerület viselné az egyházak helyett a terhet, akkor intézkedhetnék a jövedelem felhasználását illetőleg. Sőt még e szerint az egyházközségek sem jogosultak az eddigi javadalomba beszámítani és ez által a régi javadalom bármely tételét is, csökkenteni ott, ahol egy fillérrel sem járultak ennek a földnek a megszerzéséhez, hanem annak minden terhét a javadalmas fedezi akár ennek a földnek a jövedelméből, akár a maga zsebéből abban a reményben, hogy az neki későb meg fog térülni. Azt hiszem, az intéző-bizottságot az a cél vezethette, hogy ezeknek a földeknek a megszerzése, a vételár és egyéb terheknek a kifizetése biztosítva legyen; nehogy megtörténhessék az, hogy a hasznát a javadalmas elvigye, de a terhét senkisem viseli és így az egyházközségeknek előbb-utóbb kára, vagy legalább is kellemetlensége származhatik belőle. De ezt a célt el lehet érni másként is, nemcsak a mai javadalmasoktól való elvétellel, hanem felsőbb hatósági szigorú felügyelet és ellenőrzéssel, hogy az évi járulékok és terhek pontosan befizettessenek, ha a gyülekezet kezeli ő általa, ha a javadalmasoknak adattak át, azok által az egyházközség pénztára útján, ahol a számadásokból és jelentésekből mindig ellenőrizhető azok megtörténte, — ahol mulasztás történt, az esperes azonnal intézkedhetik még az egyéb fizetések és járandóságok letiltásával is. Igenis a felsőbb hatóságoknak ez a joga és kötelessége is ebben a tárgyban az egyházi törvények szerint. Egyelőre ezen vagyonváltsági földek után a legtöbb helyen még csak bér- és adó fizetendő, mert a vételár legtöbb helyen megállapítva még nincs, ezeknek évenkénti pontos befizetésére szigorúan kötelezendők és ellenőrzendők a haszonbérlők, hogy a hátralékok fel ne szaporodjanak, ezt a föld mindenütt meghozza; ha egyik évben nem, hát a másikban, ez az első, akár marad ezen felül jövedelem, akár nem. Kívánatos volna a vételár törlesztésének is minél előbbi megkezdése, erre pedig szerintem a legcélszerűbb és esetleg helyes megoldás: a hosszú lejáratú amortizációs kölcsön, amelynek törlesztési százaléka belekalkulálandó a földbérletbe, mint a pénzkölcsönnél. Amint a vételárra nézve döntés vagy megállapodás történik, azonnal ilyen amortizációs kölcsön veendő fel hosszú lejáratra, a közalapi tőkekamatos kölcsönök mintájára, 20, 30 vagy 50 évre, s azok törlesztését a földek jövedelme terhére kell biztosítani, másként azok megváltását keresztül vinni a legtöbb helyen nem lehet, mert legalább is egyelőre szűkkeblű híveink annak terhét magukra nem vállalnák és így a legtöbb helyen le kellene mondani azokról, ami pedig egyházunk érdeke ellen való megbocsáthatatlan bűn lenne, mégis nem hiszem, hogy volna egyházközség, amely meg ne tarthatná és ki ne fizethetné a vételárt. Itt kell az egyházkerületnek s egyetemes konventnek segítségére jönni az egyházaknak akár belföldi, akár külföldi olcsó kölcsönök szerzésével. A magyar református egyetemes egyház van olyan hatalom és erő és tud olyan garanciát nyújtani, hogy azt a kölcsönt megkaphatja. És így
