Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-18 / 29. szám
126. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. után mindnyájan éreztük, hogy terheink nagyok, de vezetőségünk minden lehetőt megtesz, hogy amint haladunk a békeidőbeli állapotok felé egyházaink terhei is rendeződjenek. Ugyancsak Tapsonyi Sándor referálta Baráth József 3 rendbeli indítványát, melyek mind nagy gyakorlati érzékről tanúskodtak, de jelenlegi helyzetünk nem volt alkalmas a megvalósításukra. Ezen gyűlés után a számvevőszék tartotta gyűlését Löké Károly esperes elnöklete alatt. A számadások és költségvetésekre tett számvevői észrevételekből örömmel lehet megállapítani, hogy azok bár az előző években is nagy pontossággal készültek, de az idén még jobbak voltak. A számvevőszékre nagy nyereséget jelent, hogy Szulacsik Lajos számvevőségi főnök is tagjai között van, ki már most vállalkozott arra, hogy Varjú József tanácsbiróval, ki szintén igazi szakember, egyszerűbb számadási mintákat készít. Még a másnapi gyűlés fontosabb tárgyait beszélték meg a jelenlevők, hogy az egyházmegyei gyűlés annál impozánsabb legyen és kevesebb vitával elintézhetők legyenek a legkényesebb természetű tárgyak is. A julius 8-i egyhm. gyűlésre ismét megérkezett az előző napon is jelen volt szeretett főpásztorunk, egyházmegyénk esperese, gondnoka, egyházi és világi tanácsbiráinak nagy része, a lelkészi kar és a világi képviselők. Löké Károly esperes buzgó imája után Szabó György egyhm. gondnok szeretettel köszöntötte megnyitójában püspök ur Öméltóságát, ki gyűlésünkön való megjelenésével ismét megmutatta ügyeink iránti meleg érdeklődését és egyházmegyénkbe tartozását. Egyházmegyei gondnok úr a maga életbölcseségével hívta fel a lelkészi kar figyelmét az egyházak szellemi és anyagi ügyei felett való éber őrködésre és nagy óvatosságra. Asztalos Béla ny. alispán, uj egyhm. tanácsbiró tette le a hivatalos esküt és lekötelezte magát az egyházmegye iránt odaadó, hűséges szolgálatra. A gyűlés legtöbb tárgyát Besse Lajos főjegyző referálta. A nagy gonddal készített, egyházunk minden szellemi és anyagi ügyére kiterjedő esperesi és egyházlátogatási jelentés kapcsán felirattal fordul a közgyűlés a kultuszminiszter úrhoz a lelkészi korpótlék és adósegély kiutalásáért, az egyházainkra újabb és újabb terheket rovó rendeleteknek autonómiánkat sértő módon megjelenése miatt. Vajha eredménye lenne s ne kellene különösen szegény kis egyházainknak és azok lelkészeinek tovább az anyagi tönk szélén járni, mert amig ez tart, kettőzött munka mellett is kevés eredményt lehet elérni a híveinkre nehezedő súlyos terhek és a lelkészek egy részét nehéz megpróbáltatások elé állító szegénység miatt. Az egész esperesi jelentés minden pontja arról tesz bizonyságot, hogy egyházmegyénk esperese, szeretett gondnokunkkal együtt nem tiszteletbeli állásnak tekinti állását, hanem olyan felelősségteljes tisztségnek, amelyből a kötelességek sorozata következik. Letárgyaltuk az egyházkerülettől letett pontokat, melyek közül több igen alkalmas arra, hogy a lelkészi kar egy pillanatra sem feledkezhessék meg azokról a nagy feladatokról, melyek előtte állanak, ha Isten országát építeni akarja. Sorra jöttek egymásután az egyházak új adókulcs megerősítést, rendkívüli adó kivetést, adástvevést, javadalmasok egyezségeinek megerősítését kérő folyamodványai. Igazán itt volna a tizenkettedik óra, hogy ne kellene már újabb adóemeléseket eszközölni, mert az emiatt népünk lelkében élő keserűséget, amikor egyházlátogatások alkalmával halljuk, félteni kell egyházainkat a jövőtől. Szerepelt a tárgysorozatban ezeken kívül több egyház fontos ügye, így a bőnyi egyház lelkészjavadalmi föld visszacserélése, ezzel kapcsolatban a lelkészjavadalmi földön gazdasági épületek emelése iránti kérelme stb. A tanügyi bizottság jegyzőkönyve, mely arról tett bizonyságot, hogy ezen bizottság igaz szeretettel munkálkodik azon, hogy tanügyünk minél magasabb fokra emelkedjék. Ki kell emelnem ezen tudósításomban a dunaalmási szeretetházat és annak iskoláját, melyről a közgyűlésre beküldött jelentés olyan elismerőleg nyilatkozik, hogy ezúton is szükségesnek látom felhívni lelkészeink figyelmét arra, hogy elhagyatott s megmentésre szoruló gyermekeink érdekében alig tehetnek többet, mintha azokat az említett szeretetházban helyeztetik el. Délután 1 óra volt, mikor a tárgysorozat végéhez értünk és Isten iránti hálával eltelve hagytuk el buzgó ima után a gyűlés színhelyét, hogy az elvégzett munka után együtt töltsünk még egy rövid időt, amig testünk táplálásáról gondoskodunk s azután haza menjen ki-ki a maga őrhelyére, magával vive azokat a tanulságokat, amelyek alkalmasak az egyházak építésére. Adja Isten, hogy a 2 napi gyűlés munkája eredményesen lássék meg úgy a magunk, mint egyházunk életén! Tatján, 1926 julius 10. D . . J J Besse Lajos egyhm. e. főjegyző. Lelkészértekezlet Kaposváron. A Kaposvárvidéki Lelkészkör értekezlete junius hó 29-én folyt le a szokott érdeklődés mellett Kaposváron, az egyház tanácstermében. Jelen volt csekély kivétellel a 22 lelkészséget számláló körzet lelkészi kara, több tanítója; megjelenésével tisztelte meg a kört Halka Sándor esperes, dr. Matolcsy Sándor egyházi gondnok és tanácsbiró, Boross István dr. egyházmegyei ügyész, Sulacsik Zoltán hitoktató-lelkész, Zákányi József dunabogdányi lelkész és Fekete Károly s.-lelkész, a Kaposvári Ref. Lap szerkesztője. Távolmaradásukat levélben kimentették: Huszár Aladár egyházmegyei gondnok Úr Öméltósága és Németh József hedrehelyi lelkész. A LXII. zsoltár eléneklése után, amelyet Sulacsik Zoltán hitoktató-lelkész harmóniumon vezetett, H. Nagy Sándor emelte buzgóságos hangon az értekezlet lelkét, a könyörgést meghallgató Isten elé. Ezután a gyűlés Programm szerint a következőképpen folyt le. Kovács József, a kör elnöke két irányeszmény körül csoportosította gondolatait a megnyitójában. Az egyik a rend, nyugalom és harmónia mind a természeti, mind lelki élet folyásában, amelyeknek szemlélésében és átélésében talál rá a kereső lélek a valódi öröm és boldogság kútfejére, a minden élet alapjára: az Istenre. Az Istenben való eme békés élet várát építi minden lelkipásztor, amikor családjáért, elmúlása esetén feleségének és gyermekeinek sorsáért ül sötét gond az arcára. Minden lelkész egyenlő a családjáért való féltésben is. Szentséges rendet, magas szellem-erkölcsi törvényt sért meg az, aki e tekintetben a különböztetés módszerét állítja fel. Veszélyes a lelkészeknek magasabb hivatali állások szerint való osztályozása, mert református egyházunk az egyenlőség elvén épült fel századokon át s ha most az alkotmányból kihúzzuk e princípiumot, megindul a szervezet bomlása. A másik figyelmeztető gondolata a megnyitó beszédnek a kalvinizmus aktivitására való utalás. Az állami és társadalmi életben nem vagyunk az a tényező, aminek lennünk kell, ha történelmi hivatottságunkra eszmélünk. A megalkuvás és bárgyú türelem szelleme halálba sodor. Az álbékesség kiszámíthatatlan kárt okozott már is. Sebeinkkel vonuljunk az Isten igéjének és igazságának várába. Ott készítsük elő az egységes védelmi harc [tervezetét. Csak, ha a magunk erejét Isten erejével pótoljuk, akkor remélhetünk a magyar református egyháznak jövőt!
