Dunántúli Protestáns Lap, 1926 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-20 / 25. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1926. tagok életébe mint ható erő és legyen az élet eleven darabja ez az isteni kijelentés, hogy ami fáj az egyiknek, fájjon az a másiknak is. Á bűnbe esettek kimentése az élet számára bizonyítsa meg, hogy Krisztus erősebb az „én“-néí és az ő „ujparancsolata“ (János XIII. 34—35.) rég leverte azt a kaini szellemet, amely annyi csatavesztés után is mindig talpra áll: vájjon őrizője vagyok-e én az én atyárrífiának. Az evangélizálás a testvériséget, az egymásért Isten előtt való felelősséget akarja felébreszteni, amit minden keresztyén embernek úgy kell éreznie, mint azok a „hitünk hősei“, akik még a jövő generációért való felelősséget is szivükben hordozták. Kétségkívül ez a legnagyobb cél, amit az evangélizálás kitűzhet maga elé, istenországa érdekében, de az is kétségtelen, hogy ennek a megvalósítása a legnehezebb, mert rendkivül sok előítéletet, nevelésünkben, képzésünkben, mentalitásunkban rejlő félszegséget, sok akadályt kell legyőznünk, hogy tudjunk hinni az emberek testvériségében s meg is tudjuk azt valósítani. A legtöbbször csak hangos szólamokban és elméletekben él, de hogy a gyakorlati életbe is átvihető, megbizonyította Jézus is, ennek a legegyszerűbb, legbájosabb s a legtökéletesebb formáját adta az Isten Atyaságában. Hogy ez a gyönyörű forma bentrekedt a szentiratokban, mert el kell ismernünk, hogy a mindennapi életből hiányzik és az volna a világ legnagyobb hipokrizise, ha valaki az emberek testvériségét, mint tényt hirdetné, nem bizonysága életre nem valóságának, hanem annak a jele, hogy az emberek törpék maradtak és nem érik föl ennek a magasságát. De jönni fog oly korszak amely az erkölcsi világ s minden nemes érzelem elvetése, meggyalázása ellen fel fog lázadni, amikor Krisztus, mint király elfoglalja helyét, amikor megkezdődik a selectio és csak azok lesznek az ő országának tagjai, akik megnövekedtek a testvériség Magasságáig. Ha ritka is még az az ember, akiről így megismerik, hogy a Jézuséi közül való, ha a testvériség aranykoronájának csak itt-ottt ragyognak is a sugarai, azért nekünk, vagy épen ezért keli nekünk az evangélizálással munkálnunk diadalát. Egy tévedés tisztázása végett rá kell mutatnunk arra, hogy nem azoknak a szeretetközösségeknek a lerombolásáról van szó, amelyekben az ember ezidő szerint él, s amelyek nélkül élni nem tud, sem arról, hogy minden szociális társulást lerombolva, egy határozatlan szeretetközösségben tömörüljenek az emberek, hanem tisztán lelki társulásról. Ez pedig igen jól összefér a szociális közösségekkel, mert a lényege az, hogy nem lehet olyan ember, sem olyan embercsoportosulás, mely teljesen indifferens volna rá nézve és ne akarná azt bevonni ebbe a nagy lelki közösségbe. Ebből a testvériségből folyik az akaratközösség, hogy mindenki „egy akarattal“ és „egy értelemben“ támadja a bűnt, hogy meggyőzze azt, mert ha meghasonlás s gyűlölködés miatt nem tudja meggyőzni, akkor az embereket fogja meggyőzni a bűn. Tehát itt valóságai létkérdésről van szó, azért az evangélizálás legnagyobb célja s az emberiségnek eminens érdeke a diadalnak megszerzésére az emberiség tömörítése és megszentelése a Jézus Krisztus tudományával. Győry Eíemér. — Sajtóhiba. Az értelmet nagyon zavaró sajtóhiba csúszott be a Dunántúli Prot Lap f. évi 20. számában Kiss Zoltánnak a szoborleleplezési ünnepi beszédében, mely a következő : „Nem egy tudós, de tudósok jelölték álnok csókkal...“ helyesen olvasva: „Nem egy Judás, de judások jelölték álnok csókkal..." Áz amsterdami belmissziói kongresszus. A kontinentális protestantizmus hatalmas erőmegnyilvánulása volt az Amsterdamban május 31—junius 4. között lefolyt belmissziói kongresszus, melyen 2ÖO német, 150 holland és 100 főből álló francia, belga, osztrák, magyar, lett, finn, litván, lengyel, cseh, stb. delegátus vett részt. Egyetemes konventünk képviseletében dr. Ravasz László és dr. Antal Géza püspökök és Forgács Gyula sárospataki lelkész, a konventi belmissziói bizottság új előadója jelentek meg a kongresszuson. Magyarországból rajtuk kivül jelen voltak még br. Podmaniczky Pál lelkész, aki a magyarországi ág. h. ev. egyházat, Ferenczy Károly bihartordai lelkész, aki a debreczeni ref. egyházmegyét, dr. Csia Sándor főorvos, aki a Bethánia Egyletet és Gregersen Lujza, aki a Protestáns Nők Országos Szövetségét képviselte. A kongresszus lefolyásáról és a magyarok ottani szerepléséről szines tudósítást közlött a Pesti Hírlap junius 13-iki vasárnapi száma, kiemelvén különösen egyházkerületünk püspökének szereplését. Az egyházi sajtóban eddig csak Forgács Gyula közleménye jelent meg a Sárospataki Református Lapok mult számában. A kongresszus elnöke dr. Seeberg berlini tanár volt. A tárgysorozaton a következő főbb előadások szerepeltek: Az egyházi szeretetmunka s a nyilvános társadalmi gondoskodás; Egyház és kultúra; A keresztyén ifjúság és a sport; Az evangélium és az evangélizáció; A nőkérdés és a protestáns etika. „Mindenik tétel magas színvonalú és kimerítő bevezető előadása után élénk hozzászólások következtek, amelyek igazolták, hogy milyen áldásos az ilyen felekezet- és nemzetközi kongresszus. Esténként nyilvános összejövetelek tartattak. Az első ismerkedési estélyen a különböző egyházak képviselői szólaltak fel, köztük Grosheide professzor is a református egyházak nevében. Felszólalt azonkívül Slotemaker de Bruine holland munkaügyi miniszter és az amsterdami polgármester is. A második estén a Nieuwe Kirk templomban volt vallásos estély, a harmadik napon a város zenepalotájában tartott összejövetel gyönyörű zeneszámai közben tizenegy ország köldötte tett rövid jelentést hazája belmissziói tevékenységéről. Ezek között hangzott el dr. Antal Géza püspök jelentése is a magyar ref. egyház belmissziójáról részben holland, részben német nyelven, továbbá báró Podmaniczky Pál jelentése is a magyar ág. ev. egyházról. Ez estélyt rádión továbbították. Két kirándulás tette változatossá a kongresszust. Az egyik kiránduláson a Heemstedei epileptikus telepet, a másikon, amely a kogresszus utolsó napját egészen igénybe vette, a Zetteni Heldring-intézményeket tekintették meg a kongresszus tagjai. Csodálatos dolgok, a keresztyén könyörülő és áldozatra kész szeretet minden kételkedést megszégyenítő bizonyítékai. A kongresszus védnöke a holland királynő édesanyja volt, aki többször, de egyizben magával Vilma királynővel jelent meg a kongresszuson és érdeklődéssel hallgatta annak tárgyalásait. A kongresszus választmányában dr. Ravasz László püspök buzgólkodott, mint annak állandó magyar református tagja.“ Kedves epizódja volt a magyarok ott tartózkodásának Ruyter Mihály admirális sírjának megkoszorúzása. A gályarabok szabadulásának e 250-ik forduló évében kötelességüknek tartották, hogy vegyenek szép koszorút, amit nemzetiszinü selyemszalaggal díszítettek s elhelyezték De Ruyter sírjára. Junius 3-án délután 5 órakor megjelentek e célból a Niewe Kirk-ben a síremlék előtt,
