Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-07-12 / 26-28. szám
Harminchatodik évfolyam. 26—28. szám Pápa, 1925 julius 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ....................................................... ..................-............................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jk I FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL* ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®*Sj a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Az örökség megtartása. A jövő héten kezdődnek meg az egyházmegyei gyűlések, melyek hü képét adják az egyes egyházközségekben lüktető életnek. Amilyen a gyülekezetek élete, olyan végeredményben az egyházmegyék és a kerület életmegnyilvánulása is. Mindenki tudja, hogy a sok fontos tárgy között, mely a gyűlések tárgysorozatán szerepel, az egyik legfontosabb a főiskola anyagi helyzete. Mindnyájunknak drága kincse, egyházkerületünk szemefénye, az ősöktől ránk hagyott értékes örökség a főiskola, az általános gazdasági helyzet következtében nehéz helyzetben van. Ma, amikor oly sokat beszélünk nemzetünk kulturfölényéről, legelsőrangú kötelességünk, hogy a meglevő kultúrintézmények életképességét fenntartsuk, sőt, amenynyire lehet, azt fokozzuk. Jelenleg arról van szó, hogy megtartsuk az örökséget. Aki csak felületesen is ismeri az egyházkerületet és abban a főiskola történetét, az megnyugvással gondol a múlt tanulságaiból vonható következtetésekre. Amikor nehéz körülmények közé került a főiskola, a fenntartó egyházkerület gyülekezetei versenyeztek abban, hogy melyik mutatja meg legnyilvánvalóbban az ősi főiskola iránt érzett ragaszkodását. Nem hirtelen fellángolásra, hanem a jövő minden eshetőségével számoló, komoly meggyőződésből fakadó cselekvésre van szükség. Múltúnk kötelez, a jelen kiáltó szüksége parancsol, a jövőért való felelősség kényszerít és lelkesít. Vezérek és közkatonák! A munkából mindenki vegye ki részét és akkor az eredmény nem lehet kétséges. Rajtunk pihen a nagy tanszékalapítók, az iskolafejlesztő püspökök, egyházkormányzók, főkurátorok, esperesek, főiskolai és egyházmegyei gondnokok, a hires tanárok tekintete. Méltóknak kell lennünk hozzájuk. És hangzik az Egyház Fejének örök felhívása és egyszersmind felséges Ígérete: „Tarsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában és többé onnét ki nem jő“. Az ő szavai pedig mind igazak és ámenek. Nagy a cél, amelyet el kell érnünk, de sikerülni fog, mert sikerülni-e kell! Az Úr lelke vezesse a tanácskozásokat és a határozatokat. p. j. I Találkozók. / A kollégium érettségizett növendékei évről-évre népes rajokban keresik fel az alma matert. E találkozók alkalmul szolgálnak arra, hogy az élet küzdelmei között elfáradtak felfrissüljenek, új erőt nyerjenek, a régi barátságok megújuljanak. A idén is több ilyen találkozó volt. Az 1915-ben érettségizettek junius 14-én jöttek össze 10 éves találkozóra. Kevesen voltak, nem csoda, 12-en a harctéren hősi halált haltak, sokan az elszakított területeken tartózkodnak. A megjelentek nevében Horváth István mérnök üdvözölte a tanári kart, melynek nevében Faragó János főigazgató válaszolt. A találkozón jelen voltak: Horváth István mérnök, dr. Csapó József orvos, dr. Kardos Ferenc vm. aljegyző, Lovas Zoltán állatorvos, Maller Lajos főhadnagy, Kaufmann József adófőtiszt, Gondol Dániel magántisztviselő, Hodossy Miklós mechanikus, Szilágyi István mérnök, dr. Szabó Ferenc áll. rend. tisztv., dr. Jilek Ferenc adómérnök, dr. Vasváry Jenő tvsz. jegyző. A 20 éves találkozásra 19-en jelentek meg. Nevükben Szűcs Dezső főgimnáziumi tanár, volt nemzetgyűlési képviselő üdvözölte a tanári kart. Ugyan ő mondott a templomban is megható alkalmi egyházi beszédet. Istentisztelet után a temetőben megkoszorúzták elhunyt tanáraik sírját, Sebestyén Dávid sírjánál Bakó Lajos városhidvégi lelkész, Borsos István sírjánál Mészáros András dudari lelkész mondtak beszédet. A találkozón résztvettek: Pápáról: Szűcs Dezső tanár, dr. Fehér Marcell és dr. Glück Sándor orvosok, dr. Böhm Zoltán ügyvéd, László Dezső postafőtiszt, Schloszszer Ernő v. h. főszámvevő, dr. Répássy Gyula. Vidékről: Tarcsy Gyula főjegyző, Mészáros András lelkész, Bakó Lajos lelkész, Kelemen Béla lelkész, Galambos János lelkész, dr. Steiner Antal ügyvéd, Takács János gyógyszerész, Szánthó Géza főjegyző, Mohácsy László lelkész, dr. Molnár Elemér főszolgabíró, Nagy Lajos p. ü. fogalmazó és Kálmán Sándor postaiak, tiszt. Junius 28-án két évfolyam maturuszai jöttek össze találkozóra. A 25 évesek bizony nem sokan voltak, de akik távolról-közelről megjöttek, annál jobban örültek a viszontlátásnak. Jelen voltak a találkozón Pápáról vitéz Karcsay Béla alezredes, Kapossy Arthur járásbiró, vidékről Mohácsy I Ferenc móv. felügyelő, osztálymérnök, dr. Tóth Zsigmond v. tanácsos, Tóth Miklós járásbiró, Molnár Gyula ref. lelkész, Györfy Jenő kir. adjunktus, Edelkrauth Jenő és Szily Dezső főjegyzők, kiknek részéről Molnár Gyula adott kifejezést az alma mater és volt tanáraik iránti ragaszkodásuknak. — A 15 évesek, kik öt év előtt is igen sikerült találkozót tartottak, most is igen szép számmal jöttek össze. A díszteremben egybegyülve, dr. Jókay-Ihász Miklós földbirtokos tolmácsolta lendületes beszédben a megjelentek hálás érzelmeit. A tanári kar nevében Faragó János főigazgató válaszolt. Az istenitiszteleten a találkozók közül Fülöp Mihály csabdi lelkész mondott szép egyházi beszédet. Ezután az alsóvárosi temetőben megkoszorúzták volt tanáruk, Sebestyén Dávid sírját, hol Kántor Gyula inotai lelkész és a kálváriái temetőben hősi halált halt tanulótársuk, Resch Kálmán sírját, hol Szabó Imre budapesti lelkész beszéltek. A találkozón jelen voltak Pápáról: Kovács László oki. gazda nejével, Magdics István áll. pénzt, főtiszt; vidékről: dr.
