Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-12 / 14-15. szám

Harminchatodik évfolyam. 14—15. szám. Pápa, 1925 április 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................................................... .......-.....................-........................-....... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. •......—................................-.................. FELELŐS SZHRKESZTÖ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖ- Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®*© a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. □ A húsvéti kijelentés. 2 Tim 1 ío: Aki eltörölte a halált, világos­ságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot. Az apostol szerint Jézus Krisztus a világegyetem központi személyisége. Ő olyan dolgokat hajtott végre, melyek minden embert egyformán érdekelnek. Életé­nek minden részlete szakadatlan kijelentés, fény árad felénk, bármely oldalról közelítsünk hozzá. De min­den részletnek meg van a maga külön üzenete. Ez a világ nem ismeri Istent és az ő akaratát. Jézus a nagy kijelentő, aki nem rövid időre lebbenti fel a fátyolt, hanem végérvényesen, egyszersmindenkorra feltárja az élet legnagyobb kérdéseire, rejtélyeire a feleletet. Isten szivéből jött, azt mutatja meg, mi lakozik Isten szivében az emberek számára. A husvét, Jézus diadalmas feltámadása, az apos­tol szerint a halál eltörlésével** megvilágította mi az élet és mi van a síron túl. A halál a végső ellenség, ott áll minden ember előtt és senki sem tudja, mikor kell a hivó szót meg­hallani és annak engedelmeskedni. A legszilárdabb tény az életben a halál. És Jézus megvívta a félelmes harcot ezzel a zord ellenséggel is. A harc eredménye tökéletes diadal: az apostol szerint eltörölte* a halált. Jézus feltáma­dása óta a halál elvesztette rettenetes voltát. Nincs már szivem félelmére, nézni sírom fenekére, mert lá­tom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából. Mivel pedig az élet magyarázója, a halál, meg­változott, átváltozott az élet is. Megvilágosodott, hogy mivé akarta és akarja tenni Isten az emberi életet. Az élet röpke álom, mondja a pillanatok em­bere, álmodjunk tehát benne minél szebbeket. Az élet fájdalom és keserűség, kiált fel a csapások terhe alatt roskadozó, szabadulj meg tőle minél előbb. És még hány és hány részben igaz, részben csak szellemes feleletet adtak már e kérdésre az emberek. A húsvéti kijelentés, Jézus példája szerint az élet alkalom Isten szeretésére, felelősség az Ő akara­tának megismerésére és teljesítésére. Nem a minél több öröm, nem a minél zavartalanabb békesség és nyugalom a boldogság, hanem az Istenen nyugvó és ezért rendíthetetlen jellem. Jézus élete a szenvedések láncolata és mégis a világ legmélyebb, legtisztább, legtartósabb örömeit ő élvezte, mert az élet nagy titka az, amit Ő valósított meg: e világban, de nem a világnak. A husvét megvilágítja a síron túli létet is. A pogányság kiszínezte az „ismeretlen tartományiban folyó életet. Mindez mese és képzelet játéka. A való­ság a Krisztus. És Krisztus halála a megdicsőülés kezdete. A keresztyén halála sem más, mint az Atyá­hoz menetel, ahol láthatja az ő Mesterét és Meg­váltóját. A halhatatlanság Istennel lenni, Istenben, Istenért élni, levetkőzni a bűn ruhájából és felölteni a szentség hófehér köntösét. Nagypéntek gyásza örömújjongássá, a haláltól való félelem boldog békességgé változik, mert volt husvét, mert Jézus feltámadott. Hallelujah! Hallelujah! m. Az Új Szövetség új magyar fordítása. A mi református egyházunk az Ige egyháza és így csak természetes, hogyha az Isten Igéje iránt min­dig élénk volt nálunk az érdeklődés. Mi azt akarjuk, hogy az Ige ott legyen minden házban, hogy szól­hasson minden szívhez. Ezért, hogy a reformáció egyházai a legbuzgóbb terjesztői a Bibliának, Biblia­terjesztő társulatok csak ezen a talajon állhatták elő. A hűség és ragaszkodás sohsem jelentett maradi­­ságot, avult ósdiságot, sőt ellenkezőleg, mivel mi a lényeget tekintjük úrnak, mivel elfo'gadjuk, hogy a betű megöl, a lélek az, ami megelevenít, nálunk nin­csenek véglegesen megállapított, meg nem változtat­ható fordítások. A reformáció elvéből következett, hogy az Isten Igéjét minden népnek a maga nyelvén kell odatárni, de ugyanebből következik az is, hogy az Isten Igéjét minden kornak új köntösben, általa érthető nyelven kell odaadni. itt a jelentősége a Biblia új fordításainak. Sokan, természetesen és érthetően, ragaszkodnak a régi, ismert fordításhoz és szentségtörésnek minő­sítenek minden próbálkozást, mely a Szentirást a mai

Next

/
Thumbnails
Contents