Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-04 / 1. szám
Harminchatodik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1925 január 4. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................... ...................................-.......................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ............................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. cd Újévi gondolatok. Óév alkonyulatán, újév virradíáva! természetesen tolulnak elő gondolatok, amelyek annyira jellemzők, hogy bennük az illető egyéniségek hü fényképét szemlélhetjük. Mert ezek az órák a számadás órái, s ilyenkor a kereskedő előszedi üzleti könyveit, hogy mérleget készítsen, a mulatós természet vigalmak közt üdvözli az első éjfélt, az államférfi az ország helyzetének kusz'a vonalait rendezgeti, hogy valami érthető képet alkosson azokból a maga számára és a vallásos lélek áhítattal gondol Istenre, mint aki megsegítette eleddig s azért az Ö erős karjába fogózva emelt fővel tekint bele a bizonytalan jövőbe. Hadd legyen az új fordulat ideje reánk nézve á magunkbaszállásnak szentelve. Magunkba szállunk. Felkutatjuk az elmúlt év kiemelkedő eseményeit s azok jellegéből próbáljuk megállapítani, hogy előre haladtunk-e, vagy hátra maradtunk, emelkedtünk-e, vagy sűlyedtünk. Különösen közéletünknek az az alakulata érdekel bennünket, amelynek egyház a neve, s amely mint az evangyéliom illatos nárdus-olajának drága szelencéje, beteg társadalmunk biztos hatású orvosságával van megtöltve. Több-e, kevesebb-e egyházunknak ez az evangyéliomi telítettsége: ez a lényeges kérdés, amely mellett alsóbbrendüvé sűlyed az a sokak áital fontosabbnak tartott kérdés, hogy miként állunk az anyagiakban. Nem vitatjuk ez utóbbi kérdés lényegtelen voltát, hiszen a lélek épségére sem közömbös lakóhelyének, a testnek minősége: de mégis a Lélek teremtette meg az egyházat, s hisszük, hogy az fogja fenn is tartani, így mégis az a lényeges, hogy ez a lélek erősödjék egyházunkban. És vannak jelek, Istennek hála! amelyek ezt a szellem-tartalmi gyarapodást igazolják. Bibliaköreink gyarapodása, a vasárnapi iskolák meghonosodása, vallásos jellegű egyletek intenzívebb munkája: mind azt igazolják, hogy erősödik híveinkben az Ige sóvárgása. A lelkésznevelés új tervezete, az Orle pápai gyűlésének s kongresszusának szellemi légköre és határozatai meg amellett tanúskodnak, hogy az újabb lelkésznemzedék erősen igyekszik ellátni magát eszközökkel a gyülekezetek óhajtva várt szomjúságának minél teljesebb kielégítésére. És mi úgy érezzük, hogy az ilyen irányú egyházi mozgalom felett ragyog fel a Nagy Konstantin keresztjele ezzel a felirattal: e jelben győzni fogsz; győzni úgy a vörös, mint a fekete nemzetköziségen. A belmissziói érzék ilyen fejlődését az elmúlt év nyereségének kell elkönyvelnünk. Nyereségnek számíthatjuk azt az erősödést is, amelyben külföldi testvéreinkhez fűző kapcsolatunk részesült. A régi svájci, skót, holland, angol és amerikai látogatóink mellett részünk volt a másik mártiregyház, a hugenották küldötteinek látogatásában is. Bár fájdalmas szivvel könyveljük el nagy jóakaróinknak s igaz barátainknak, egy Goodnak, egy Fulliquetnek elsiratását, de a Gondviselő mégis szélesítette az irántunk érdeklődő külföldi testvéreink körét és reménységgel tekintünk ennek úgy egyházi, mint nemzeti gyümöicsözése felé. Mert reméljük, hogy külföldi testvéreink személyes tapasztalatai nyomán oszladozik annak a nagy tudatlanságnak sűrű fellege, amely a mi nemzeti igazainkat ellenségeink szeme elől homályba rejti; országunk helyzetének javulása pedig egyházunkat is kiemeli majd — óh mily szép álom! — a nehéz helyzetből. Mert hogy anyagilag súlyos válságban vagyunk, ezen a szomorú tényen éppen nem könnyített az elmúlt esztendő. Sőt meglepetésszerűen súlyosodtak terheink. Népiskoláinkra rótt nagy teher szinte elviselhetetlen, csupán az a reménységünk, hogy az egységes akciónak csak lesz valami sikere az államkormánynál. Ez mint komoly gond jött át a múltból az -új esztendőbe. Komoly helyzetbe, sőt itt-ott válságba jutott közép- és főiskoláink ügye is. Szomorúan kell elkönyvelnünk a veszteség oldalon azt a szinte beláthatatlan horderejű csapást, amely a sárospataki kollégiumot érte azzal, hogy az államsegély megszüntetése miatt bezárta jogi akadémiáját; továbbá súlyos veszteségünk a máramarossziget—hódmezővásárhelyi másik jogakadémiánk, karcagi főgimnáziumunk megszűnése. A középiskolai reform s azzal együtt legnépesebb középiskoláink típusának megállapítása is fokozza aggodalmainkat, bár itt még a dolog természete szerint csak néhány év múlva lesz nyilvánvalóvá a veszteségünk mértéke. Szinte izgalommal kell feltekinteni egyházunk vezetőire s esdekelve kérni őket: videant consules.
