Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-15 / 6-7. szám

26. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. gájának, minden embereknél jobbnak, nemesebbnek, tökéletesebbnek kell lennie. Pedig ő is ki van téve ezerféle kisértésnek; őt is érik kellemetlenségek és bántalmak és a földi élet küzdelmeiből, szenvedései­ből neki is ki kell vennie részét. Szerintem nem az a fő, hogy a papné a gyüle­kezet életében minél inkább aktiv és látható szerepet töltsön be. Ezt úgyis csak oly mértékben teheti, amely mellett otthonát, gyermekeit el nem hanyagolja; az a fontos, hogy a lelkész általa, vele, az ő támogatásá­val tehessen minél többet, tölthesse be állandó derű­vel, kedvvel, gyönyörűséggel és fáradhatatlanul az ő tisztét. Hogy gyógyítson az orvos olyan orvossággal, amelyben ő maga sem bízik? Hogy beszéljen a lel­kész hitről, szeretetről, hogy vigasztaljon másokat, ha saját maga boldogtalan ? Mindenesetre nagy nyereség, ha a lelkészné tanultságánál, műveltségénél fogva férjét aktive is támogathatja, de legnagyobb segítsége minden­esetre az, ha egyéniségével és magaviseletével nem nehezíti meg férje helyzetét, ha nem akadályozza őt munkájában, hanem megértésével, alkalmazkodásával, szelíd és szerető leikével őrködik a fölött, hogy a lel­kész kedélyének derűs egyensúlyát, boldogságát semmi meg ne zavarja s ha volna, ami a világban bántaná, azt is elfelejtse otthonában. A papnénak tisztelnie kell férjében a lelkészt. Meg kell értenie, hogy a lelkész egy más világban él; az ő örömei, kedvtelései mások, mint a világi emberéi. A lelkésznének sok mindenről le kell mon­dania, ami a társadalmi és világi életet illeti, de ezt a lemondást ne áldozatnak tekintse, hanem férje és a saját boldogsága érdekében gyönyörűségnek. A lelkészné nem lehet a divat rabja s nem vehet részt úgy a világi szórakozásban, mint más asszonyok, nem lehet az az ambíciója, hogy lehetőleg „modern“ legyen. S ha azért illetéktelenek részéről megszólás érné, az ránézve nem sértést, hanem dicséretet jelent. A papnénak bölcsnek kell lennie, nem a világ szerint, hanem a Krisztus szerint. Jártasnak kell lennie a Bibliában s egész egyéniségét, jellemét a Krisztus szellemének kell áthatnia. Csak így lehet férjének igazán segítőtársa, gyermekeinek okos anyja, házának bölcs vezetője s gyülekezetének szeretett papnéja. Nagyon sokszor a papnén fordul meg a gyülekezeti jó békes­ség, vagy áldatlan állapot. Sok helyütt a szeretetlen papot csak a tiszteletes asszony kedvéért tűrik, viszont ha még olyan derék ember is a lelkész és hivatását a legjobban iparkodik is betölteni: ha feleségére vilá­giassága, szeretetlen magaviseleté vagy túlmodern volta miatt panasz van, akkor a lelkész helyzete nehéz és keserves. A papné sok ellentétet elsimíthat és sok baj­nak, egyenetlenkedésnek lehet okozója. Ha előbb megállapítottuk, hogy a papné meg ne nehezítse, meg ne akadályozza magatartásával férje munkáját, most viszont elmondjuk, hogy a papnénak úgy a saját családi boldogsága, mint a gyülekezet harmonikus, virágzó és termékeny élete szempontjából mindent el kell követnie, hogy állandó tápot nyújtson annak a nagy, meleg, családias szeretetnek, amely kell, hogy a gyülekezetei papjával összekösse. Mert ez a szeretet minden díjlevélnél, minden javadalmazásnál többet ér. S ezzel elérkeztünk a pozitiv vagy aktiv segítség kérdéséhez. A gyülekezet rokonszenvét megnyeri a lelkészné az emberekkel való helyes, tapintatos és céltudatos érintkezéssel. Másodszor, ha érdeklődik az egyház helyi ügyei és viszonyai iránt. Iparkodik megismerni a gyülekezet tagjait, iparkodik férje válláról levenni a kicsinyes, de mégis nagyon fontos gondokat. Hogy a templom ki legyen takarítva, hogy az úrasztali kenyér idejében meg legyen, hogy valamely ünnepélyes alkal­mat vagy esetet miképen lehet még ünnepélyesebbé, melegebbé, emlékezetesebbé tenni, ez mind kedves hatáskörébe tartozik. Az emberekkel való helyes és tapintatos érintke­zéshez tartozik az is, hogy a papné ne külső meg­jelenésével vonja magára a figyelmet. Ne essék két­ségbe, ha padjából esetleg kiszorítják, ne éreztesse, hogy másnál előbbrevalónak képzeli magát. Bocsánatot kell kérnem, hogy e dolgokat előhozom, tudva, hogy köztünk itt erre példa nincsen, de a papné magatar­tása igen-igen fontos és sok áldásnak vagy átoknak lehet okozója. A gyülekezettel való érintkezés szempontjába sokkal könnyebb és ideálisabb a helyzete a falusi papnéknak, mint a városi papnéknak. A falusi gyüle­kezet tömörebb, könnyebben áttekinthető és megköze­líthető. A lelkész itt nemcsak a vallás és az egyház, hanem még a kultúra szempontjából is szép és nagy misszió szolgálatában áll. A gazdagság mindazt meg­szerezteti a néppel, amit pénzen meg lehet venni; iparkodik utánozni a városi, az úri népet, de nem eré­nyeiben követi, hanem romlott erkölcseiben. A mi mű­veltségünk, a mi bölcseségünk benne van Krisztus szellemében, benne van az Evangéliumokban, de ha a hatás elől elzárkózunk, akkor annak átalakító, újjá­szülő erejét nem érezhetjük életünkben. Amennyire a nép eltért a Bibliától, annyira tér el Krisztus szellemé­től s amily mértékben vallástalan, oly mértékben er­kölcstelen. A lelkész nemcsak oktatója, hanem nevelője is gyülekezetének s az ő munkájának is, mint minden nevelői munkának, leghathatósabb eszköze a példaadás. Hiába prédikál krisztusi életről, ha a saját családi éle­tét az Evangélium szelleme át nem hatja, hiába pré­dikál erkölcsről, jámbor életről, egykerendszerről, ha a saját életével nem tesz bizonyságot annak igaz voltá­ról, amit prédikál. S a példaadásban ismét segítségére jön a papné, aki háza vezetésével, gyermekei nevelé­sével, a cseléddel és minden emberrel való bánás­módjával, magaviseletével lehet jótékony nevelő hatás­sal a népre. Némely faluban pl., különösen ma, nagyon dívik az aranyláncok, ékszerek viselése, a ruházko­

Next

/
Thumbnails
Contents