Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-01 / 4-5. szám

22. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. fel. A nagy ellentét különösen a nagyobb távolságról összekerültek találkozásakor lesz jobban szembetűnő. Az ellentét szembetűnően kiütődött a betört románok elől menekülők és az alföldiek között. Sok helyen nincsenek hatalmas gondolatai az életről, halálról. Ha sok helyen nem is szeret olvasni, meg kell keresni a hozzáférést naptár, jó újság, traktátusokkal, akár ingyen osztogatva is, hogy kialakuljon lelkében az egységes világkép, megtompuljon a szélsőségek' harca életében s a külső egyháziasság mázát hordozó közönyt fel­váltsa az imádságos lelki egyházi élet. Ebben a mun­kában hivatalosnak és nem hivatalosnak elől kell járni, mert a megmerevedett közönyösségből nem lehet más­kép feltámadás. „Segédlelkészeink helyzete s annak reformjáról" értekezett Marton János sárospataki theol. tanár nagy ügyszeretettel. Öt évre terjedne a lelkészképzés. Az ötödik év, beleszámítva a segédlelkészi évbe, tisztán gyakorlati lenne és teljesen költségmentes, melyben egészen a tanulmánynak lehetne szentelni minden időt. Jótékony hatású volna a szülőfalu palástsegítsége szü­löttjének. A javadalom törvényben biztosított 500 arany korona és ellátás legyen, melynek lelkész csak méltá­nyos esetben viselje egy részét, az egészet a gyüleke­zet adja. A nagy gyülekezetek segédlelkészi állásai fokozatosan szerveztessenek át rendes lelkészi állásokká. Szükséges volna a helyzet rendezése az egyházközség­ben, munkakörben, presbitériumban, melynek tagja legyen és a végzett szolgálatok javadalmazásában. Elő kellene segíteni a tudományos továbbképzés lehe­tőségeit. Délután „Az adakozás lelkének nevelése“ címen Bogdán Gyula Wekerle-telepi lelkész tartott előadást. Már régen fel kellett volna ezt a kérdést vetni. Ez a kérdés tulajdonképen existenciális kérdés. A templom­ban kell hozzá fogni s azután végig vezetni a való élet egész mezején. Elől kell járni fáradhatatlanul a jó példaadásban. Nem az anyagiak teremtik a lelkieket, hanem fordítva. Az adakozás krisztusi ereje valahogy kiveszett a mi életünkből. Mindennap foglalkozni kell az Igén keresztül az emberekkel. Nem szabad pihenni hagyni azokat, akiket megnyertünk. Itt jön előtérbe a mindennapi istenitisztelet nagy kérdése igehirdetéssel. Célokat kell kitűzni s ezeket fokozatosan ébren tartani. Az ifjúsági istenitiszteleteken rá kell nevelni az ifjúsá­got. Az emberek sok mindenféle hiábavalóságra sokat áldoznak; ezt kellene helyes irányba terelni: Isten dicsőségére. Ez a bibliai alap, ez a dogmatikai elv és az ősi kálvinista felfogás. Dr. Ravasz László püspök a kálvinista férfi lelki világáról beszélt. Mély éleslátással vonta meg a különb­séget a férfi és nő között s állította nagy közvetlen­séggel a hallgatóság elé közelebb a kálvinista férfit és nőt, mindkettőt lelkének csodálatos világában s általunk észre nem vett rejtelmeiben. „A férfi vérében benne vannak a közmondások: Segíts magadon, az Isten is megsegít!“ „Mindenki a maga szerencséjének a ko­vácsa.“ A világot kisebbnek tartja magánál, mellyel megbír. A nő szeret függő helyzetben lenni, ez az élet­kategória az ő uralkodásának a formája. A kálvinizmusban specifikus komolyságot szok­tunk felfedezni. Szellemiségében, kultuszában minden a gondolatra, az igére van felépítve. Nincs benne drá­­maiság, nincs általános értelemben vett szimbólum. A szó az egyetlen szimbólum. — „A kálvinizmus nem kész dolog, nem ajándék. Magunknak kellene össze­rakni. Minél több munkát és feladatot kell magunk elé tűzni, vállainkra venni.“ Az első nap estélyén az Isten igéjét Gray Sán­dor debreceni lelkész hirdette telkekbe markoló erővel. Siskey Imre (Folyt. kÖV.) ref. lelkész. A székesfehérvári ref. egyház köréből. A székesfehérvári ref. egyházközségben 1924. év folyamán megkereszteltetett 32 férfi és 33 leány újszü­lött s egy zsidó hitről áttért nő. A ref. egyháznál es­küdött 31 házaspár, más egyháznál nyert megáldást 24 pár, egy pedig nem vett egyházi áldást. Egyházunk, előnyére kötött megegyezést 13 pár, hátrányára (s a róm. kath. egyház javára) 18. Egyházunkból kitért 5 egyén, szentvallásunkra általiért 7. Meghalt helybeli 50, vidéki a kórházakból 39. Hívek száma összesen 3651. Perselyadományokban befolyt 8.997.079 K. Isten dicsőségére 3,450.700 K, házvételalapra 15,500.000 K, a Miklós Géza nevét viselő iskolai alapítványra 6,000.000 K, szegény iskolás gyermekek felruházására 6,500.000 K. (Ezenkívül Székesfehérvár város adományozott a ref. el. isk. tanulóknak 20 pár cipőt, Simon Sándor presbiter támogatása folytán.) Az úrasztala ellátására kenyér és bor 667.000 K értékben. Az egyházmegyei árvaházi és a leány Kálvineumi alapra 741.000 K, a biai egyház részére segély 169.000 K, szegény főiskolai hallgatók segélyezésére 1,500.000 K, a ref. hittan tanu­lásában s az egyháziasságban kiváló eredményt tanú­sított tanulók jutalmazására 431.000 K, iratterjesztésre 243.000 K. — Pinceépítésre adományok anyagokban 8,000.000 K. Végrendeletileg hagyományozott néh. dr. Kis János ügyvéd egy emeletes bérházat mintegy 500 millió K értékben. Eladatott vallásos irat 2,100.000 K értékben, ezenfelül 120 új énekeskönyv és 101 ref. kiadású naptár. A vasárnaponként rendszerint tartatni szokott vallásos estélyeken s a csütörtök esti bibliai órákon kivül nagyobbszabású ünnep tartatott (1924. év máso­dik felében) aug. 12-én — az egyházai. árvaházi és­­kálvineumi alap céljaira, október 11 -én a M. Prot. Irodalmi Társulat javára, okt. 24-én (Bruston E. és Perrier Lajos francia ref. egyetemi tanárok közreműkö­désével), okt. 31-én d. e. istenitisztelet s d. u. vallásos estély, nov. 23-án Miklós Géza székesfehérvári lelkész­kedésének 20 éves jubileumi ünnepe, dec. 6-án d. e. egyházi ünnep és dec. 21-én és 26-án karácsonyi szín­darab előadása, mely alkalommal 2 millió K tiszta jö­vedelem folyt be a ref. Dalkör pénztárába s december 23-án karácsonyfa-ünnep. A köznap reggelenként s bűnbánati héten dél­utánonként is tartott könyörgéseken kivül igehirdetés volt karácsony hetében köznap estéken is. A jeles ün­nepek délelőttjén két istenitisztelet tartatik. Minden va­sárnap van igehirdetés az állami fiú Otthonban s két­hetenként a hadi árva intézetben és az ügyészségi fogház imatermében, ahol ötször évenként úrvacsora is osztatik. A kórházakban, a fölmerülő szükséghez képest gondoztatnak a betegek s nyernek lelki vigaszt és ré­szesülnek az úrvacsora szentségében. A gyülekezet forró vágya két nagyobb harang beszerzése, melyre 10 millió K már befolyt adomá­nyokban. De mivel a 65 millió K-ba került iskolai épít­kezés a hívek anyagi teherbíró képességét az 1923/24. évben nagyon igénybe vette: ez az óhaj talán csak az idén vagy a jövő esztendőben fog megvalósulni. — Lapunk e számát úgy állítottuk össze, hogy annak tartalma a gyülekezeti Jókai-ünnepélyen felhasz­nálható legyen. Legközelebb febr. 15-én jelenünk meg

Next

/
Thumbnails
Contents