Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-12-20 / 51. szám
158. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1925. Nagyjelentőségű leiratából, amely esperesünk másolata utján jutott hozzánk, kiemelem a következőket : „Eleitől fogva foglalkoztatott az a gondolat, kogy egyházkerületünk hivatalos lapját fejlesszük; necsak időszakonként, hanem hetenként megjelentetve olyan tartalommal lássuk el, mely kielégíthesse egyházkerületünk lelkészi | karának egy egyházi lappal szemben joggal támasztható igényét. Az első évek sok gondja s főkép a financiális nehézségekre való tekintet háttérbe szorította eddig a D. P. L. fejlesztésére vonatkozó óhajomat. Most azonban, hogy pár hét múlva új évfolyamba lép lapunk, szükségét látom annak,, hogy ez az új évfolyam igyekezzék minden tekintetben kielégíteni a hozzáfüződő várakozásokat“. Püspök urunk elhatározása a bölcs kormányzása alatt élő egyházkerületben mindenütt örömet ébreszt és lelkes akciója a lelkészi kar hálás érzelmével és üdvözlésével találkozik. A leiratból a lap pályafutásában tehát egy új jövő teremtésének a gondolata, egy új, lélekben erősebb korszak vezérlő elve, vagy legalább is a jele rajzolódik a szemünk elé, amely elménkbe idézi Jóéi próféta mondását, 2: 28. „És lészen azután, hogy a ti ifjaitok látásokat látnak és véneitek álmokat álmodnak“. Mert mi az ifjaknak a látása és a véneknek az álma? Lényegben egyugyanazon dolog. Hogy a tiszta, hamisítatlan kálvinista, tehát evangéliumi hit- és erkölcsi alapelveken felépült református anyaszentegyházunk és magyar hazánk legyen ismét megvívhatatlan vár. Ha új korszakot várunk a romok felett az állam felépítésében: akkor új korszak nyílására kell felkészülve lennünk református keresztyén hitünk és erkölcsünk védelmében és történelmileg megalapozott jogaink érvényesülésében is. Nem kételkedünk, hogy az új évfolyamba megszervezett erőkkel lépő D. P. L. is ennek az új és mégis régi korszaknak a zászlóját emeli fel és viszi előre a létért vívandó versenyben. Erre a reményre jogos biztosíték Püspökünk személye, akinek a kezében nagy lelki erőihez és karizmáihoz méltóan a főszerkesztésében induló lap is elől világító fáklya lesz az egyházkerület egyházmegyéiben és ezek gyertyatartói között: a gyülekezetekben. „215 tagból álló gyülekezet pásztorálásáról van szó, nem kevesebbről, — írja a látásokat látó ifjak nevében hozzám üdvözletként intézett levelében egy névtelen Timotheus, akit buzgóságáért e helyen dicsérhetek meg. — 215 gyülekezet élete, sok munkás és derék papja miért ne szólhatna egymásnak okosan — egymás hite által — ebben a lapban? Mindenesetre kívánatos a szerkesztésnek az a módja, mintha nem is kötelező lap lenne, mintha az egyházak részéről a lapnak cserbenhagyása is fenyegethetne. Ha terjedefemben kibővül a lap s értéke mélyülne mellékletével, vagy „mellékes“, „toldalék“, „pótlék“ részével érje ezt el, amely melléklet egyszer ismét különböző ok miatt elmaradhat, hátrahagyván a velő nélküli hústalan csontvázat, amelyik újra kéthetenként szédeleg, de legyen szervesen egy, egész! A lap cime sem fedi a kálvinista gondolatot.“ Névtelen levéliró kollegám lapfejlesztő követeléseit minden tételével magam is aláírom. É tételek között a lap címének megváltoztatására vonatkozó óhaját elégíteném ki sorrendben a legelőször. Mert nem hisszük, hogy pl. valamely luteránus egyházkerület más címet választana a lapjának, mint: Evangélikus Lap. Bizonyára a mi református egyházkerületünk sincs felbonthatatlan házassági szövetségben közlönyünk „protestáns“ jelzőjével, bármilyen történelmi és közösségi szent kapocsra emlékeztet is a fogalom. Legyen tehát új évfolyamhoz közeledő lapunk cime egyszerűen: Dunántúli Református Lap . . . És a jó Isten engedjen neki valóban apostoli missziót! Kovács József. Lelkes munkatársunk gondolkozásra késztő cikkét abban a reményben közöljük, hogy lelkésztársaink közül minél többen fognak bennünket a lapszerkesztés nehéz és felelősségteljes munkájában korszerű cikkek, tudósítások és egyházi hirek minél nagyobb számban és minél gyakrabban való beküldésével támogatni. Ne sajnáljuk az erre fordított fáradságot és a postaköltséget. Ami cikkírónak a lap címének megváltoztatására irányuló óhaját illeti, nekünk az a meggyőződésünk, hogy egy négyévtizedes lapnak annyira megvannak a maga történelmileg kialakult tisztes hagyományai, hogy a névváltoztatás nagy nehézségekkel járna. Lapunk magától értetődőleg elsősorban a református szellemet képviselte és fogja ezután is Isten segítségével képviselni, de amint a lap megindításakor szükség volt az erők összefogására, azt gondoljuk, hogy ez a szükségszerűség ma méginkább megvan. Az elmúlt évtizedekben a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap és korunkban a legnagyobb magyar refor* mátus egyházkerületet képviselő Debreceni Protestáns Lap példája azt bizonyítja, hogy „apostoli missziót“ teljesíteni a mostani címünkkel is lehet és — az Ő kegyelméből fogunk is. A szerkesztőség. A- „Belsősomogyi Ref. Egyesület“ napja Csurgón. A „Belsősomogyi Ref. Egyesület“ december hó 10-én felejthetetlen napot szerzett a csurgói egyházközségnek. Az ünnepély két részből állott. Délelőtt istentisztelet volt, amelyen a szokatlan hideg ellenére is nagyon szép számmal jelentek meg a hívők és érdeklődők. Az istentiszteleten Varga Dezső csurgói lelkész imája s a leánykor megható éneke után Izsák Aladár somogyjádi lelkész, a B. R. E. elnöke mondott megrázó erejű, hatalmas mélységű prédikációt, mely kivételes hatást gyakorolt a hallgatókra. Majd Kulcsár Gyula somogyszobi tanító gyönyörű éneke után Mózes Ernő bolhási lelkész fenkölt imája zárta be a nagyszabású templomi ünnepélyt. Délután a ref. reálgimnázium tornatermében gyülekezett össze Csurgó társadalma felekezeti különbség nélkül. A vallásos estélyen Izsák Aladár lelkész, a B. R. E. elnöke tartott tüzes, hatásos, mélyenszántó megnyitót, az ünnepi beszédet pedig Vass Vince dr. pápai theológiai tanár mondotta „A Kálvinizmus és a magyar lélek“ címen. Történelmi alapon felépített hatalmas koncepciójú beszédjében meggyőző erővel fejtette ki a Kálvinizmus rendkívüli hivatását, amely éppen a magyar lélek ősi struktúrájával áll a legharmonikusabb viszonyban. Erösveretű ünnepi szózata rendkívüli hatást keltett. A zárószavakat Bene Kálmán dr. reálgimn. igazgató-tanár mondotta. A vallásos estélyen a leányegyesület énekkara, Füstös Katica, Beleváry Katica és Erzsiké, Mezey Erzsiké, Dobó László gimn. tanuló hatásos szavalatai, a reálgimnázium vegyeskara és Rácz Dezső tanár vonósnégyese szerepeltek a műsoron. Az ünnepségeken a szereplő vendégeken kívül ott láttuk Matolcsy Sándor dr. vezérigazgatót, Németh Károly szobi, Szikszay László belegi lelkészeket, Thury Zsigmond dr. szerkesztőt feleségével stb. A csurgói egyház immár hatalmas arányban fellendülő hitélete gazdag emlékkel, intenzív munkásságú s hatásában megbecsülhetetlen nappal gyarapodott.
