Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-11-22 / 47. szám
Harminchatodik évfolyam. 47. szám Pápa, 1925 november 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —..................................................... ......................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ....................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- * FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. o Protestáns ügyek a kultuszminisztériumban. Egyházunkat az utóbbi időben ismételten érték kihatásukban rendkívül fontos, kellemetlen meglepetések s érik még ma is. Különösen népiskolai oktatásügyünk terén vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a tanítói államsegélyek megállapításánál autonómiánknak sérelmével is olyan intézkedések történnek, melyek nélkülözik viszonyainknak ismeretét s nem számolnak egyházunk teherbíró képességével. Hasonló a panasz a tanítói nyugdíjintézeti járulékok megállapításánál is, mely intézkedés különösen kisebb gyülekezeteinket a legsúlyosabb helyzet elé állította. A tandíjkárpótlási segély folyósítása is sok jogosult panaszra ad okot. De nemcsak a népiskolai oktatás-ügy, hanem a polgári iskolai, tanítóképző-intézeti s középiskolai kérdések tárgyalásánál is nélkülözzük a kultuszminisztériumban azt az egységes áttekintést, mely egész helyzetünk alapos ismeretével, számotvetve a mai viszonyok adta lehetőségekkel, igyekeznék összhangba hozni egyházunk érdekeit az állami érdekekkel. Végig mehetünk egyházi életünk egyéb égető kérdésein is, amilyenek az adócsökkentési segély valorizálása, a lelkészi korpótlékok folyósítása, a közigazgatási államsegély megfelelő mértékre emelése stb. s mindenütt azt látjuk, hogy e téren is kívánatos volna, ha legfőbb fokon olyan kéz irányítaná ez ügyeket, amely járatos egyházi életünk terén s a jelen nehéz napjaiban a múlt tapasztalatain okulva, készítené elő a jövő kibontakozásának útját. A protestáns egyház és a kormányhatalom érintkezése szempontjából is kívánatos volna, hogy az összes protestáns ügyek egy kézbe follyanak össze s ha ezeknek az ügyeknek előkészítése a különböző ügyosztályokban történnék is, az egységes irányítást egy központból kaphatnák. Igaz ugyan, hogy a kultuszminisztériumban a szervezett politikai államtitkári állás évtizedes hagyomány szerint állandóan protestáns egyénnel töltetik be, de ez az állás politikai jellegű lévén s így alá lévén vetve a politikai változásoknak, igen ritkán nyújt lehetőséget arra, hogy valaki évek hosszú során át intézze a protestáns egyház ügyeit, még ha azok mind az ö jogkörébe utaltatnának is, ami tudvalevőleg jelenleg nem így van, mert vannak ügyek, amelyek anélkül, hogy protestáns vezető ember kezén mennének keresztül, nyernek legfőbb fokon, a miniszter által elintézést. Nem bizalmatlanság a miniszter úr iránt íratja velünk e sorokat, hiszen ő eddigi működésével megmutatta, hogy protestáns egyházunk szükségletei iránt teljes megértéssel viseltetik. De az ismételten tapasztalt sérelmek, autonómiánk jogkörének többször direkt megsértése s a fontos érdek, hogy ez a jövőben lehetőleg elkerültessék, indít arra, hogy a .protestáns egyházak ügyeinek legfőbb fokon egy protestáns adminisztratív államtitkár által leendő elintézését elsőrangú fontosságúnak tartsuk. Nem is gondoljuk, hogy ennek akadálya volna, mert hiszen a protestáns ügyek egy része ma is külön osztályban intéztetik el, s ha a többi más ügyosztályokban elintézésre váró ügyek, amennyiben ezek protestáns egyháziak, ezzel az ügyosztállyal közvetlenül kapcsolatba hozatnának, a kérdés minden nehézség nélkül meg volna oldható. Előnye volna ez saját egyházi adminisztrációnknak is, mert igy az egyház vezetői nem volnának kénytelenek minden egyes ügyosztály fejével külön tárgyalni adott konkrét esetekben, kik épen azért, mert protestáns egyházunk egyéb ügyeit nem ismerik, nem rendelkeznek egyházunk érdekei tekintetében azzal a tájékozottsággal, amely megkivántatnék arra, hogy az ügyek minden súrlódás nélkül intéztessenek el. Egységes vezetés mellett sokkal könnyebb volna az összes egyházi és iskolai ügyek elintézésének megnyugtató módját úgy az állam, mint az egyház szempontjából megtalálni. A—a. Harangszentelés Fehérvárott. Szép és lélekemelő ünnepe volt a székesfehérvári ref. gyülekezetnek f. hó 15-én, amelyen részt vett dr. Antal Géza egyházkerületünk püspöke is. A harangok toronybahelyezése alkalmából folyó hó 12-én Miklós Géza lelkész mondott beszédet, imát és rövid áldást, a Ref. Dalkör pedig énekelt. A harangavatási ünnep előre vetett pírja már szombaton este beragyogta az ünneplő gyülekezetei, amikor az egyház a XVI. századbeli dicső múlt után — a XVI. század közepe táján „a városban levő 7 pap közül csak egy öreg maradt meg a róm. kath. egyházban, a többi hat az evangéliumi hit igazságait hirdette“ — a magyar protestántizmus gyász évtizedeiben megfogyva, megsemmisülve újjáalakulásának centenáriumáról emlékezett meg hálás lélekkel a Minden-
