Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1925-10-11 / 40-41. szám

Harminchatodik évfolyam.

40—41. szám

Pápa, 1925 október 11.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

........................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .........................................................

........................................................................ FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ......................—......................—

FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Ä FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK. a

A tanítói fizetések*

Nem lehet tagadni, Ni. Egyházmegyei Közgyűlés, hogy az elmúlt évben, az államkincstár egyensúlyba hozatalával kapcsolatban kibocsátott miniszteri rendelkezések, különösen a tanügyi dolgokban nem egyszer, mind pörölycsapások érték egyházunk, gyülekezeteink és egyházkerületünk teherbíró képességét, sőt féltve őrzött egyházálkotmányunk bástyáin is erős rést törtek. Nagyon érthető, hogy az államkormány ott, ahol segélyt nyújt, ingerentiális jogokat is követel magának; hogy a segélyezés alapjául bizonyos előmunkálatokat maga végeztet s a segélyösszegek nagyságát is, közegei útján, maga állapítja meg: vannak mégis intézkedések, melyek ellen hangosan szólt kell itt emelnünk, — teljes elismerésével természetesen annak is, ami méltányos és helytálló.

A nem állami elemi iskolai tanítók illetményeinek újabb szabályozása tárgyában kiadott 73.000/1924. sz. kultuszminiszteri rendelet a tanítók helyi javadalmát aranykorona értékben állapítja meg s az illetménykiegészítő államsegélyt is aranykoronában adja. A helyi javadalom aranykorona megállapításánál azok az értékegységek és százalékszámok szolgálnak alapul, melyek 136.000/923. sz. rendelet rendelkezései szerint már előbb megállapítva lettek. — A helyi természetbeni járandóságok értékegységekben fejeztettek ki s egy-egy értékegység 1 ak. 50 fillérrel vétetett egyenértékűnek. — A fizetési osztályokba beosztott kántortanítók illetménykiegészítő államsegélye tehát aszerint több, vagy kevesebb, amint az értékegysége alacsonyabb,’ vagy magasabb. Egyházmegyénkben ez idő szerint a kántortanítóságoknál a következők az egységszámok: Balatonszabadi 77, Sárszentmihály 75, Balatonfőkajár 71, Polgárdi 67, Kálóz 63, Soponya 62, Igar 58, Enying 57, Ősi, Sárkeresztes 56, Városhidvég 75, Szilasbalhás 55, Mezőkomárom, Füle, Csajág 54, Lepsény 53, Fbattyán 48, Mszentgyörgy 47, Bkenese, Pálfa 42, Sáregres 40, Maimás, Siómaros 37, Csősz 34, Berhida, Bodajk, Csákberény 32, Nladány, Kbogárd, Lkomárom, Sárkeszi 30, Simontornya, Kiskovácsi 29, Mór, Dég 28. Ez értékegységszámok a kántortanítókra nézve általában kedvezők, ezek általános revíziója a legtöbb javadalmaknak ártana; úgy látszik, mintha a kántori szolgálmányok — sub rosa — itt honoráltatnának némileg: de lehetetlenség első tekintetre is észre nem venni a nagy aránytalanságot, mely az egyes értékegységszámokban megjelölt és a tényleges javadalmak között kiáltóan mutatkozik. Egyes javadalmak nagyon túl vannak értékelve. Sárszentmihály p. o. havi 11272» évi 1350 a.koronára .értékelt, egy másik tanítói állás pedig — a

* Részlet Medgyasszay Vince mezőföldi esperesnek az

egyházmegyei közgyűlés elé terjesztett jelentéséből.

nevét méltóztassék elengedni — 79.5, évi 954 akorona. Ez utóbbi állás javadalma, díjlevél szerint több; 21 K készpénzzel, 21 mérő búzával, 1 hold földdel, 49 kgr. hússal, 10 kgr. sóval, 55 K válságösszeggel: Sárszentmihály mégis 396 koronával magasabbra van értékelve. Több ilyen példát is hozhatnék fel, de ez egyből is „nyilvánvaló, hogy az értékegységszámok nem egységes értékelési kulcs szerint, hanem a szó szoros értelmében ötletszerüleg, vagy talán még inkább önkényesen lettek megállapítva s sehogy sem alkalmasak arra, hogy a javadalmasak egy részében megnyugvást keltsenek. B.- i szabadi, hol a közmunkaváltság túlmagas és az egyház által eleitől kifogásolt és Sárszentmihály mindenesetre utasítandók, hogy az értékegységszám ellen éljenek panasszal a közig, bíróságnál, még pedig az egyházhatósági utasításra hivatkozással. Megtehetik ezt egyéb egyházközségek is, hol az értékszám túlmagasnak látszik, de az óvatosságot és tárgyilagosságot nem lehet e tekintetben eléggé ajánlanom s különösen azt, hogy más tanítói helyi javadalmakkal való összehasonlizgatásoktól feltétlenül tartózkodni kell. Itt kell megemlítenem a borkollekták odiosus ügyét. Egyházmegyénk 23 kántortanítói díjlevelében fordul elő e fiktiv javadalmi tétel, mely részben „szabadakarat szerinti“, részben „Isten áldása szerinti“, részben „tetszés szerinti“, vagy „a hívők búzgóságától függ“, vagy „a" terméshez képest hol több, hol kevesebb“, de sehol fix mennyiségben megállapítva nincs. Az 1893. évi, majd 1910. év körüli javadalmi jegyzőkönyvi felvételek alkalmával a legtöbb javadalmas, nyugdíjösszegére való tekintettel azon volt, hogy ez a régi academica promotiós időkből a díjlevelekben bennfelejtett tétel, melynek a filloxera pusztítás óta úgyszólván semmi gyakorlati értéke nem volt és nincs ma sem, a lehetőség szerint magas összegben vétessék fel a közigazgatási kiküldöttségek által s ezek jóhiszemüleg honorálták is ez óhajtást. A főszolgabíró nem törődött vele, az iskolaszéki elnök már csak a jóbékesség kedvéért sem akart akadékoskodni, a gondnokok 99%-a nem értett hozzá, a presbytóriumok pedig a legtöbb helyütt nem is hallottak róla. S ma ez a kezdetben semmisnek látszó dolog, a javadalmi jegyzőkönyvekbe e címen ötletszerűen felvett összegek a kultuszkormány által fix helyi javadalmi tételekké minősíttetvén : nyilvánvaló egyházalkotmányjogi sérelem, vagy az egyháznak, vagy a tanítónak érzékeny károsodása, állandó ütközési pont az iskolafenntartó és javadalmas között s ok és alkalom arra, hogy az egyházi és polgári közigazgatási bíróságok és bizottságok a legkellemetlenebb és különösen tekintély szempontjából a legkárosabb ellenkezésbe jöjjenek egymással. Egyházalkotmányjogi sárelem, mert határozott díjlévél változtatás oktroi útján, az erre egyedül illetékes egyházhatóságok — presbytérium, közgyűlés, egyházmegye és egyházkerület — teljes mellőzésével; érzékeny károso-