Dunántúli Protestáns Lap, 1925 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1925-08-23 / 33-34. szám
1925. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 99. oldal. kevesebb vétekért, mint amennyivel a prédikátorokat vádolták, megölték, miért menekülhettek volna meg szenvedéstől, haláltól a prédikátorok, ha a kivégzett grófok hitére térnek? A XVII. századbeli egyháztörténet, az alkotmányos és lelkiismereti szabadságért vívott harcok, békességük földúlása, erősségeiknek sorban való ledöntése, a bíróság összetétele világossá tette előttük, hogy ők vallásüldözés tárgyai; az a tény, hogy szenvedéseiktől, a halálos Ítélettől a kath. hitre áttéréssel megszabadulhatnak, az a tény, hogy a börtönben, gályákon szenvedők érdekében járók előtt még Lipót ajtaját is elzárták, hogy farizeusi kevélységgel hatalmas királyok, rendek, fejedelmek és köztársaságok kéréseit kinevetik (Szalontay István levele 1675 november 7.); az a tény, hogy a müveit Nyugat, Helvécia, Hollandia, Német- és Svédország mind gyászba borult, mind közbenjárt, ártatlanságukról mind meggyőződött; a szász vál. fejedelemnek 1675 december 20-án kelt levele, melyben figyelmezteti Lipótot, hogy bizonyára tudtán kívül történik az az eljárás, amelyet némely magyar püspökök hivatali hatalmukkal visszaélve a magyar evang. egyházak és iskolák szolgáival elkövetnek —: ezek a tények megérlelték bennük és kiirthatatlanná tették bennünk is a meggyőződést, hogy ők evangéliomi egyházuknak vértanúi. Hogy is bírták volna az emberfeletti szenvedéseket 1674 március 5—1676 május 23-ig, ha ez a meggyőződés nem teszi őket törhetetlenekké! Walter az Ítéletről ennyit mond: „néha szigorú volt az Ítélet, amelyet a törvényszék a vádlottak felett kimondott, súlyosak a büntetések, amelyekkel őket illette, de mégsem oly drákóiak, mint aminőknek azokat bélyegezni szokták“. így beszél a világtörténelem legméltátlanabb és legmegrendítőbb szenvedéséről. Nem vitatkozunk vele. Avagy célra vezető-e vitatkozni olyan könyvvel, amely egyik helyen azt mondja: „Hogy a vádlottak mindezekre nézve ártatlanoknak igyekeztek magukat feltüntetni, azt alig szükséges megjegyeznünk*. Védőik vitézül tagadtak minden vádat. . .“, egy oldallal hátrább pedig ezt: . . . „alig fogunk pálcát törni a bírák eljárása felett, kiknek főtörekvése egyedül oda volt irányítva, hogy az eltévelyedetteket a kath. egyházba visszatérítsék“. így ismeri be ez a könyv is, hogy drága prédikátoraink vallásüldözés tárgyai voltak. Szelepcsényi és társai a „helytartók“, kik felől egy szót szól a Jézus, akik elé az ő tanítványai vitetnek Ő érette. Az Atya lelke ezek által szól, nem a helytartók által. * Jézusnak nincs tovább a „helytartók“ felől egy szava sem. Forduljunk el tőlük mi is. Szálljon lelkünk a mi mártírjainkhoz! Kikben megdicsőítettek a magyar evangéliomi egyházak! Hol keressük őket a Jézus nevében? Mint a pápai ref. egyházmegyének eme nagy dicsőség évfordulóját ünneplő közönsége, menjünk oda, ahol a mi prédikátoraink szerzik nagy szenvedésekben nagy lelki erővel a nagy dicsőséget. Pozsony, ahol együtt van mind, Séllyei István vasban a pozsonyi várban, a berencsi várban, akik látták, sírtak sokan a nagy megaláztatáson, mely ily főpapot ért, mely Kollonitsch gyalázatja; Eberhard, ahol az érsek várában Németh István nyárádi, Farkasdi Dániel szemerei, Némethi István szerencsi, Szatmári István tapolcafői pap 1674 máj. 80-tól 1675 nyaráig kinoztatnak, dolgoztattatnak, az érsektől, a nyolcvan esztendős vén embertől pörölyökkel, csákányokkal verettetnek oly kegyetlenül,. hogy Farkasdi Dániel szemerei lelkészt az ájulásig verte, Némethi István nyárádi papnak a karját is letörte, — ezek 1675 nyarán haza menekültek; Lipótvdr, hol 39 társukkal Szecsei János sági, Újvári János mezőörsi, Kóródi János csöglei lelkészek, Kocsi Csergő Bálint pápai iskolaigazgató kinoztatnak; Morva, s a többi evangéliomi világosságot nélkülöző osztrák tartományok országutai, melyeket kőtől, bilincstől, veréstől omlott drága vérük festett pirosra. Grdc, Trieszt s a legszörnyüségesebb, a legundokabb, legsötétebb, mérgezés odúja, Kollonitsch dicsősége, Buccari börtönei (utóbbiban a traktusunkbeliek nem szenvedtek); Adriai tenger, piszok szenvedésben, rothadásban dicső vértanukat habjaidon hordozó Pescara, ahol Kóródi Jánost, a tönkre kinozottat a vállán viszi a többi félholt; Theate, ez a szörnyű siralomház, ahol Kóródi János csöglei és Szecsei János sági lelkészeink hatodmagukkal — tovább menni nem tudván — elmaradnak ; Kóródi Jánosnak a vas lábát szintén a térdig elrágván, Szecsei János a vénség és a sok vereség által elerőtlenedvén; tömlöc, ahol e vértanúk naponta háromszor istentiszteletet tartanak; ahol Miskolczy Mihály már 1675 május 19-én s nem sokkal utána Kóródi János is meghal, később Huszti Mihály és Szecsei János is borzasztó állapotban; a nápolyi gályán, ahol 30-ad magukkal, a mieink közül Séllyei István, Kocsi Csergő Bálint és Újvári János szenvednek 1676 február 11 -ig. Hol keressük őket a Jézus nevében? Dr. Zaffius Miklósnak, Velcz György és Fülöpnek, velencei kereskedőknek, Szalontai István pápai ügyvédnek, érettük sokat, mindvégig állhatatossággal küzdőknek szivében? Svájc, Hollandia, Németország, Svédország, e dicső vértanúk szenvedéseitől megzendülő országok népeinek lelkében-e ? — érettük cselekvő, adakozó jóságos szivükben-e ? Itthon érettük imádkozó hitvesük s árva gyermekeik és gyülekezetük könnyeiben-e ? Ott keressük őket a keresztyén egyház vértanúinak dicső seregében. Folyt. köv. Püspöklátogatás Balatonfüreden. Folyó hó 9-én vasárnap örömünnepe volt a balatonfüredi ref. egyháznak. Főtiszteletü és méltóságos dr. Antal Géza püspök úr, ki „széllyel jár, hogy jót tegyen“, hogy ősi intézményeinket a szegénység sorvasztó hatalma alól kiemelje, ebből a célból ellátogatott Balatonfüredre is, amely alkalmat felhasználta arra, hogy mint a jó pásztor felkeresse nyájának egy gyülekezetét, hogy a hitben erősítse, a reménységben bátorítsa, a szeretetben gazdagítsa. Boldog örömmel várta püspökét a gyülekezet. Már 8-án reggel megkezdődött a készülődés. Szorgos kezek hordták a virágokat, zöldágazták a díszkapukat, magyarruhás, árvalányhajas fiatalemberek nyergelték lovaikat, mások meg kocsijaikat készítették, hogy külsőleg is bizonyságot tegyenek a nagy főpap iránti tiszteletről. Délután a cséplőgépek munkásai is abbahagyták munkájukat, mert mindenki látni és köszönteni akarta a magas vendéget. Fél 7 órakor indult a menet, élén a 18 lovasból álló bandériummal, utána hosszú kocsisorral a vasútállomásra, hol a vármegye főispánjával, dr. Tarányi Ferenccel együtt érkező Főpásztort dr. Demeter György járási főszolgabíró fogadta. Onnét Püspök Úr Jókai Ihász Miklós földbirtokos pompás fogatán, mellette a főispánnal, utána Szűcs József esperessel, dr. Segesdy Ferenc ehm. gondnokkal s más fürdőtelepi előkelősé
