Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-03-16 / 11. szám

Harmincötödik évfolyam. 11. szám Pápa, 1924 március 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..............•............................... ................................................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- « FŐMŰN KATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. <=> Hazafiság és vallás. Március tizenötödikének nagy emlékei önkéntele­nül is a haza ügyére terelik figyelmünket. És mivel mostanában gyakran elhangzott a vád, hogy mi refor­mátusok tulajdonképen gyöngítői vagyunk nemzetünk­nek, égető szükség van rá, hogy tisztázzunk bizonyos dolgokat. Isten úgy teremtett bennünket, hogy e földön éljük le életünket. Senki sem születik általános ember­nek, világpolgárnak, minden ember valamely nemzet kebelébe tartozik. Jaj annak, aki szét akarja törni ezt a korlátnak látszó elkülönítést — Isten korlátái a leg­gazdagabb életlehetőségeket jelentik —, annak be kell látnia, hogy az általános emberiségért csak úgy lehet dolgozni, ha mint magyar, vagy más bizonyos nem­zet tagja dolgozik. A volapük nyelvnek nincs saját irodalma, a Nemzetek Szövetségének története vájjon más-e, mint az azt alkotó népek történelme? És Krisztus nagyon jól ismerte Istennek ezt a törvényét és engedelmeskedett neki. Ő, Aki mint Pál meglátta, az egész Kosmos üdvözítője, Júdeábán szü­letett, sirt Jeruzsálem felett, mert nagyon szerette ha­záját és szenvedő honfitársait. Egész élete abból állt, hogy hirdette nemzetének Isten csodálatos üzenetét, mely a tökéletes szabadságot jelentette mindenki szá­mára és amikor ez üzenetért szenvednie kellett, akkor sem vonult félre, hanem szembe szállva ellenségeivel, haladt előre célegyenesen, a — Golgota felé. Hála Istennek, mi magyar reformátusok, elmerjük mondani, hogy sokat küzdöttünk és ha kellett, szen­vedtünk a szabadságért és az igazságért. Vádlóink vádolhatnak, a történelem mellettünk beszél. Mi sze­rettük és szeretjük e földi hazát, mert szeretjük Istent, Aki magyaroknak teremtett bennünket. Szerettük és szeretjük a szabadságot, mert a Krisztus által szabad­ságra hivattattunk el — és mivel vádolóinkról is ugyanezeket hisszük, felvetjük a kérdést, mire való a testvér megdobálása ? Nincs elég tér, ahol megmutat­hatná mindegyikünk, hogy egy haza polgárai és egy Atya gyermekei vagyunk ? Lehet-e várni, hogy viszály­­kodók talpra fogják állítani ezt a szerencsétlen or­szágot ? I Szálljon mindenki magába és újuljon meg szivé­ben, hogy közös hazánk szeretetében egybeforrva, vállvetett munkával dolgozhassunk a magyar nemzet igazsága és szabadsága mielőbbi teljes megvaló­sulásán. „Hiszek egy istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." P. Amerikai levelek. Az angol nyelvű magyar egyházi lap kérdéséhez. — 1924 január 19. — A daytoni Central Th. Seminary könyvtárának az íróasztalán, szembetünőleg kihelyezve, egy érdekes kis ujságocska fekszik. A cime: „From the Country of John Hus“. (Húsz János országából.) A „Kostnické Jiskry“ c. cseh egyházi újság angol nyelvű külön le­nyomata. Nézzünk csak belé egy kicsit. Az első pil­lantásra felfedezhetjük, hogy itt is, ott is előfordul vagy Magyarország, vagy a magyarok neve. Milyen kedvesség és figyelem cseh testvéreinktől, hogy meg­emlékeznek rólunk s helyettünk és számunkra csinál­ják a külföldi magyar-propagandát 1 — hogy milyen irányban, az más kérdés. A kis lapocska egy végtelen raffinériával megirt cseh propagandairat, melynek emellett a második célja az, hogy Magyarország hitelét s a magyar keresz­tyén mozgalmak komolyságába vetett bizalmat a kül­földi közönség szemében aláássa. Ne térjünk ki itt ez elmés kis sajtótermék egyes cikkeinek méltatására, hanem gondolkozzunk egy más dologról. Hol az angol nyelven megirt magyar egyházi lap ? Ki fogja azt megindítani, szerkeszteni, propagálni és el­helyezni? Ezzel is Mohácsig akarunk várni? Cseh­ország külföldi hitelének és kétségtelen jó hírnevének kialakulásában bizonyára jelentékeny szerepet játszott az ügyesen megirt és finom érzékkel elhelyezett propa­ganda-sajtó. A cseh nemzet exponensei pl. az Egyesült- Államokban ott ülnek minden nevesebb iskola pro­fesszori székeiben — Harvardtól Princetonig, Yaleben úgy, mint Daytonban. Hol vannak a mieink? Nem elég a saját szobánkban ülve önmagunk­nak szavalni arról, hogy kik és mik vagyunk. A világ élete szalad és halad s mi olyan sokszor el-elmara­­dunk tőle. Miért? „Mert néma gyermek minden kis-

Next

/
Thumbnails
Contents