Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-03-02 / 9. szám
Harmincötödik évfolyam. 9 szám Pápa, 1924 március 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................... •.............................................- FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- f FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZEMDŐK. o Emlékezzünk! — 1674 március 5.—1924 március 5. — Egy negyedévezred telt el azóta, hogy a pozsonyi vériörvényszék megidézte az ország valamennyi protestáns lelkészét és tanítóját Pozsonyba, 33 vármegyéből 715 -in*. Összesen 336-an jelentek meg, 256-an evangélikusok, 80-an reformátusok. A magyar reformátusság, amely sokszor emlegette e hiivalió ősöket, nem mehet el szótlanul a 250 esztendős évforduló mellett, bizonyára megtalálják a módját egyházhatóságaink, hogy kegyeletünk jelét mindenki előtt megmutassuk. Mi, dunánúli ref. egyházkerület, vagyunk a legközelebbről érdekelve, mert a megidézettek közül 156 és a megjelentek közül 32 a mi papjaink közűi való volt. És az a szerep, amelyet Séllyei István pápai leikész, püspök töltött be a pör tárgyalása folyamán, továbbá az a tény, hogy a sok szenvedéssel járó gályarabság egyik leghitelesebb történetírója Kocsi Csergő Bálint a pápai főiskola rektora volt, elsősorban nekünk teszi kötelességünkké, hogy meggyújtsuk az emlékezet fáklyáját és felidézzük a bátor hitvallókat. Mert ma is szükség van az evangéliumhoz való törhetetlen ragaszkodásra, ma is szükség van áldozatos életre. A ránk következő két esztendőt, a megidézéstől a kiszabadulásig terjedő időt, használjuk fel arra, hogy ismertessük meg részletesen gyülekezeteinkkei a szomorú idők gyászos, de ránk nézve sok tekintetben mégis felemelő eszményeit, szemünk előtt tartván az írás szavait: „emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket“ (Zsid. 137). * Az a nép, amely nem tekint vissza büszkeséggel rég meghalt ősei nemes tetteire, soha nem fog olyant cselekedni, amelyre büszkeséggel emlékezhetnének vissza a késő utódok. (Macaulay.) p. — Egyházkerületi iratterjesztésünk szorzószáma február 25-től kezdve 4600. Kérjük a bizománybán levő iratokból az eladottak elszámolását, az el nem számolt iratok új szorzószámmal iratnak a bizományosok terhére. Amerikai levelek. Az amerikai magyar. (Folytatás és vége.) A magyar gyülekezetek munkája már kezd kétnyelvű lenni. Az ifjabb generáció már nem sokat tud magyarul és ha a liturgia magyar is, de az egyház egyéb organizációinak, ifjúsági egyesületeinek munkájába fokozatosan be kell vezetni az angol nyelvet. Milyen munkák is folynak itt egy jó átlagos magyar gyülekezetben ? Sok és sokféle. A lelkész találhat magának doigot, ha akar és legtöbb esetben talál is. Gyönyörű lendülettel kezd megindulni a Ref. Ch. in the U. S. körébe tartozó magyar lelkészek munkája. A hívek nagyrészét nem a szokás, hanem szomjúság viszi a templomba és nemcsak az istentiszteletet hallgatják végig, hanem élénk tevékenységet fejtenek ki a különböző egyesületekben. Egy téren vannak még magyarjaink elmaradva a bennszülött amerikai egyházak mögött: az egyház anyagi fenntaitásának terén. Tudjuk ugyanis, hogy az amerikai prot. keresztyén egyházakban a konfirmált egyháztagok önkéntesen felajánlott és hetenkénti részletekben felosztott adományok útján tartják fenn egyházukat. Az adományokat vasárnaponkint, vagy havonkint egyszer, névtelen, de számozott borítékokban viszik fel a templomba, hol gyűjtés alatt a körüljáró egyházfi tányérjába helyezik azokat. A borítékok két részre vannak osztva: egyikbe jön a helyi gyülekezet, helyesebben, az illető felekezet belföldi munkáira szánt összeg, a másikban a külmissziókra fordítandó adomány. Általános szabály, hogy a kettő egyenlő legyen. Látjuk, hogy nem lehet csodálkoznunk az amerikai missziók sikerein. És ez a keresztyénség törvénye: elvinni az Öröm és Kegyelem üzenetét széles e világba. E kötelesség felismerése, e szellem égő tüze nélkül a mi vallásunk csak dobverés és csinnadratta, vagy ebéd utáni álom. Hogy azonban a magyar gyülekezetekhez visszatérjünk, be kell vallani, hogy azok még itt nem értek el erre a fokra. »(Talán családi nyavalya ez, melyet nehéz kiküszöbölni, vagy egy mákonnyal altatott nép lelkiismeretének Csipkerózsa-álma?) Itt még sokszor csak a családfő fizet egy személyre eső részt az egész családért és bizony ezt is csak úgy lehet megkapni
