Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-02-03 / 5. szám
18. oldal. BELMISSZIÓ. 1924. életben növekedni vágyók és azoknak pártja, akik udvarias elismeréssel adóznak a lelkész munkája iránt, vagy kíméletlen nyílt, vagy alattomos kritikával kisérik azt, akarva vagy nem akarva bizalmatlanná teszik a sziveket iránta. Jaj annak a gyülekezetnek, ahol a lelkészné öntudatlanul bár, az ellenséges párthoz tartozik s buzdítás helyett elkedvetleníti férjét a munka nehézségei láttára. Jaj, ahol a lelkésznének a legjobb meggyőződése, hogy kár a néppel bajlódni, nem érdemes. Nem nagy ügyesség kell hozzá, az amúgy is megpróbált meg nem értett lelkészt végleg elkedvetleníteni. Erre az állandó lenyűgöző hatásra vezethető vissza sok gyülekezetnek sorsa. A másik nagy tévedés volna, ha a lelkészné azok iránt, akik nem ragaszkodnak igaz hűséggel egyházunkhoz, s akik férje szolgálatában nem akarják látni az isteni hivatás teljesítését, személyes ellenszenvet és türelmetlenséget tanúsítana. A lelkipásztornak nem ilyen védelemre van szüksége. Ne harcoljon a tiszteletes asszony férje érdekében mással, mint a szeretet fegyvereivel. De ennél még többre van szükség. Arra, hogy ő legyen az első, aki férje hivatásában nem kenyérkeresetet, hanem Istentől rendelt szent szolgálatot lásson és ennek teljesítésében segítségére legyen. Teheti-e azt az olyan lélek, aki nem hisz Istenküldetésben ? Aki nem hiszi, hogy a lelkek királya választ magának gyarló embereket, azokat felbátorítja. Lelkének kincseivel megajándékozza és szolgálatok teljesítésével bízza meg. És van-e szebb és értékesebb szolgálat, mint őrködni Krisztus hívei, a gyülekezet tagjai felett és vezetni őket az Isten Igéjének kies mezőire és üdítő forrásaira, védelmezni őket, mint jó pásztor, minden veszedelem ellen. Hiszi-e a lelkészné, hogy Istennek egy nagy áldása az, hogy van ilyen szolgálat? Hiszi-e, hogy szüksége van erre a szolgálatra ennek a szeretetlen és hitetlen világnak ? Hiszi-e, hogy az Isten Lelke a gyülekezetei főkép e szolgálat révén tartja össze és építi lelki templommá ? Ezeket csak olyan női lélek fogadhatja el hittel, aki maga is tudja, hogy a Szentirás mindennapi táplálék, hogy az Isten Lelke imádságra, szeretetre, megbocsájtásra, bűn ellen való küzdelemre és önfeláldozó munkára serkentő hatalom. El tudom képzelni, hogy sok lelkipásztor miért érez megmagyarázhatatlan hiányt az éleiben, miért érzi rnagat sokszor oly elhagyatottnak szolgálatának komoly felfogásában. Ennek sokféle oka lehet, de az okok között kétségkívül első helyen kell keresnünk felesége lelki életének fogyatkozásait. Amelyik lelkész nem látja feleségét soha a Biblia mellett és csak rendkívüli alkalmakkor lehet rábírni arra, hogy a naponkénti áhítatot együtt megtartsák, akinek a felesége abban az irányban kedveskedik, hogy ne fáradjon annyit azzal a buta néppel, s a templomban s az Urasztalánál is csak nagy ritkán mutatja meg magát, lépten-nyomon kénytelen megbotlani abba a kínos csalódásba, hogy az, aki legközelebb áll szivéhez, távol á!i lelke legféltettebb kincsétől, isteni elhivatásának szent oltárától, melynek füzét egyedül kell táplálnia. Lehet az ilyen papné nagyszerű gazdaasszony, érthet hozzá, hogy miképp kell eredményesen veszekedni a harangozóval, s ha kell, szembeszállni a kurátorral, de mégis nagy fogyatkozás van benne, éppen abban nem segít férjének, ami tulajdonkép az egy szükséges dolog mindkettőjük életében. Tehát szerény nézetem szerint a lelkész feleségének nem az az első szerepe, hogy vezető szerepet vállaljon a gyülekezeti munka valamelyik ágában, vagy föltétlenül lekösse idejét esetleg gyermekei vagy háztartása rovására valami egylet vezetésére. Tegye, ha teheti, de a legfőbb kötelessége mégis az, hogy férjét lelkészi hivatása teljesítésében segítse az ő leld életében való közösséggel, buzgó hittel, s azzal az örömmel, mely annak átérzéséből fakad, hogy ő és az ő férje, bár emberektől nem értve, sőt gyakran félreértve, az Istent szolgálják, s az Egyház fejének, a jézus Krisztusnak munkatársai szent országának építésében. A „Reformáció“-bő 1. A bibliaóra menete. 2. A megbeszélő módszer. Ott kezdődik, ahol az eiőbb< módszer végződik. Felteszi a tagok hitéletének bizonyos fejlettséget, a személyes vallásosság megindulását, vagy legalább is a fejlettebb intelligenciát Épen ezért leginkább a gyülekezeti és egyesületi munkások, intelligensebb egyháztagok és a diákok bibliaköreiben használatos. Ennek a módszernek nagy előnye az, hogy kidonv borítja a vezető és tagok egyenlőségét, ami a tagokra nézve nemcsak hízelgő, de egyúttal azt a meggyőződést is ápolja bennük, hogy egymástól is tanulhatnak a hitélet kérdéseiben. Ez a módszer ösztönző is a tagokra nézve, akik előre olvassák a következő bibliai részt és elmélkednek felette, hogy készüljenek a megbeszélésre, mert különben az sikertelen és száraz lesz. Ösztönző abból a szempontból is, hogy felfedezik, mennyire keveset tudnak és keveset tapasztaltak még és vágyakozást éreznek arra, hogy nekik is legyen mondanivalójuk, ők is bizonyságtevő és hitvalló egyháztagokká fejlődjenek. Előnye még az is, amit igy fejezhetünk ki: több szem többet lát. A megbeszélésekben az igazság különböző oldalai állanak elénk, szembeütődnek az eltérő vélemények s a vezetőnek a dolga, hogy a végén nagyszerű harmóniában állítsa újra a tagok elé a megvitatott igazságot. El kell azonban ismerni, hogy ennek a módszernek hátránya is van. Néha ugyanis olyan szaimacséplés állhat elő, ami egyáltalán nem épületes. Ez a veszély végzetes lehetne, ha a vezető,, gyenge és nem áll résen, hogy védekezzék ellene. Ő tőle függ tehát minden. Ezért próbálja meg kiki magát, ha ezt a módszert akarja alkalmazni. Mit csináljon a vezető, hogy sikeres legyen az óra? a) Körvonalazza érthetően és világosan, hogy miről van szó. b) Adja fel a problémát mindig úgy, hogy hasznos irányba terelje vele a beszélgetést. A maga hozzászólásaival, irányító megjegyzéseivel éreztesse,
