Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-27 / 4. szám

14. oldal.

BELMISSZIÓ.

1924.

a résztvevőket, akik nagyon hozzá voltak szokva a templomi álmatag hallgatáshoz, aktiv résztvevőkké te’gyem és azt tapasztaltam, hogy a néhányszori versenkint sorba olvasás után az aíjdig hallgatag emberek annyira megbarátkoztak a saját hangjukkal, annyira felbátorodtak, hogy megnyílt a szivük is és beszélni mertek. Kérdéseket tettek fel és hozzászóltak a felvetett kérdésekhez, megiiletődöíten, komolyan.

A szöveg elolvasását követi annak megmagyarázása. Ennél a pontnál foglalkoznunk kell azokkal a a módszerekkel, amelyeket a bibliakörökben alkalmazni szoktak. A leggyakrabban három módszer fordul elő: az előadó, a megbeszélő és a katechizáló módszer. Ismerkedjünk meg külön-külön mindegyikkel.

1. Az előadó módszer.

Egyszerűen előterjeszti a szöveg értelmét, tanulságait, következtetést von és lelkesít annak a mindennapi életben való alkalmazására. Ez majdnem olyan, mint a templomi bibliamagyarázat, csakhogy közvetlenebb, egyszerűbb, konkrétabb és nem szónoki, hanem beszélgető modorban folyik le, keresetlen szavakkal. Ez a módszer nagy szabadságot biztosít a vezetőnek, módot ad a személyes alkalmazásra és a megindításra, e célból bizonyos művészi elemek segítségül hívására. Odatárja a hallgatók elé az igazságot s igyekszik őket rábírni annak elfogadására. Sajnos azonban, hogy ennek a módszernek minden előnye a vezetőnek jut s körülbelül ugyanannyi hátrányai jár a tagokra nézve. Ezek passzivitásra vannak itéive, kapnak ugyan, de nem adnak, lassanként el is feledkeznek arról, hogy nem csak hallgatni, de cselekedni is kell, nemcsak egymás mellett ülni, de egymásra nevelő hatást is gyakorolni. Ez a módszer így késlelteti azt, hogy a hívek személyes kérdést csináljanak az evangélium igazságaiból. Azután arra se ad Ösztönzést, hogy odahaza előre foglalkozzanak a szöveggel s készüljenek az összejövetelekre. A vezetőre viszont azzal a hátránnyal jár, hogy az előadás formális jellege megakadályozza őt abban, hogy mint ember bensőbb és közelebbi viszonyba lépjen a tagokkal, emberi személyiségével részt vegyen azok hitéletének nevelésében.

Aki ezt a módszert választja, szívlelje meg a következő tanácsokat:

a) Ismerje jól a tárgyát, hassa át egész valóját annak igazsága, mélyedjen el benne úgy, hogy szinte alámerüljön annak mélységeiben. így a személyes meggyőződés szuggesztiv ereje fog kisugározni szavaiból.

b) Hogy óva legyen az ide-oda kapkodástól és a tárgytól eltérő kilengésektől, készítsen rövid vázlatot arról, amit mondani akar és azt tartsa maga előtt.

c) Ez azonban ne jelentse azt, hogy szolgája legyen a vázlatának, illetőleg a jól végig gondolt mondani valóinak. Engedje, hogy a pillanat, a tagok szuggesztiv jelenléte, arca, figyelme, az arcokról lesugárzó érdeklődés, megütközés, vagy kétely űj gondolatokat inspirálhasson benne. Majd észre fogja venni, hogy a legjobb gondolatok ilyenkor születnek meg.

d) Legyen konkrét az alkalmazásban, használjon praktikus illusztrációkat, törekedjék az építésre, a rábírásra.

e) Előadásának végén adja rövid summáját annak, amit mondott, tárjon fel kérdéseket, problémákat és adjon bátorítást a tagoknak arra, hogy hozzászóljanak.

Vázlatos példa: a CX. zsoltár.

A zsidó és keresztyén hagyomány szerint ez a zsoltár az eljövendő Messiás nagyságáról szól. Maga Jézus is így értelmezte (Mt. 22:41.). Ebben az értelemben idézik gyakran az újszövetségben (Csel. 2:34., I. Kor. 15:25., Zsid. 1:13., 5:5., 7:11., 10:12.). Innét származik az a kép, hogy Krisztus az Isten jobbján ül (Mt. 26:64., Csel. 5:31., 7:56., Róm. 8:34 ). Mi is így keressük meg ennek a zsoltárnak az értelmét. Két dologra tanít minket. Megmondja, hogy kicsoda Krisztus és mi az ő egyháza. Leírja a Királyt és népét.

Milyen a király ? Erről szól az 1—2. és a 4—7. vers. A 3. vers azt írja le, hogy milyen a király népe. Krisztus egyenrangú az Istennel. Az Atya jobbján ül. Olyan trónja van, amely ledönthetetien. Alatta forog a múlandóság világának kereke, ő hozzá nern ér fel a halál szele és a bún árja (Ef. 1: 20—22.). A világ felett trónol. Azt jelenti ez, hogy mindennek ő az Ura. Minden az övé: én, te. ő, egész életünk, minden vagyonunk. Azért van a világ, hogy ő uralkodjék azon. Azért prédikálunk ő róla, hogy ezt megértsék az emberek és siessenek az ő szolgálatára. Mit kell tennünk a királlyal szemben? Hogyan leszünk az ő népe? Ne feledjük, hogy ő olyan király, aki nem ismer akadályt, olyan kiráiy, aki legyőzi ellenségeit. Minden hatalom néki adatott égen és földön (Mt. 28:18). Esztelenség vele szembe szállni. Ő biztosan győz. Legyőzi ellenségeit. Kik az ő ellenségei? Az, aki nem engedelmeskedik neki, nem követi, nem hallgatja igéjét, nem szereti, nem imádkozik hozzá. Ellensége a bún. a világ szeretete, a gonosz szenvedélyek, az önzés. Ellenségeit zsámolyul veti lábai alá. Eltiporja. Rettentően megbünteti. Mikor? Az Isten tudja csak (Csel. 1 :7., Jn. 21 :21—22.). De legyőzi, mert ez a világ az övé és nem a bűné. Egyszer majd meg fogjuk látni, amikor eléje áll a lelkünk. Ezért imádkozzuk: jöjjön el a te országod. Lábai alatt legyünk-e, vagy mellette üljünk? A Krisztus örökké uralkodik. Megesküdt az Úr: azt jelenti ez, hogy megmásznatatlan akarata, hogy Krisztus ura legyen a világnak. Krisztus olyan király, aki egyúttal pap is. Melkhisédek = pap-király. Ilyen ő is. Uralkodó király és áldást osztó pap. Pap, tehát könyörülő szeretettel szeret, imádkozik értünk, vezet, megnyeri szivünket, megáld mind atyám, megvigasztal mind anyám, megszentel, vérével mos meg. Minden királyság elmúlhat, minden nemzet megsemmisülhet, ő örökké Űr. Boldog, aki az ő népéhez tartozik. — Nem tétlen nyugalomban ül. Háborút vezet ellenségei ellen egész a győzelemig. Összetöri ellenfeleit (5. v.). Rettentő képe ez a vesztett háborúnak (6. v). így járunk a mi örök életünkkel is, ha Krisztusnak ellene állunk. Nem esztelen-e hát a hitetlen ember? ítéletet tart felettünk a király. Ő bíró is . . .

A királynak népe is van. Ezi írja le a 3. vers. A 2. vers szerint a Sionról indul ki a harc. Ott lakozik az Isten. Ö vezeti a küzdelmet. A király fegyverét az Úr irányítja, ő nyújtja ki hatalma pálcáját. De hadserege is van a királynak e világban. Ez az egyház. Milyen ez a sereg, a király népe? Készséggel siet, tellát nem zsoldos hadsereg, nem rabszolgák tömege, de csupa önkéntesekből áll, akik szabad elhatározásból, lelkesen sorakoznak a zászló alá. Nekünk is szívből kell ide tartoznunk. Nem azért, mert bele születtünk, mert szokás, mert félünk a megszólástól. Szentséges öltözetben jár ez a nép. Mi ez? Ef. 6:13—18. A hit tiszta élete a fegyverzet. Ilyen-e a mi öltöze-