Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-11-16 / 47. szám
Harmincötödik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1924 november 16. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ............................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ...................—-.................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- Jfc FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. a Az egyházkerület gyülekezeteihez! „Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!“ E szavakkal köszönté Pál apostol a rórnabeli keresztyéneket, e szavakkal köszöntelek én is benneteket, mint a dunántúli református egyházkerület hivatalába beiktatott püspöke, alázatos könyörgéssel emelve fel szivemet a Mindenhatóhoz, akitől jő alá minden jó adomány és tökéletes ajándék. A Mindenható Isten végezése volt az, hogy magához szólítván boldog emlékű Németh István elődömet, a gyülekezetek egyező értelmével az én csekélységemet állítsa erre az őrtálló helyre, ahonnan ez egyházkerület s annak gyülekezetei felett az Úr rendelése szerint őrködni kötelességem. Az idők nehezek. Az Úr keze megnehezedett mirajtunk, népünkön s nemzetünkön. Ezer éves országunk megcsonkítva, népünk milliói idegen uralom alá hajtva, magyar református anyaszentegyházunk is szétdarabolva, dunántúli egyházkerületünk testéről két nagy egyházmegye leszakítva, így állunk kifosztottan és leverten s szorongó szívvel kérdezzük : meddig sujtolsz még Uram ? mikor elégeled meg a mi szenvedéseinket ? Ám a Mindenható nemcsak sújt, hanem föl is emel; nemcsak megsebez, hanem meg is gyógyít; nemcsak bánatot bocsát reánk, hanem meg is vigasztal. Az ő könyörületességébe vessük minden bizodalmunkat, mert ő az, aki nekünk is, mint hajdan Izrael népének megmutatja a szabadulás útját. Erről az ő mindenekre elégséges nagy kegyelméről, az ő egyszülött Fiában nekünk lett váltságról tesz örök tanúbizonyságot szent igéje, melynek hirdetését hitelek megerősítésére s lelketek vigasztalására minél többször kell szivetek egész áhítatával hallgatnotok s családi körben is szorgalmasan olvasnotok, hogy a hitnek gyümölcse felől annál bizonyosabbak lehessetek. A hitnek gyümölcse az embernek Isten kegyelméből a Jézus Krisztus által a bűnből megváltatása, az a boldogító tudat, mely a hivő keresztyént soha élete végéig egy pillanatra is el nem hagyja. Minél bensőségesebb ez a hit, annál nagyobb a megnyugvás az Isten bölcs rendelésében, még ha homályos emberi értelmünk ennek az isteni végzésnek végére nem mehet is; annál boldogítóbb a vallás, mely kiemel bennünket a mindennapi élet megpróbáltatásaiból s egy szebb, örökkétartó romolhatatlan országnak az Isten országának polgáraivá avat fel. Minél erősebb hittel ragaszkodunk a Krisztus evangéliomához, annál jobban érezzük az Úr által adott két parancsolatnak mindenek felett álló érvényét : szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből s minden erődből s szeresd a te felebarátodat, mint tenmagadat A felebaráti szeretet kötelességünkké teszi a róluk való gondoskodást. Az igaz keresztyén nem élheti le a maga keresztyén életét anélkül, hogy megfelelő módon eleget ne tenne a felebaráti szeretet követelményeinek s ne hozná meg áldozatát az Ínség, a nyomor, a bajok s a társadalmi betegségek enyhítésére, a jótékony és közművelődési, első sorban iskolai célokra s általában mind arra, amivel Isten országának építése munkálható. Református anyaszentegyházunk tagjait mindenha az isteni akaratban való főltétlen megnyugvás s a keresztyéni kötelességek hűséges teljesítése jellemezte, őrizzétek meg a komoly, vallásos embernek ezeket a szép jellemvonásait a jövőre is, hogy amit szent örökségképen vettetek át atyáitoktól, kik annak megtartásáért mindenféle küzdelmet kiállani s vagyonukat, sőt életüket is áldozni készek voltak, éppen úgy szent örökségképen hagyjátok át utódaitokra, hogy azok is találjanak az anyaszentegyházunk hitelveiben való ragaszkodásban ielki erőt, benső megnyugvást s a keresztyén ember megzavarhatatlan boldogságát. Az Úrnak kegyelme, a Jézusnak szeretete s a Szentléleknek közöltetése legyen és maradjon mindnyájan ti veletek. Ámen. Semmikép se türjük el azí, hogy Krisztustól, ettől az egyetlen íundámentumtól, akár csak egy ujnyira is eltéríttessünk; mert ha ez a fundámentum jól megvettetett, a bölcs építők aztán helyesen és szép renddel építenek erre. Kálvin.
