Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-11-02 / 45-46. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 132, a) oldal. 1924. rület, hogy alapítványnak csak a legalább 100 arany koronát kitevő összeg fogadható el. A népiskolai ügyek tárgyalásánál a közgyűlés elfogadta a tanügyi bizottság előterjesztéseit. Ezek során kimondották, hogy egységes népiskolai imád­ságok készítése tárgyában felírnak a konventhez. Az egységes tankönyvek kiadásánál kerület kimondja, hogy a református világnézet mindenütt teljesen érvé­nyesüljön. A segélyügyeknél- a lelkészözvegyeknek és ár­váknak a dr. Antal Géza-féle 12 millió holland és 36 millió Baldácsy-alap segélyt osztották ki. A közgyűlés püspök úr buzgó imájával végző­dött. Utána Szűcs Dezső tanácsbiró fejezte ki a köz­gyűlés köszönetét és elismerését az új püspöknek a tárgyalások vezetéséért. Dr. Antal fiézáné Opzoomer Adél.* Közelről s távolról tömérdeken sereglettek össze a püspökbeiktatásra, de aki legmelegebben óhajtott volna ott lenni, a főpásztor hűséges hitvese, a cso­dálatosan szeretni tudó nő, messze Hollandiában volt kénytelen betegsége miatt távolmaradni. Dr. Antal Gézáné holland származású. Apja Opzoomer Kornél, utrechti egyetemi tanár, nemzeté­nek legnagyobb gondozója a XIX. században. S amily nagy volt esze, oly nagy a szive is. Az Utrechtbe került magyar theologusokat atyai szeretette! karolta fel. Leánya Adél, örökölte atyja mély szellemét s hozzá nagy képzelő erőt nyert Istentől, így nem csoda, hogy páratlanul gondos és gyöngéd nevelés mellett nagy költővé növekedett. A mély érzésű nő képzeletét megragadta a magyar diákok lelkes beszéde, megis­métlődött az Elnémult harangok holland hősnőjének regénye ; a szőke, csodálatosan mély, kékszemü leány foglya lett egy tüzes magyar, barnapiros ifjú tudós­nak, Antal Gézának. A szerető atya megdöbbenéssel vette észre gyermeke vonzalmát, oly törékeny teste volt, hogy valóságos üvegházi növény gyanánt ápolta s bizonyára azért részesíté tudományos képzésben, hogy egészen szellemi életet éljen. De a Biblia igéjét: „A nő elhagyja atyját, any­ját“ s Petőfi mondását: „A virágnak megtiltani nem lehet“ semmiféle tudós meg nem változtatja. Fájdal­mas bucsuzások után 1888-ban az ifjú pár elindult Magyarországba. S a szülő aggodalma nem volt alap­talan. A féltve őrzött holland virág sokat szenvedett a szélsőséges magyar éghajlaton. Egyetlen fiának szü­letése csaknem életébe került. Hozzá még az utrechti magas szellemi légkör után a kisvárosi élet apró, mindennapi bajaival! Társaságba nem sokat járt. Művészi képekkel díszített, de egyébként puritán egyszerűségű otthoná­ban élt férjének, fiának, irói, festői hajlamának. Fér­jének jó szelleme, legigazibb megértője volt minden magas törekvésében. Mint iró, nagyszerű, történelmi tárgyú regényei­vel és drámáival szerzett halhatatlan nevet. Ha magyar példákhoz akarjuk hasonlitni, azt mondhatjuk, hogy regényeiben egyesül Kemény Zsigmond és Eötvös mű­veinek kiválósága. Az eleven történeti érzék párosul * Örömmel közöljük ez alkalmi sorokat, melyeket gyön­géd női szív vetett papírra. az elmélkedő lélek magas gondolataival. Mintha a Rajongók és Karthausi szépségeit élveznők egyszerre, mikor A harcok napjaiban cimü háromkötetes regényét olvassuk, de szerencsére több benne a hit, kevesebb a kétség. Gondolataiból egész külön kis kötetet gyűj­tött össze egy holland filozófus. Sajnálatunkra, magyar fordításban csak néhány kisebb értekezése és Szerelmi álom 1795 ben c. re­génye jelent meg; férje lefordiíotta ugyan egyik na­gyobb alkotását is, de kiadása késik, így A. S. C. Wallis (ez irói neve) meglehetősen ismeretlen a ma­gyar olvasóközönség előtt. Örök hálával lehetünk iránta, mert a magyar iro­dalmat ő tette ismertté a hollandok előtt. Madách remekművén kívül Petőfi, Tompa, Arany, Tóth Kál­mán legjelesebb müveit is átültette. Megható az az elragadtatás, mellyel a legtöbbször hallgatag asszony Petőfiről és Rákócziról olykor megnyilatkozott! Külön­ben egész történelmünket, irodalmunkat alaposan ta­nulmányozta, amelynek tanúbizonysága Az ember tra­gédiájához irt remek bevezetés, Vázlatok a magyar költészetről értekezés s Magyar összeesküvés c. drá­mája Wesselényiről. A mi tiszteletünket legfőképpen felkölti iránta az a körülmény, hogy az ember még nagyobb benne, mint az iró, éppen úgy, mint halhatatlan nagyjaink­­nál, Kölcseynél, Petőfinél, Aranynál. Egyéniségében megvan a nőiesség minden dísze, virága, de csak két jellemvonását akarom kiemelni: szerénységét és sze­­retetét. Hollandiában műveiért rajongás övezte, meny­asszony korában művészi emlékekkel árasztották el, távozása után 25 évre, egy fiatal hollandi leány meg­tanult magyarul csak azért, hogy Pápára jöhessen és hódolatát közvetlenül fejezhesse ki előtte. Mi itt év­tizedeken át hétről-hétre érintkezhettünk vele s mégis mástól kellett nagy műveiről hallani. Szeretete pedig Isten és emberek iránt egyaránt megható. Nem emlegette nagyon sokat vallását, de imádta a Gondviselőt a hollandusok mély becsüle­tességével és keserves lelki fájdalommal szólt néha a nálunk megnyilatkozó vallási közönyről. Holland ha­zája önérzetes, nemes büszkeséggel tölté el lelkét, magyar hazánkat csodálattal és szánakozón szerette, mert jeles tulajdonaink mellett nálunknál világosabban észrevette gyarlóságainkat, gyengeségeinket. Családja minden egyes tagját a legmelegebb érzéssel, Pál apostoli szeretetével övezte. Még az egyszerű kis cse­lédleány, unokájának dajkája is hálával emlékszik reá ; hát még az a tömérdek szenvedő, akivel jót tett. Mert ha ő nem is igen mozdult ki lakásából, mégis nagyon sokan fölkeresték, kivált férjének képviselősége idején s mindenki megvigasztalódva, vagy legalább is reménykedve távozott tőle. Ha pedig valaki baráti szivéhez juthatott, oly hűséget nyert, mely sírján túl is kisérte. A háború alatt különösen sok emberen segített testi lelki javakkal egyaránt, pedig ő különösen szenvedett, mert nemcsak fiáért aggódott, hanem nagy tudásával jó előre sejtette a szomorú ki­menetelt. Kétségbeesetten tárta fel egyszer bánatát egy jó ismerőse, kinek hozzátartozói egészen a harctér mellett laktak. „Ne féljen“, vigasztalta titokzatos jó­sággal — „övéinek nem lesz bajok, Hollandiában imádkoznak érettök“. S amint mondá, úgyis lett. Elképzelhetetlen, hogy e szerető szív mily gyöt­relmeken ment át a kommunizmus idején. Meleg ott­honából hurcolták fogságba férjét, fiát s az elszakított magyar területek zokogása éles tőrként járta át lelkét. 1920-ban gyöngéd férje Hollandiába vitte, de a

Next

/
Thumbnails
Contents