Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-19 / 43-44. szám
1924. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 127. oldal. működést fejtett ki. Úgy a város képviselőtestületének, mint a vármegyei törvényhatóságnak vezető szónoka volt, kinek szava döntő súllyal birt. Az 1910 i országgyűlésre Pápa város képviselőjének választotta s az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításakor, valamint a véderő-törvény tárgyalásakor megtartott nagy beszédeivel a parlament első szónokai közé emelkedett. A pénzügyi bizottságnak egyik előadója volt, s mint ilyen, ő referálta többek között a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatot. Egyházi téren is sokszor kérték őt fel emlékbeszédek, előadások tartására. A Prot. írod. Társaság Hegedűs Sándor ünnepélyén, a Budapesten rendezett Gelléri Szabó János ünnepélyen ő volt a szónok, ö beszélt a Gondol Gábor, a reformáció 400 éves évfordulója alkalmából rendezett egyházkerületi ünnepen, Gusztáv Adolf, Melanchton, Zwingli nagyságát ő méltatta Pápán és Budapesten. Az Országos Református Tanáregyesület alapításában élénk részt vett és annak megalapítása óta máig egyik alelnöke. A Protestáns Irodalmi Társaságnak kezdettől fogva alapító-, majd máig választmányi tagja. A Társaság pozsonyi körének felkérésére De Ruyter Mihályról Pozsonyban előadást tartott, mely a Luther Társaság kiadványai közt nyomtatásban is megjelent. Az Országos Közoktatási Tanácsnak is tagja volt, gyakran küldötték ki őt intézetekbe kormányképviselői minőségben, vagy a tanítás menetének megvizsgálására. A háború alatt kizárólag a humanitárius ügyeknek szentelte munkásságát, a hadbavonultak csaiád tagjainak segélyezése, az anya- és csecsemővédelem, majd a menekültek ügye voltak gondjainak tárgya. Az összeomlás után a közélettől visszavonult, ami nem tartotta vissza Pápa város kommunista vezetőit attól, hogy mint túszt fogságba ne hurcolják. 1919 őszén Hollandiába ment, hogy a már előző évben hazánk érdekében csendben megkezdett munkáját folytassa, j Az egész magyar nemzet osztatlan háláját érdemelte ! ki azzal a propaganda-munkával, amelyet azóta az összes nagyobb holland városokban tartott előadásaival és hírlapi, valamint tudományos cikkeivel kifejtett, amiben hűséges társa volt felesége, született Opzoomer Adél, ki a hollandoknak egyik legismertebb, nagynevű Írónője s ki Madách- és Petőfi-fordításaivai, s a magyar költőkről irt tanulmányaival a magyar irodalom- | nak nagybecsű szolgálatokat tett. E külföldi tartózkodása alatt több, nemzetközi viszonylatban is fontos egyházi konferencián vett részt és képviselte református egyházunkat. 1919-ben a Nemzetközi Barátságot az Egyházak útján ápoló Világszövetség wassenaari gyűlésén jelent meg, 1920-ban a Zarándokatyák Amerikába hajózása emlékére Leydenbtn tartott nemzetközi ünnepélyen vett részt. Ez utóbbiról idehaza be is számolt és a zarándokatyákról Budapesten előadást tartott. Svájcban ez időben szintén megfordult és több helyen prédikált. Mindenütt felhívta külföldi hittestvéreink figyelmét mostoha helyzetünkre és több Ízben gyűjtött köztük nagyobb összegeket a magyar ref. lelkészözvegyek és árvák, a főiskola, annak tanárai, tanulói és a nőnevelőintézet céljaira. A holland közoktatási kormánynál kieszközölte a holland állami történelmi forráskiad ványoknak egy teljes példányban a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára számára történt megküldését, ugyancsak az ő közbenjárására küldötték meg e kiadványok egyháztörténelmi vonatkozása köteteit — eddig 26 kötet — pápai főiskolánk könyvtárának. Az ő kezdeményezésére küldték meg a magyar kiadók azt a szép magyar könyvgyűjteményt a Hágai Királyi Könyvtár számára, mely mindennél ékesebben hirdeti a mi kultúránkat és életképességünket és amelyről a nevezett könyvtár külön katalógust adott ki. Vetített képes előadásokat tartott hazánkról, cikkeket irt a magyar irodalomról, bölcsészeti és művészeti témákról. Dr. Antai Géza püspök mindig sűrűn forgatta a tollat. A már említett müvein kívül 1889-ben megírta hollandul Tisza Kálmán életrajzát. 1891-ben jelent meg székfoglalója: Fichte J. G. és az ethicizmus az újabb vallásbölcsészetben. 1902-ben átdolgozta Van Oosterzee János Jakab a Heidelberg! kátéról irt munkáját két kötetben, a modern kor szükségleteihez alkalmazta Tóth Ferenc kátéját, melyet ma is használnak, lefordította Fruin Róbert Tíz év a németalföldi szabadság történetéből c. művét, mely az Akadémia kiadásában 1916—17-ben jelent meg és Scheffel Ekkehard-ját, mit a Kisfaludy Társaság adott ki 1914- ben. Egy évig szerkesztette a Dunántúli Prot. Lapot. Munkatársa volt a Theo!. Ismeretek Tárának, a Pallas, Franklin és Révai Lexikonoknak. Lefordította Locke Vizsgálódás az emberi értelemről c. művét a Filozófiai írók Tára vállalat részére, amely azonban épúgy mint felesége A harc napjaiban c. három kötetes regényének fordítása a mostani kedvezőtlen viszonyok miatt nem jelenhetett meg. A Petőfi Sándor költeményeinek fordítását és bevezető tanulmányt tartalmazó holland kötet ép e napokban jelent meg. Kisebb történelmi és bölcsészeti értekezéseinek egész sora látott különböző folyóiratokban napvilágot. Az Afrikai népek vallásáról a Magyar Néprajzi Társaságban felolvasott értekezése az Ethnographiában 1909-ben jeleid meg, a Magyar Közgazdasági Társaságban tartott előadása pedig e társaság folyóiratában a Közgazdasági Szemlében 1913-ban. A magyar protestantizmusról irt mélyenjáró tanulmánya nemcsak egyik előkelő holland folyóiratban, hanem külön lenyomatbari is megjelent és oly hamar elfogyott, hogy a múlt évben új kiadást rendezett belőle a holiand kiadó. Ezt a tanulmányt dr. Good kívánságára angol nyelvre is lefordították. Legutóbbi holland tartózkodásának gyümölcse lesz a bécsi holland követek XVÜ. és XV1IÍ. századbeli jelentéseinek gyűjteményes kiadása, mely a Rákóczi szabadságharc külföldi kapcsolatainak ismerete szempontjából kiváló jelentőségű forrásmunka. A hazánkra oly fontos holland összeköttetéseket nemcsak a múltban buvárolta, de azokat a jelenben jelentékenyen meg is erősítette. így 1907-ben az ő indítványára határozta el az egyetemes zsinat, hogy a gályarabszabadító De Ruyter admirális amsterdami síremlékére ezüstkoszorút helyezett. Pár évvel ezelőtt ő alapította meg a Magyar-Holland Társaságot Budapesten s a Holland- Magyar Társaságot Hágában. Múlt év decemberében Vilma királynő jubileuma alkalmával hazánk nagy jóltevője iránt, nemzetünk háláját mint ünnepi szónok ő tolmácsolta. Hollandiai irodalmi működésének elismeréséül a Németalföldi Irodalmi Társulat, a Zeelandi Tudományos Társulat s az Utrechti Tud. és Műv. Egyesület tagjai sorába választotta. Mint e vázlatos életrajz bizonyítja, dr. Antal mindig a munka embere volt. Püspökségében is bizonyára az lesz és példát ad mindnyájunknak, hogy dolgozzunk és el ne csüggedjünk. Lesz még kikelet a magyar télbői! De csak kitartó, áldozatos, munkás életek nyomán. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország.“
