Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-13 / 2. szám
8. oldal. BELMISSZIÓ. 1924. Múltúnkból. Az anyaszentegyhóznak igaz tagjairul. Igaz tagjai az Isten Anyaszentegyházának azok, kiknél az keresztyéneknek tulajdon bélyegek vagyon az az az hit. Mát. 11. 27. Jan. 8. 47. Ebbüi ismértetik penig valaki hív keresztyénnek lenni, hogy az egy megtartó Jézus Christust esméri, elkerüli az bűnt, igyekezik az igazságra az Istennek beszéde szerint. Mert noha fen maradnak mindenekben az bűnnek sok sepredéki, mind az által igen nagy külömbség vagyon az Isten fiai között, kikben az lélek harcol az test ellen, és azok között, kikben az uralkodik. Jan. 4. 1. 1. Jan. 4. 2. és 39. Róm. 6. 2. Gál. 5. 25. Esa. 1. 22. Mat. 15. 9. Róm. 7. 15. Phil. 3. 13. 1 Jan. 1. 8. Róm. 6. 2. és 7. 4. 1 Kor. 7. 1. 1 Jan. 3. 8. 9. Végezetre azok az Anyaszentegyiiáznak tagjai, kikben az lélek (az a lélek, mely tulajdona a választottaknak), tusakodik az test ellen, és az kik a szent Pállal igazán vallást tehetnek, hogy ők az gonoszt tselekszik, mellyet nem akarnak, az az, az melyhez nem javallanak, hanem amennyiben még tökéleíessen újjá nem születtetek. Róm. 7. 4. Gál. 5. 16. Róm. 7. 15. Mert a mi egyéb embereket illeti, akar mi némü karban és állapotban legyenek nem számlálandók az Isten anyaszentegyházának tagjai közé, ha szintén (hogy így szollyunk) Apostolságot viselnének is. Ján. 2. 19. De el kell távoztatnunk, hogy se tovább ne mennyünk az mint illik, se vakmerő képpen ne itilylyünk, mert várnunk kel! az Istennek itíletit az képmutatóknak és tsalárd Atyafiaknak ki-nyiiatkoztatásokban, és az Űr el hijhatja bizonyos időben, valakik fi neki tetczenek azokat is kik elesenek, elébbeni utókra visszahozhatja. 1. Tim. 5. 24. Márc. 7. 1. 2. és töb. Róm. 4. 13. Mát. 20. 6. 1 Kor. 7. 16. 2 Kor. 2. 6. 2 Tim. 2. 24. 25. Tárcái-Tordai hitvallás (1562—3) VIII. art. Vasárnapi iskolai lecke. Jézus bemutatása a templomban. Luk. 11.22—3«. Aranymondás: Látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szemeláttára. Luk. 11 ao—sí. Mai leckénk a következő részekre oszlik: Egy régi szent képe (22—27), Simeon dicsőítő éneke (28—32), Simeon áldása (33—35), egy nő képe Iszraelben (36—38). A zsidó törvény szerint (II Móz. XIII a, 13—15) minden született fiúgyermek Istené. A 40 napos Jézussal is részben, hogy e törvénynek eleget tegyen, részben hogy megszenteljék őt, felmentek szülei a templomba. A szülőknek gyermekeiket már születésükkor terveikben és szándékaikban Istennek keli szentelni. A gyermekek Isten szeretetének adományai. Bennük a jónak és rossznak végtelen lehetőségei vannak . . . íme vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt. Egyebet nem tudunk róla, csak amit itt olvasunk, de azok igen jellemző vonások. Ez az ember igaz vala. Minden jó és szent életnek alapköve az igazság, és istenfélő azaz gondosan és vigyázva megtartotta az Isten törvényét. Az igazán jó ember mindig igaz és istenfélő . . . aki várta Iszrael vigasztalását. Az igazi kegyes emberek mindig reménykedők és várók voltak. Nekünk is meg kell tanulnunk dolgozni és várakozni. A Szentlélek volt rajta. Ez volt Simeon szép és egyensúlyban lévő jellemének forrása és éltetője. Az ótestamentomi szentek ép úgy mint az evangéliumiak a Szentlélek által taníttattak. Simeon az Istennel járt mindig. Goethének van egy szép kis története, melyben egy halászkunyhóról van szó, amely a lámpa tündöklő fénye folytán csodás változáson ment át: ezüst fényben ragyogó templommá lett. Ilyen a Szentlélek csodálatos munkája is. Simeon a Szentlélek által bizonyságot nyer, hogy addig halált nem lát, míg meg nem látja az Urnák Krisztusát. De nem csak ezt, hanem a Lélek indításából a templomba méné s látja az Ígéretnek beteljesedését. Látjuk a lelkében való csodálatos növekedést. A jó ember jelleme kicsiny magból növekedik és gyakorlás által fejlődik. A növekedés Istentől van. Mostan bocsásd el így kezdi Simeon Istent magasztaló énekét. Simeon mint a vigyázó, akit Ura magas helyre helyezett és megbízott, hogy figyelje a csillag megjelentét, meglátja a várvavárt csillagot, hirdeti annak felkeltét s most kéri, hogy elhagyhassa helyét, melyen olyan régóta őrködött. Mert látták az én szemeim üdvösségedet. A hitnek feltűnő megnyilatkozása ez. Karjaiban egy alig hathetes gyermek s íme benne az isten üdvözítését látja. Amelyet készítettél minden népek szeme láttára. Az ev. nem csupán a zsidó népnek szól, de az egész világnak. Az üdvösséget két részre választja: világosságra és dicsőségre. Jézus a világ világossága. Világosság az élet forrása. Nélküle hideg a világ és holt tömeg. A lelkek világossága Jézus. Hol jelen van Jézus, ott megtapasztalható a világosság minden áldása. A világosság a zsidókon át jut a pogányokhoz. Hogy a Messiás zsidó volt, dicsőséget szerzett nemzetének. A világ legnagyobb, legbefolyásosabb nemzete lehetett volna, ha befogadta volna a világ Megváltóját. A keresztyénség nagy missziói mozgalom. Eszközei mi vagyunk. Emberek: férfiak és nők, ifjak és öregek, akik befogadták az Urat, munkásai ennek a mozgalomnak, tagjai a világosságot terjesztő nagy hadseregnek. Simeon dicsőítő énekét áldása követi. És megáldó őket Simeon ... ez a gyermek vettetett sokaknak elestére és feltámadására. Az elesés és feltámadás különböző személyekre vonatkozik. Az egyik örül a világosságnak, a másik meg a sötétségnek. Judás kétségbeesik, Péter bünbánatot érez. Jézus lerombolja a rossz szokásokat s hamis eszményeket és helyette jókat, igazakat ad. És jegyül. Jézus az Isten szeretetének, hatalmának, ígéretei beteljesedésének jegye. Akinek sokan ellene mondanak. Napjainkban is mindazok ellene mondanak Jézusnak, kik bűneikben tovább akarnak élni. Megkapó annak a nőnek is a képe, aki ugyanezen órában a templomban áll vala.r Nem távozott el a templomból.. . hálát adott az Úrnak... s szóla felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták. Mindkét öreg: Simeon és Anna egyaránt közösségben éltek Istennel. Ilyen közösségben kell élni minden keresztyénnek Istennel. Mindenkinek várni kell önmaga és a világ megváltását.
