Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-21 / 37-38. szám
110. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. !&24 járulás megállapítása ügyében tárgyalásokat tétetett folyamatba, mely tárgyalások, félő, hogy új terheket fognak eredményezni. A felületes, vagy tisztán anyagias gondolkodás könnyen talál expedienst e nehézségekből, — az iskolák államosítását, osztálytanítóságok megszüntetését: a lemondást a jövőről. Mert azé a jövő, akié a gyermek s a gyermek azé, akié az iskola; az a jövő meg olyan leszen, ahogyan az iskola megalapozza azt. Én minden 10 református gyermek mellé egy jó tanítót szeretnék! Magyar református egyházamért élő és égő szivem teljes melegével fordulok Önökhöz, különösen világi képviselő urak, kiket, ha ide is elküldött a bizalom, bizonyára szavuk van otthon is. A mi egyházunk anyagiakban mindig sareptai özvegy asszony volt, — de az a marok lisztecske és kevés olaj eddig még sohasem fogyott el akkor, mikor a próféták és prófétai intézmények eltartásáról volt szó, sőt nem egyszer mintegy csodaképpen megnövekedett. A mi hitünk mindig a megpróbáltatásokban mutatta ki bámulatos erejét és hatalmát; a mi nyakunkat a teher, a nyomás vastagította meg, a lélek gazdagságát-a szegénység váltotta ki belőlünk. Mondjátok el otthon, hogy anyagyilkosságot követ el, ki a fejszét az iskolák gyökerére veti; mondják el, hogy a mi egyházunk más viharokat is állott már ki a zivataros századokban, még sem törték meg a hullámok, sem az azok mélyén leselkedő sziklazátonyok, mondják el, hogy a romlás ott kezdődik el, hol az Istenben és önmagunkban való hitnek a napja leáldozott s az erős ősök sirhalmára nem állíthatjuk a mi szégyenünket oda gyalázatfául! Egyházmegyénk tanítókarát, legnagyobb részében jogos büszkeségét pedig arra kérem : álljon hivatása magaslatán s területünkről még az elégséges eredményű iskolákat is küszöbölje ki. Tudom én, hogy a tehetség és rátermettség mértéke különböző, de az erős akarat és nagy kötelességtudás sokat pótol s gazdagon gyümölcsözik. A tapasztalás pedig azt mutatja, hogy ahol megfelelő eredményt lát, a mi református népünk szívesen meghozza áldozatát. A kegyelemnek Istene pedig derítse fel szomorúságunk éjszakáját, oszlassa el aggodalmaink ködét s kiki a maga terhét szívesen hordozván, a szükségben is jó reménységgel vessünk a gazdag aratásra. Medgyasszay Vince * esperes. Mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlése. A mező földi ref. egyházmegye aug. 13-án tartotta közgyűlését Medgyasszay Vince esperes és Szász Károly tbiró kettős elnöklete alatt, mert az egyházmegye nagyérdemű gondnoka, Kenessey Miklós úr súlyos betegsége miatt nem jelenhetett meg gyűlésünkön. Ez az első eset, amikor nélkülözni kellett jelenlétét, ami felett való sajnálkozását, de egyszersmind felgyógyulása felőli reményét jegyzőkönyvi kivonatban fejezte ki s elnöksége által tolmácsolja szeretetének és ragaszkodásának kifejezésével együtt. Ugyancsak mély megilletődéssei emlékezett meg a közgyűlés esperesi jelentés kapcsán Németh István püspök úrnak, egyházmegyénk legkimagaslóbb lelkészének haláláról, a veszteséget sokkal mélyebben érzi, mint a többi egyházmegyék, mert hiszen ő egyházmegyénk szülötte, Komáromból lett elüldöztetése után egyik gyülekezetünk lelkipásztora volt, aki ha eltávozott is körünkből, mikor napja fennen ragyogott, de mikor alkonyra szállt, ismét hozzánk tért meg s itt talált nyugvóhelyet is, habár ideiglenesen Székesfehérvárott nem a saját sírboltjában, hanem Arimathiai József példájára felajánlott sirboltban. Az egyházmegye immár egészen magáénak mondhatja és méltán gyászolja benne hű fiát. Ugyancsak részvéttel búcsúzott el Szabó József bodajki ifjú leikésztestvértől is. Szeretettel köszöntötte és fogadta kebelébe Bakó Zoltán bodajki lelkész atyánkfiát és Vincze Rózsa mezőszentgyörgyi és Nemesné Biró Piroska székesfehérvári újonnan választott tanítónőket, kik a hivatali esküt ez alkalommal tették le. Esperesi jelentés kapcsán foglalkozott közgyűlés a leikészözvegyek és árvák segélyezésével, e tekintetben megvárja a konvent beígért rendelkezését és annak megismerése után intézkedik felhatalmazott bizottsága utján a segélyezés mérvéről, mely az elmúlt években legalább kenyérrel ellátta kebelbeli özvegyeit. Ugyancsak esperesi jelentés kapcsán tárgyalta a más jellegű iskolákba járt növendékek hitoktatási ügyét, amelyet megfelelőnek tartottak a kiküldött vizsgái biztosok. Esperesi jelentés a jövőt tekintve aggályosnak látja a vallás- és közoktatásügyi minisztérium eljárását, mely a tanítói fizetések terén mindnagyobb mértékben terheli gyülekezeteinket és sok helyen törekvéseket vált ki az iskola államosítása vagy tanítói állások beszüntetése iránt. Jelentkezett is egy egyház ilyen kérelemmel, de az egyházmegye megtagadta kérésének teljesítését és figyelmükbe ajánlotta esperes úrnak jelentésében foglalt buzdítását, hogy tartsanak ki a felekezeti iskolák mellett, tekintsék az egyházat olyannak, mint a sareptai özvegy korsóját és vékáját, melyből az olaj és a liszt soha ki nem fogyott s ha szűkösen is, de mindig volt benne. Éppen azért örömmel is töltötte el egyházmegyét a kislángi egyház törekvése, hogy az államnak évekkel ezelőtt átadott iskoláját visszaveszi, illetve újból felállítja felekezeti jellegű iskoláját, amelyhez kéri a felsőbb hatósági jóváhagyást és segítséget. A jelentés megemlékezik az egyházközségek bélés küléletének folyásáról, melyről megnyugtató képet tár elő a belmissziői bizottság is, megállapítván, hogy megmozdult az élet mindenütt és a „puszta fa“ földelni és rügyezni kezd e téren is. A munkásság folyik és több helyen mélyül.
