Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-09-07 / 35-36. szám
1924. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 107. oldal. — Harangszentelés Lajoskomáromban. A lajoskomáromi kis gyülekezet augusztus 17-én avatta fel 146 kg.-mos új harangját. A felavató szertartáson Medgyasszay Vince esperes költői szárnyalásu felavató imádságával vezette a meglágyult sziveket Isten zsámolyához, majd hazafias érzéstől mesterileg átszőtt felszentelésével s megáldásával átadta azt a használatnak. Ünnepi beszédében Szűcs Zoltán enyingi lelkész, egyházm. tanácsbiró hívta fel az ünneplő gyülekezet figyelmét az új harangnak igen sok alkalommal hallható szavára. Az új kenyér áldásában a hivő lelkek bűnei bocsánatát a Jézus Krisztus nevében Pécsvárady Béla mezökomáromi lelkész hirdette. Az iskolás gyermekek alkalmi éneke után Balogh Imre helyi lelkész olvasta fel a harangszerzés történetét. Ennek e helyen is megörökítésre méltó részét az a nemes cselekedet képezi, amelyet cselekedtek velünk Amerikában élő véreink. Ugyanis a harangnak árát részben e célra rendezett összejövetel jövödelmébői, nagyobb részben tisztán e célra rendezett gyűjtés eredményéből küldötte Vajda József, azelőtt lajoskomáromi egyháztag és családja. A fáradhatatlan és ügybuzgó magyar református testvérnek, a szives adakozóknak s a gyűjtés munkáját megkönnyítő Bakay Árpád akroni ref. lelkész atyánkfiának e helyen is hálás szivből fakadó igaz köszönet, „az egek Urának pedig legyen örök magasztalás!“ A b.-somogyi ref. egyházmegye esperesi hivatalától. 1773/1924. sz. Nagytiszteletü Lelkész Úr !* Tekintetes Tanító Úr! Mélyen tisztelt Presbyterium! Az esperesi székbe beikíattatván s hivatalos működésemet Isten segedelmével megkezdvén : kötelességemnek tartom, hogy néhány, őszinte szivből fakadó szót intézzek Önökhöz. Elsősorban is fogadják mindnyájan szeretettel és bizalommal teljes köszöntésemet s azon jókivánatomat, hogy az Úr tegye áldottá és sikeressé minden, az Anyaszentegyház érdekében végzett s végzendő munkájukat. Áldja meg a kegyelem Istene Önöket, családjukat, gyülekezetüket, annak nagyjait és kicsinyjeit, örvendezöit és szomorkodóit! Az üdvözlés mellett kérésem is van Önökhöz. Az nevezetesen, hogy engem az én felelősségteljes tisztemben odaadó buzgó munkásságukkal, kötelességeik lelkiismeretes és pontos teljesítésével támogatni szíveskedjenek, mert az apostol amar intelme, hogy „mindenek ékesen és szép renddel menjenek végbe“ — csak így valósulhat meg. A mostani nehéz időkben még fokozottabb mértékben kell az őrállóknak vigyázni s az ő sáfárságuk tisztét lelkiismeretes buzgósággal betölteni. Az idők, mint jól tudjuk, fölöttébb gonoszak. A bűn, ez ősi ellenségünk, még mindig háborog velünk. A hitetlenség, istentagadás és káromlás, önzés, telhetetlenség, világi javakba való elmer ülés, testi gyönyörök hajszolása el van áradva az egész világon mindenfelé, el a mi gyülekezeteinkben is. E bűnök mind egyazon forrásból erednek: a megromlott, fertőztetett szivből . . . S mert ez így van, mert a „szivből származnak az életnek cselekedetei“ : minekünk arra kell törekednünk, hogy az emberek szive, lelke jobbá, nemesebbé, tisztábbá és igazabbá váljék. Erre kell törekednünk elsősorban az Úrhoz való buzgó imádkozás által, mert csak ő teremthet bennünk tiszta szivet és az erős lelket ő újíthatja meg bennünk; másodsorban az evangélium buzgó és tiszta hirdetésével s harmadsorban, ami elengedhetetlen feltétel, a saját életünk példáúl való odaállítása által. Ha valamikor szükséges volt, most kell igazán, amikor a romok felett egy új, boldogabb világ kialakulását reméljük, amikor valóban új eget és új földet várunk, melyben lakozik az igazság: hogy a mi életünk, lelkészek, tanítók, elöljárók élete legyen az a szilárd pont, amely körül kell kijegecesedni, kristályosodni annak az új, eszményibb, boldogabb világnak. S ha valamikor, az őskeresztyénség idején, a pogány világ erkölcstelenségének tengeréből mint üde, virágzó szigetek emelkedtek ki az apostolok által alapított gyülekezetek, a maguk megtisztult hit és erkölcsi életével, úgy, hogy a pogány római döbbent csodálkozással, szinte álmélkodva kérdezte társától, a keresztyénekre mutatva: „kik lehetnek ezek, hogy a bűn közepette tisztán maradnak s a legnagyobo szenvedések közt sem átkozzák meg az Istent“: úgy napjainkban mi reánk s a mi gyülekezeteinkre vár e magasztos feladat. Ideje már egyszer, hogy megiássék rajtunk keresztyén mivoltunk, nemcsak külsőleg, de belsőleg is, hogy azután ezen, mint biztos lelki fundamentumon tovább építhessük, fejleszthessük s diadalra is vihessük azt az őseinktől reánk maradt szent örökséget: a magyar református egyházat, melynek csillagos tornyán lengjen büszkén, szabadon minden időben a tiszta, hamisítatlan kálvini világnézet lobogója. Amidőn mindezeknek megszivielésére, a kölcsönös szeretetre, egyetértő munkálkodásra, a békétlenség és egyenetlenség eitávoztatására szeretettel kérem Önöket: egyszersmind kivánom minden egyes gyülekezetünknek, a zsoltáriró szavaival : „Légyen te kőfalaidban Csendesség és jó békesség, A község közt egyenesség, Jó szerencse házaidban .. . Az én atyámfiáiért És ott lakó feleimért Adjon Isten jó békességet!“ tlj könyvek! Most jelelitek meg ! Czeglédy Sándor által fordított Robertson F. V. nagynevű angol szónok beszédeinek újabb kötetei: III. kötet, 2. rész. A tiszta isteni tisztelet és egyéb beszédek. Alapár 5 K. IV. kötet. Emberi és isteni nagyság és egyéb beszédek. sÜKs.r" Alapár 15 K. Kiss Géza Vándormadarak. Egyházi beszéd. Alapár50 fill. Dr. Trócsányi Dezső A modern gimnázium. Alapár 1 K. Megrendelések Kis Tivadar Pápa, Fő-utca 21. sz. intézhetők. Szorzószám jelenleg 7000. M HIVATALOS RÉSZ Él
