Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-07-06 / 26-27. szám

80. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. — Lelkészválasztás. A bodajki gyülekezet Bakó Zoltán balatonkenesei püspöki káplánt válasz­totta meg meghívás útján lelkészének. Isten áldása legyen az új lelkipásztoron. — Az új francia elnök, mint a The Presby­terian cimü újságban olvassuk, református és az első protestáns elnöke Franciaországnak. Négy róm. kath. pap képviselő is Doumerguere szavazott. Néhány év előtt e négy pap kollegái voltak azok, akik megaka­dályozták Freycinet Károly elnökké választását, mivel protestáns volt. Érdekes, hogy a francia köztársaság elnöke hivatalánál fogva a Rómában levő Szent János templom kanonokja. Legalább is az volt, egész mos­tanáig. Sokan kíváncsian várják, hogy a pápa meg­fogja-e engedni, hogy ezt a kitüntetést egy nemkaího­­likus is megkaphassa. — Kirándulás. A pápai ref. leányegyiet június 22-én tanulságos kirándulást rendezett Neszmély- Dunaalmásra. A látnivalókban és történelmi neveze­tességben gazdag községek leírhatatlan szívességgel fogadták a 60 tagból álló kiránduló társaságot, mely a több Ízben megújuló záporeső dacára sem vesztette el derült kedélyét, sőt az időjárás makacs ellenséges­kedése sok humornak vetette meg az alapját. A tár­saság Neszmélyben szállt le a reggeli személyvonat­ról, hol a korai órákban már gyönyörű terített asztal, tej és kávé, hófehér kalács, sütemény, főtt tojás, gyü­mölcs stb. várt a vendégekre. A helybeli ref. biblia­kör leánytagjai ragyogó arccal, kimondhatatlan szíves­séggel szolgálták fel a reggelit, melyet a falú asszo­nyainak szives adakozásából állítottak elő. Noha a kirándulók távolról sem gondoltak ilyen ingyenes meg­­vendégelésre, jóleső melegséggel töltötte el a lelke­ket ez a régi magyar szívesség és vendégszeretet, melytől ebben a csúf Önző világban már mindenki elszokott. A természeti szépségeken kívül különösen a neszmélyi agyagipar lepte meg a társaságot, hol a sok edény között Ízléses vázák és faldíszek is szere­peltek. A derék fazekas, dacára annak, hogy vasárnap volt, munkaruhában várt reánk és bemutatta a cserép­edény készítés módját. Pár perc alatt kerültek ki kezei közül a legkülönbözőbb formájú fazekak, korsók sib. Amint szédületes gyorsasággal forgó korongján újjai lehelletíinomsággal érintették az agyagot s úgyszólván másodpercnyi időközökben változott keze között a forma, az embernek önkéntelenül a Róm. levél 9. rész, 21. versére kellett gondolnia „Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon?“ Nincsen-e hatalma a mi Urunknak a mi lelkűnkön ? Az ebédet Duna­­almáson fogyasztottuk el, hol a ref. Szeretetházban szintén a legmelegebb vendégszeretetben volt részünk. A virágokkal gazdagon díszített ebédlőben ott ékes­kedett a nemzetiszinü zászló. Ebéd előtt ragyogó nap­sugárban kerestük fel a Csokonai „Lillájának“ házát, majd sírját a temetőben. Csokonai „Reményhez“ cimü költeményének eléneklése mélyen meghatott mindenkit s ott a múlandóság megkapó közelségében szinte megdöbbenéssel ragadja meg a lélek Jézus áldó kezét, aki egyedül képes soha el nem haló reménnyel és bizonysággal tölteni meg szivünket a jövőre, az örökké­valóságra nézve. Érdekességben nem maradt hátrább a Barczáék márványcsiszolója, hol a különböző gépek, gyönyörű márványoszlopok stb. mindnyájunk bámu­latát vívták ki. A kirándulást irredenta és vallásos jellegű műsoros estéllyel fejeztük be, melynek szerep­lőit a kiránduló társaság nyújtotta. Az iskolaterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel; s amint fájó magyar szivünk összedobbant hazánk szerencsétienségének mély átérzésében a falu lakosságáéval, új reménység, új bizakodás töltötte el a lelkünket, hogy Magyar­­ország ismét nagy, erős és boldog lesz. Miután sza­vakban ki nem fejezhető érzések között köszönetét mondtunk a neszmélyi ref. segédlelkésznek, tanító családnak, bibliakörnek, az egész falunak, a duna­­almási kedves háziasszonyoknak, így a Barcza-család­­nak, a távollevő ref. lelkésznek, özv. Negrónénak és leányának, Nagy Ivánnak és nővérének, a tanító urak­nak stb., stb. Boldog emlékekkel a szivünkben, szere­­tetben meggazdagodva keltünk útra neszmélyi és duna­­aimási kocsikon az almásfüzitői vasúti állomásra. Tizennégy kocsin, mint egy hosszú lakodalmas menet. Az is volt ez a nap, a lélek lakodalmi ünnepe, mint ahogy mindig és mindenütt az van, ahol Krisztus jelen van. — Vasárnapi iskolai világkongresszus. A Vasárnapi Iskolai Világszövetség kérelmére f. é. jun. 22-én, mikor Glasgowban a IX. vasárnapi iskolai világkongresszus ülésezett, az istenitiszteleteken, az imádságban és a beszédekben erről a nagy ese­ményről emlékeztek sok helyen, midőn a világ 30,000.000 vasárnapi iskolai tagjának képviseletében 5000 küldött arról tanácskozott, miképen lehet a gyermekeket minél eredményesebben a Krisztushoz vezetni és őrizetében megtartani. Magyarország 403 v. iskolája több mint 23.000 tagjainak képviseletében 17 küldött vett részt a világgyülésen. Felhívjuk ol­vasóink figyelmét arra az országos konferenciára, mely július 11, 12 és 13. napjain Budapesten lesz s amelyre a Világszövetség egyik főtitkára dr. Pearce is eljő, ki a következő tárgyakról fog előadást tartani: vallásos nevelés és a civilizáció, vallásos nevelés és evangélizáció, vallásos nevelés és a világbéke, veze­tők képzése a vallásos nevelés terén. E konferenciára a V. Isk. Szövetség titkáránál, id. Vicior Jánosnál lehet jelentkezni, ki a lehetőség szerint szállásról is gondoskodik. Budapest, I. Bertalan-utca 24. — A győri ref. nőegylet 79 tagja junius 29-én Pápára rándult át. Délelőtt résztvettek a templomi istentiszteleten, melyet épen Lőke Károly, a tatai egyházmegye általános tiszteletnek örvendő esperese tartott, aki találkozón volt Pápán. A társaság meg­tekintette a főiskolai könyvtárt, a természetrajzmuzeu­­mot és a rajzkiállítást. Délben a konviktuson volt ebéd, majd 3 órakor a Nőnevelő-intézet dísztermében ünnepély, amelyen Czeglédy Sándor győri lelkész, főisk. gondnok megköszönte a szives fogadtatást, megállapítván, hogy az egész nap a szeretet jegyében folyt le. Az ünnepély többi pontját Langraf Gita zongorajátéka, Veressné (Győrből) drámai erejű sza­valata, Csokonai Vitéz Mihály felolvasása, Gáty Ferenc veszprémi hitoktató és Hatvani Rózsika úrieány zene­száma alkotta, végül lie. Rácz Kálmán főgimn. vallás­­tanár bibliamagyarázata zárta be az emelkedetthangú, meleg ünnepélyt. Utána a Pápai Ref. Nőegylet iátía uzsonnára vendégül a megjelenteket a Nőnevelő­intézetben. Pápa, 1924. Főiskolai könyvnyomda.

Next

/
Thumbnails
Contents