Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-13 / 2. szám
1924. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 7. oldal. Dr. Kőrös Endre: Petőfi és a magyar nemzet. Ünnepi beszéd Pápa város képviselőtestületének Petőfi születése századik évfordulója alkalmából 1923 febr. hó 25-én megtartott díszközgyűlésén. Kiadta: Pápa város tanácsa. Pápa, 1923. Főiskolai könyvnyomda 8—19. 1. Nagyszabású mélyen járó emlékbeszéd, amelyet époly gyönyörűséggel lehet olvasni, mint aminő örömmel hallottuk, amikor szerző, nőnevelőnk kiváló igazgatója annak idején elmondotta. VEGYESEK. — Beveridge Vilmos, a budapesti Skót Misszió vezetője, a napokban ünnepelte születése 60-ik évfordulóját. Ez alkalomból a misszió barátai meleg ünneplésben részesítették egyházunk és hazánk e kiváló barátját, aki 58 éves korában vállalkozott arra, hogy hozzánk jön és Magyarországon fogja élete hátra levő részében Mesterét szolgálni. Rövid itt tartózkodása alatt személyesen felkereste a református szellemi élet vidéki központjait is, hogy minél alaposabban megismerje helyzetünket. Az ünnepeltet mi is szeretettel köszöntjük és jövendő munkálkodására is Isten gazdag áldását kérjük. Ad.multos annos! — Dr. Nékám Lajos a kiváló orvosprofesszor az ország betegségéről írván, egyebek közt ezeket mondja: vidéki papjaink részére szünidei tanfolyamot kell szerveznünk. Soha az országnak ennyire nem volt szüksége kiváló papokra, mint most. — A kerületi iratterjesztés ez úton közli az érdeklődőkkel, hogy a szorzószám jelenleg 2200. — A hercegprímás karácsonyi nyilatkozatából. A katholikus papság munkája tudást is közvetít, de a lélek nevelésére fekteti a fősúlyt, azért munkája valóban kulturális és szociális. Krisztus szerzetének apostolai nem táplálhatnak s nem hirdethetnek gyűlöletet azokkal szemben sem, akik Krisztus szellemét nem ismerik, vagy attól eltávolodtak. Csak égő vágy él bennök, hogy ezeket is megnyerjék, soha el nem alszik bennök a remény, hogy amint ezek az igaz krisztusi szellemet megismerik, annak hitvallói és követői lesznek. Viszont a papság átérzi azt a természetes kötelességét, hogy saját híveit s eredményes munkásságának minden előfeltételét védi bárhonnan eredő támadások és veszedelmek ellen. Ez a szent meggyőződés, az önzetlen jóakarat megnyilatkozása, a felebaráti szeretet követelménye, a hazaszeretet indítása, mert a papság az egyénnek és hazának jót akar s így azt a rossztól óvni köteles. Nem hadakozik a papság személyek, vagy osztályok ellen, hanem igaztalannak és veszedelmeseknek felismert tanítások és törekvések ellen, amelyek azok számára is veszedelmet jelentenek, akik esetleg jóhiszeműen követik. — A kerületi és főiskolai pénztár tisztelettel értesíti a nagytiszteletü lelkész urakat, hogy 1923. év második félévi lelkészi congrua és korpótlék nincs kiutalva, így a nyugták beküldése a pénztárhoz tárgytalan, a beküldött nyugtákra pedig a pénz el nem küldhető. HIVATALOS RÉSZ. 2337/1923. szám. Kimutatás az 1922. év végével megszüntetett közalapi tőkekamatsegélyekról. Dunántúli egyházkerület 86/1890. szám alatt Tergenye 100 K, Garamszentgyörgy 150, Kiskoszmály 100, Újbars 150, Nagy öl ved 100, Istvándi 200, Zádor 80, Gyöngyösmeilék 60, Komlósd 60, Perőcsény 150, Pilismarót r100, Nógrádverőcze 150, Alistál 200, Komárom (Újszőny) 200, Kulcsod 150, Kisrákos 100, Pázmándfalu 60, Noszlop 200, Réde 200, Szomód 200, Bököd 100, Esztergom 300, Dunaalmás 200, Gyermely 100, Fehérvárcsurgó 100 K; 32/1891. sz. alatt Bajka 200 K, Érsekkéty 200 K, együtt 3910 K. Budapest, 1923 december 24-én. Az országos közalap végrehajtó bizottság: Benedek Zsolt m. kir. kormányfőtanácsos, bizottsági előadó. A belsősomogyi ref. egyházmegye esperesétől. 18/924. szám. Nagytiszt. Lelkész és tek. Tanító Urak! Igen tisztelt Presbitérium! E beállott 1924. év kezdetén fogadják mindnyájan, gyülekezeteink és híveink, boldog új-esztendei jókivánataímat. Kérem a leikész és tanító urakat, úgyszinte a presbitériumokat, hogy minden lehetőt kövessenek el a hit- és erkölcsi élet fejlesztésére vallásos estélyek tartása által, hogy a hívek szívében erősödjék az egyházhoz való ragaszkodás, a szeretet és békességre való törekvés. Igyekezzenek felébreszteni s a legmagasabb fokra emelni a már meglankadt és megfogyatkozott áldozatkészséget, amely nélkül a mindenfelől szorongató viszonyok közt fenn nem állhatunk, meg nem maradhatunk. Meg kell újítani, folyton ébren tartani, az emlékezetben felidézni az ősöknek vallásosságát, tiszta erkölcsiségét, isteni félelmét s ezáltal azt a szebb és boldogabb kort, melyben áldozatkészségük által virágoztak egyházaink, békességben éltek híveink, a templomok zsúfolva voltak s mindenki feltalálta lelki nyugodalmát az anyaszentegyház kebelében s ha visszavarázsolni akarjuk a régi jobb napokat és a boldogabb kort, ezt csak azáltal eszközölhetjük, ha visszatérünk őseink nyomdokaiba s azoknak példáját követjük. Különösen készítsék elő a híveket arra, hogy hazánknak igen súlyos anyagi helyzete miatt, célba vétetett főiskoláinktól a segélyek legnagyobb részének megvonása s ezután magunknak kell gondoskodnunk azok fenntartásáról, ami nagy áldozatot igényel s hogy váratlanul és készületlenül ne találja őket ez a helyzet, fel kell venni a költségvetésbe egyelőre 2—5 mm. búzát, illetve lélekszámra fél kgr.-mot, mert ha ez — bár nem hiszem — elég nem lenne, a pótlás könynyebben lesz eszközölhető, mintha egyszerre kellene az egész mennyiségről gondoskodni. Küldöttem minden egyháznak 2 iv költségvetési, 1 iv zárszámadási és naplómásolási űrlapokat s ha ez utóbbi elég nem lenne, kérem pótolni, mert az űrlapok fogytán vannak. A költségvetést, számadási naplómásolatot és zárszámadást kérem legkésőbb március 31-ig hozzám
