Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-06-08 / 22-23. szám

68. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1924. atádi tisztviselőkből álló Petőfi-dalárda Bognár József állami tanító vezetésével gyönyörűen énekelte el a magyar Hiszekegyet. Németh József hedrahelyi lelkész bensőséges imája után Sárközy György főispán, az Egyesület világi elnöke mondott lelkeket megkapó, szép megnyitó beszédet. Kegyeletes szavakkal emlé­kezik meg a közeli napokban elhunyt Nagy Lajos esperesről, az egyházmegyének közszeretetben állott, kiváló fejéről. Meleg szavakkal üdvözli az Egyesületet és az ünnepélyen megjelenteket — éppen Nagyatádon, ahol ő a legboldogabb ifjúságát élte és ahonnét vágott neki az élet rögös útjának. Majd Czeglédy Sándor győri esperes mondott lelkeket rabul ejtő ünnepi beszédet, melynek nyomán mintha csak templommá varázsolta volna a szállodai nagytermet. — Amit ma itt hallottam e maroknyi protestánsok összetartásáról, hogy itt templom épül majd, aktuálissá telte Filadelfia nevét. Filadelfia magyarul ezt jelenti: testvérszeretet. A lutheránusok és kálvinisták együtt akarnak tomplomot építeni, oltárt emelni. Ezzel nemcsak a vallásnak, de a magyar hazának is szolgálatot tesznek. Isten áldása kisérje e munkát. A jövendő embere a vallásos meggyőződés embere. A világtörténelem lapjain csodás dolgokat látunk. Valahol, a világ egy zúgában, egy nép köré­ben, mely távol áilott attól, hogy hatalmi tényező legyen, ott élt Valaki, Aki a világtörténelem legnagyobb tényét hozta létre : ez a názáreti Jézus. Ellenségei a leggyalázatosabb halál nemével végezik ki, de Ő diadalmasan feltámad, szelleme él. Az Általa elejtett zászlót 11 egészen képzetlen ember vette kezébe — és győztek. A Krisztus eszméit összetiporni akaró római birodalom Összeomlott, de diadalmas fenségé­ben él a Krisztus. Az Ő ereje volt az, mely meg­győzte a világot. A XVI. századot a vallásos érdek­lődés óriási ereje jellemzi. A világtörténelem a XVI. században egyenlő az egyház történetével. Hogyan érti meg a XX. század fia, hogy abban a korban az emberek az életük 90%-át vallásos kérdések meg­fejtésére, vallásos eszmékkel való foglalkozásra hasz­nálták fel 1 ? Érthetetlen ma az a világ, amelyben az emberi élet irányítója a vallás volt. Pedig ez a világ majd bekövetkezik s ezen fordul meg a jövendő. Rendkívüli jelentőségű volt a vallásos életnek egy-egy hullámcsapása. Amikor mi Ázsiából idejöttünk, ha nem iett volna egy uralkodónk, aki a pogány magyart a keresztyénségbe bekapcsolja, sorsunk biztosan a 25 nomád nép sorsa lett volna. Hol vannak az avarok, a besenyők!? Ezek nem találták fel a nemzeti lét alapeszméjét a Krisztusban. Amikor itt a török mar­­talócok dúltak s már-már azt lehetett hinni, hogy vége van a magyarnak, a vallásos élet fellendülése meg­ment bennünket s a magyarságnak új jövendőt biz­tosít. Látom a régi nagy magyarokat s azokat, akik az országunk elrabolt részeit birtokukba vették, látom egész Európa alkatát. Ez az egész algebrai képlet másként meg nem fejthető, mint a vallásos élet hatal­mas fellendülésével. Ha a jelen minden iszonyatát ki akarjuk heverni s élni akarunk még évszázadokat, ha azt akarjuk, hogy a magyar jövendő dicsőséges legyen, egy áldott névvel van összekötve: Jézus. Az előre­haladás tulajdonképeni lényege a nemzet szivében» lelki struktúrájában rejlik. A magyar jövendő ember­típusa a vallásos ember típusa. Ez nem valami utópia. Különböző egyházakban boldog tanúja voltam a Krisztus szerelmének. A vallásos érzések hatalmas erővel lépnek fel. Istennek van ereje, hogy bennünket is felemeljen tiszta, szép, mennyei magaslatra. — Meggyőző erővel beszél a szónok az isteni kiválasz­tottságról. Vannak idők, melyeket a vallási apály jel­lemez. Voltaire megjósolta a keresztyénség pusztulá­sát s ellene dörög a keresztyénségnek: „Pusztítsátok el a gyalázatost!“ Ma pedig ugyanabban a házban, ahol Voltaire lakott, a Brit és külfbldi bibliaterjesztő társaság látja el bibliával a francia protestánsokat. Isten képes megeleveníteni a szétszórt csontokat és a vallási apály korszaka után a vallási fellendülés bol­dog korszakát elhozni. — Majd szól az előadó a vallásos ember imádságos életéről s annak áldásairól. Az az ember egész ember, aki vallásos ember. Szük­ség van, hogy a vallásos érzés diadalmas ereje hassa át az embereket ne csak a szószéken, hanem a miniszteri székekben, a bírói asztalnál, a kereskedelem világában s mindenütt. Éppen elég volt a hitetlenség­ből ! — Horvátországi lelkészkedése idejéből egy képet jelenít meg. A papi földek mellett tanyázott egy cigánycsoport, amelyik a megszületett fiúgyermek jobbkezének hüvelykújját azért vágta le, hogy ne kell­jen majd katonáskodnia. Sok ember ma is levágta hite újját, hogy ne kelljen Krisztus ügye katonájának lennie. Pedig vallásos emberekre van szükség ! Vegyük Istennel való viszonyunkat revízió alá. Meg kell érez­­nünk, hogy a vallásos kérdésekkel állunk, vagy esünk. Ennek a beteg, szeretetlen, gyűlölködő társadalomnak meg kell hallani a Krisztus toborzóját. S mikor jónak látja Isten, a megváltottság, az elválasztottság mennyei köntösébe fogja felöltöztetni ezt a szegény, vérező, bús, de mégis reménykedő magyar társadalmat. Dr. Szetsey István záróbeszédben vázolta a fiók­egyház állapotát. Felváltva voltak ev. és ref. isten­tiszteletek. A többi felekezet nemcsak megértéssel, de anyagi támogatással is segítségére sietett e kis gyüle­kezetnek, melynek szervezése egy kiérdemült ref. tanítónak: Szaíóky Dánielnek az érdeme. Meleg sza­vakkal köszönte meg úgy a szereplők, mint a meg­jelentek részvételét. Győrék József, az Egyesület titkárjának búzgó imája után a Petőfi-dalárda Himnuszával az ünnepély véget ért. Este 50 terítékes bankett volt, amelyen szebbnél­­szebb pohárköszöntők hangzottak el az illusztris ven­dégek és helybeliek ajkairól. Farkas István szennai ref. s.-lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents