Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-27 / 16-17. szám
Harmincötödik évfolyam. 16—17. szám Pápa, 1924 április 27. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................................................•................................................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL TANÁR PÁPA, FŐ- Jtk FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ .MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. a TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a Az egyke. Nagyon sok szó esett már erről a kérdésről e lap hasábjain is, de meg napilapokban, Önálló tanulmányokban is, sokat beszéltek róla vármegyei és országgyűléseken is. Magam is Írtam már több cikket e tárgyról. Bízvást elmondhatjuk, hogy Írásban, szóban eléggé ki van már merítve e tárgy — jöjjön hát most már végre a cselekvés. És íme ismét csak írok. Nagy okom van errel Minduntalan tapasztalhatjuk, hogy rövid cikkekben, gyűlési beszédekben, felszólalásokban, sőt komoly tanulmányokban is az egyke kérdését úgy tüntetik fel, mintha az a protestántizmus folyománya lenne, s így a protestántizmus az emberiséget létének gyökerében támadná meg. Legújabban Pezenhoffer A. foglalkozik az egyke kérdésével és fejtegetéseinek eredményéül ezt a tételt vonja ki: „a protestántizmusnak nincs hazánkban létjoga“. A továbbiakban pedig az egyke orvosságáúl azt ajánlja, hogy a protestáns felekezetek térjenek vissza a kath. egyházba. Egy alkalommal már rámutattam arra, hogy ellenfeleink mennyire jogtalan és igazságtalan fegyverekkel küzdenek ellenünk s így kényszerítve vagyok arra, hogy ezúttal is a leghatározottabban visszautasítsak minden olyan törekvést, mely a protestántizmust ilyen igazságtalan vádakkal illeti. Nem akarok ezúttal hivatkozni arra, hogy épen a protestántizmus volt az, mely évszázadokon át küzdött a magyarság lelkiismereti és politikai függetlenségéért és vérének bőséges hullatásával ki is vívta azt, — hiszen ezt a magyar nemzet történelme már rég megállapította és igazságai közé följegyezte; azt is megállapította már a világtörténelem, hogy a harmincéves háborúban az emberiség függetlenségének kivívásából is kivette a magyar protestántizmus a maga tiszteletet parancsoló részét, s így régen el van intézve az a kérdés, hogy van-e a protestánzismusnak hazánkban létjoga vagy nincs! Reményem van arra, Pezenhoffer A. és a többiek is meghajolnak a történelem ezen megállapítása előtt. Ezek dacára is szükségesnek találom Pezenhoffer tételével foglalkozni elsősorban azért, hogy iássuk azt, hogy hova vezetne az az okoskodás, amelyet ő követett. Tagadhatatlan, hogy hazai viszonyainkat vizsgálva az egykét túlnyomólag protestánslakta vidékeinken találjuk meg, ám e tényből azt a következtetést vonni le, hogy ennek a protestántizmus az oka, annyi volna, mintha valaki az agyonlőtt ember haláláért a puskaművest vádolná, ki a gyilkoló fegyvert gyártotta és nem a gyilkost, aki a fegyvert irányította. Hiszen ha a protestántizmus volna az egyke oka, akkor hogyan magyarázhatnék meg azt a tényt, hogy az egyke legjobban a katholikus Franciaországban sorvaszt. Hallotta-e valaha bárki is protestáns ember szájából, hogy az egyke oka a katholicizmus ? Bizonyára nem! A tény — és pedig a szomorú tény az, hogy az egyke pusztítja úgy — sőt még jobban — a katholikus franciát, mint a protestáns magyart; ha Pezenhoffer nyomdokait akarjuk követni, akkor a tényből azt a következtetést kell levonnunk, hogy az egyke oka az egyetemes keresztyén vallás, mert ime katholikust, protestánst egyaránt pusztít. Kérdem tehát ellenfeleinktől, hogy az igazság útján járnak-e akkor, mikor a magyarországi egykéért a protestantizmust okolják? Ha igen, akkor el kell ismerniök azt is, hogy viszont a francia egykének a katholicizmus az oka. És ha ezt elismerik, akkor nincs más hátra, mint a keresztyén vallás elitélése és annak sürgetése, hogy — ha az emberiséget az egykétől meg akarjuk szabadítani — a keresztyén nemzetek térjenek vissza a pogány hithez. íme ide jutottunk a pezenhofferh tétel továbbfolytatása révén. Ki ne látná be, hogy milyen téves az az út, amelyet e felekezetieskedés jelölt ki Pezenhoffer számára s így semmi kétségünk sem marad fenn az iránt, hogy újból egy jogtalan és igazságtalan támadással állunk szemben, amelyet a leghatározottabban visszautasítani kötelességünk nemcsak a megvádolt protestantizmus, de az egész keresztyénség érdekében ! Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az egyke csak a mi korunk bűne. Az egyke bűne volt minden kornak és bűne lesz az ezután következő évszázadokí nak is, ha csak idejében meg nem találja az emberi■ ség az egyke orvosságát. Az örökkévalóság száz és száz nemzet elpusztulását látta már és fogja látni ezután is. Hatalmas világhódító nemzetek tűntek el a föld színéről nyomtalanul, vagy csak élettelen romokat hagytak maguk után. Hol van a világbiró római
