Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-13 / 14-15. szám
Harmincötödik évfolyam. 14—15. szám. Pápa, 1924 április 13. DUNÁNTCLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................. •..................-............................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ............................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: FONORÁCZ JÓZSEF THEOL TANÁR PÁPA, FŐ- FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. o TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. o Tiz esztendő. Lapunk kéthetenként történő megjelenése miatt, csak most írhatunk arról az évfordulóról, amely pedig oly közelről érdekli egész egyházkerületünket 1914 márc. 31-én fényes ünnepség keretében iktatták be püspöki méltóságába, szeretve tisztelt főpásztorunkat Németh István Urat. Úgy tudjuk, egyházkerületünk közönsége és a kerületi tanintézetek az őszi egyházkerületi közgyűlés alkalmából, főt. Püspök Úr 50 éves tanári és lelkészi jubileumával kapcsolatban, ülik meg a tiz éves püspöki szolgálat évfordulóját is, amikor nálunknál hivatotíabbak mondják el a köszöntés és örvendezés szívből jövő szavait, de úgy érezzük, hogy most sem mehetünk el szó nélkül az évforduló mellett. Tíz esztendő mindig sokat jelenteit, de ki tudná megmérni a legutóbbi tíz esztendő óriási hatását minden most élő emberéletére?! Amikor Püspök Úrunk átvette Antal Gábor örökét, senki sem gondolta, hogy mi következik ránk. A világháború rettentő vérzivaíara, hazánk és egyházunk testének megcsonkítása, a forradalmak zűrzavarai kitörülhetetlenül bevésték magukat mindnyájunk életébe. Ennyi vész és pusztítás között nem volt elegendő a közönséges munkabírás képessége, ezekben az időkben olyan egyénekre volt szükség, akik mélyen belátva a kor szükségleteibe, felvértezve magukat az Istenbe vetett rendíthetetlen hittel, célegyenest mentek előre, hogy eltakarítsák a romokat és előkészítsék, sőt megkezdjék az újjáépítés egész embert kívánó munkáját. Köszönjük Istennek, hogy egyházkerületünk e szomorú időkben Püspök Úrunk személyében oly embert vallhatott vezérének, aki egy munkában gazdag élet, bölcs tapasztalatait vitte bele munkája minden részletébe és aki bátor és erős kézzel tudta kormányozni a háborgó vizeken az egyházkerület hajóját. Amikor sokan kishitüsködtek a jövő felett, ő a hit szemével meglátta Isten segítőkezét és sohsem csüggedt el. Az évforduló alkalmából szeretettel köszöntjük ót felelősségteljes állásában. Adjon az Úr Neki még számos esztendőt, hogy iáthassa meg országunk teljes talpraáíiását, egyházunk dicső felvirágzását, pongrácz József. Föltámadás. A keresztyénség nagy igazságainak csak az egésszel való kapcsolatukban van meg a súlyuk, jelentőségük, sőt létjogosultságuk is. így van ez a feltámadással is és a benne rejlő gazdagsággal is. Jézus feltámadása csak a hit szemében megingathatatlan igazság, amely hit az Úr Jézussal való közösségben termelődött ki és nevekedett fel. Az Úr, a Feltámadott, csak tanítványainak, a már benne hívőknek jelenik meg és mutatja meg magát, hogy megerősítse őket hitükben, kétségek közt hányódó lelkűkben, amely alapjában véve még mindig várt és bizakodott. Az emmausi tanítványok figyelmét is előbb a múltra, az Úr múltjára, amelyben bizalommai voltak iránta, irányítja és csak miután megtelik szivük szent lelkesedéssel, hittel, bizalommal, csak azután mutatja meg nékik magát, felséges isteni voltát, feltámadása valóságát (Luk. 24:25—27). Pál apostolra nézve is csak akkor lesz döntő esemény a damaskusi úti jelenet, amikor már keresztül küzdi magátr a kereszthaláí, az Úr kereszthalála nehézségein. Az Úr Jézus feltámadása csak életével, szenvedésével kapcsolatban lehet és egyedül úgy tárgya a hitnek. Csak az hihet és hisz az Úr feltámadásában, aki egy úton járt és jár vele s feltárult előtte Jézus csodálatos jelleme: egyfelől hatástalan erkölcsi szigorúsága, másfelől végetlen jósága, — egyfelől az élet, e világ kevésrebecsülése, másfelől az emberi élet, mint Istentől ajándékozott alkalom, végtelen felbecsülése, — egyfelől szerénysége, másfelől magas öntudata. Csak az hisz Jézus feltámadásában, aki meglátott valamit Jézus végtelen mélységű személyiségéből: mennyire egy gondolat képezi élete magvát (Isten atyja és ő Fia neki) és mily mélyen e gondolatba gyökerezett személyisége. Csak az hisz Jézus feltámadásában, aki látta Jézus megmérhetetlen jellegű hatását emberekre és korokra, sőt az egész emberiségre, sőt a hatást kiváló mértékben megtapasztalta magán. Csak az hisz Jézus feltámadásában, aki e nagy gazdagság láttára, tapasztalatán így kiáltott fel Tamással, mert úgy érzett: Én Uram és én Istenem ! (Ján. 20:28). Az ilyen lélek teljes szívből örül Jézus feltámadásának, mert az pecsét, zálog eddigi tapasztalatainak igazságára, hogy az Úr, földi élete isteni élet, hogy az Úr, aki feltámadott, Isten Fia. A földi élete magyarázza, megfejti, szinte természetessé teszi dicsőséges mennyei életét, ez pedig megerősíti ama meggyőződésünket, amelyet Jézus földi életének szemlélete váltott ki lelkűnkből: „Én Uram és én Istenem !* F. L.
