Dunántúli Protestáns Lap, 1924 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-06 / 1. szám

1923.

BELMISSZIÓ.

3. oldal.

bibliai szakaszról elbeszélgettünk, kerestük s levontuk belőle a nekünk szóló isteni izenetet.

Vannak esetek, amelyek mintegy parancsolják, hogy az ige világosságával menjünk a sötétségbe s keressük ott a vigasztalás Urát. Egyik szegény hadiözvegy hívemnél, kinek egyetlen leánya 6 éve súlyos fekvő beteg, jöttünk össze egy alkalommal, mintegy 15-en, jobbára a rokonok közül. Több ének után (annyira szeretnek híveink énekelni, bizzuk ilyenkor tetszésükre s választásukra az énekeket) Ján. ev. 5 i—B-et olvastuk a Bethesda-tó mellett szenvedő betegről. Mig kellett a történethez valamit hozzászólnunk, mindnyájan éreztük könnyekkel a szemeinkben, mennyire az élet könyve a biblia . . . Vannak minden gyülekezetben elgyengült öregek, betegek stb., akiknek tekintete minden harangszóra könnybe lábbad, amiért nem mehetnek Isten házába az ige hallgatására, énekelni, imádkozni. „Szánakozunk-e eléggé e sokaságon ?“ (Máté 93,6.)

Ha megkóstoltuk e munka gyönyörűségét, rájövünk, hogy a normális helyzetben levőknél szintén indokolt ennek végzése s meg kell ragadnunk a kínálkozó alkalmat, feleleveníteni a régi tisztes kálvinista bibliás hitéletet. Természetesen erőltetnünk nem szabad s nem is lehet a dolgot, cél udatosan, fokozatosan járjunk el. Plántáljunk és öntözzünk szorgalmasan, de az előmenetelt, növekedést bizzuk az áldások Urára. Hiszen ha évtizedek alatt következett be a mai sivárság, az építés munkája sem történhetik meg máról holnapra. Ha gyülekezetünkben mind több és több család lesz így imádkozó közösséggé s ezek a maguk kisebb körében terjeszteni fogják a világosságot, az óhajtott megújulás bizonyosan be fog következni.

A családi istenitiszteleí felejthetetlenül kedves és építő alkalom hívek és lelkipásztor részére kölcsönösen s a beimissziói munkában elsőrendű helyet foglal el. A Iegegyenesebb és legbiztosabb lehetőséget nyújtja munkatársak nevelésére és felismerésére. Igehirdetésünket a tényleges szükségletekhez alkalmazkodóvá, vonzóvá, eredetivé, lelkipásztori szeretettől sugaimazottá teszi. Nemcsak hiveinket hozza közelebb szivünkhöz, de minket is az Ő szivükhöz. Belelátunk lelkűkbe s ők a mienkbe. Megismerjük, megbecsüljük és megszeretjük egymást. Szabó Bálint.

A bibliakör célja és anyaga.

A bibliakör célja a biblia tanulmányozása által a lelkeket megnyerni a Krisztus szolgálatára és munkás keresztyén életre nevelni. Hogy ha ezt a célt nem tartjuk szem előtt, akkor rossz munkát végzünk, ha pedig ez a cél szünetlenül előttünk áll, akkor leleményesek leszünk a módszerben, és eszközökben és kitartók a munkában és az imádkozásban. Ez a cél megkívánja, 1. hogy a bibliakörben a Szentirással foglalkozzunk és azt minél mélyebben és alaposabban igyekezzünk megérteni; 2. hogy minden egyes tagnál döntést igyekezzünk provokálni oly irányban, hogy Krisztust fogadja el személyes megváltójának s 3. hogy Istentől kapott erőit a Krisztusban megváltóját felismert minden lélek állítsa az egyház szolgálatába. Mind a három cél-részlet fontos. Öntudatos és munkás keresztyén élet csak a Szentirással való állandó érintkezés folytán állhat elő és növekedhetik, személyes hitélet nincs anélkül, hogy személyesen ne döntenénk Krisztus mellett és ne fogadnánk el őt életünk királyának, s az ilyen élet szükségképen dolgozni akar Isten országáért, a munkában erősödik,

a tétlenségben elsorvad. Felesleges bizonyítgatnunk, hogy e hármas cél munkálására milyen nagy szüksége van egyházunknak. Ott, ahol a biblia elavult könyv lett, ahol a vallásosság személytelen természeti valami, ahol minden munkát a papra bíznak a hivek, semmire sincs jobban szükség, mint a bibliakörök céljainak munkálására.

Ilyen célja lévén a bibliakörnek az tulajdonképen evangélizáló munka. Bele akarja vinni a Szentirást az életbe. Azt akarja, hogy az ige testté legyen, hogy az evangélium élő vizei tisztíióan és életrekeltően csörgedezzenek bele az evangéliumra épüli egyház testébe. A megújulás célja ez.

Az anyag megválasztása függ a résztvevők hitéletének fejlettségétől és érdeklődésüktől. Népünk gondolkodásmódja és lelkivilága sokkal közelebb áll az ószövetséghez, mint az újhoz' s még abban is inkább a zsoltárokhoz, a példabeszédekhez és a prédikátor könyvéhez. A próféták látásai idegenek előtte. Ez azonban nem jó! van így, tehát ebből semmi esetre se azt a következményt vonjuk le, hogy ezekből vegyük a bibliakör tárgyát. Gondoljunk arra, hogy népünk hitéletének szinte halálos betegsége már az új-szövetség elhanyagolása és a tiszta keresztyén világnézettől és életfelfogástól való távolsága. Gondoljunk arra, hogy az ó-szövetség még nem keresztyénség s ha népünk ezt jobban kedveli, annak az a magyarázata, hogy még nem emelkedett fel a keresztyénség magasságába. Természeli, racionális vallása van, amellyel egybehangzó nézeteket talál az ó-szövetség egyes részeiben s amelytől teljesen idegen a próféták hitfogalma és az új-szövetségi kegyelem gondolata. Épen ezért az ó-szövetség szövetében se kedveli azokat a színes szálakat, amelyek azt az újszövetséggel kapcsolják össze. Ha építő munkát akarunk, akkor nekünk nem szabad megelégednünk ezzel a személytelen és természetvallással, hanem bele kell abba szőni, ki kell abból eredtetni a keresztyén hit személyiségét formáló hatalmát. Ne értsen félre senki. Nem az ó-szövetség ellen emelek én itt szót, de az új-szövetség mellett. Nem az ó-szövetség ellen, de annak túltengő és egyoldalú használata ellen, amellyel erősítjük ugyan azt, ami van, de nem mozdítjuk elő azt, ami nincs, aminek lennie kell: a személyes keresztyén hitéletet. Nem a természeti alap, a fundamentum ellen szólok, de azt mondom, hogy arra építenünk kell. Használhatjuk mi az ó-szövetséget is, de úgy válasszuk meg a részeket és úgy tárgyaljuk, hogy ragyogjon elő azokból az a sugárzás, mely az új-szövetSéghez s a Krisztushoz vezető útra veti fényét. A legalkalmasabbak az ilyen tárgyalásra egyes nagy személyiségek élete és munkája, mint Ábrahám, Mózes, Dániel, Dávid, Jerémiás s a többi próféták, azután kiváltképen a zsoltárok. A legkevésbé alkalmasak nálunk magyaroknál, mert racionalista alaptermészetünket viszik túlzásba, a Példabeszédek és a Prédikátor. Az új-szövetségben igen nagy érdeklődést tud kelteni Jézus élete a szinoptikusok alapján, azután Pál élete az Apostolok Cselekedetei és a levelek alapján. Fejlettebb hitéletet kíván meg János evangéliumának tanulmányozása. A leggyakrabban folytatólagosan szoktak tárgyalni egyes könyveket, aminek az az előnye, hogy a résztvevők mindig tudják, hogy mi következik s így alkalom nyílik arra, hogy ők is készüljenek. Néha témakörök szerint is szoktak tervezetet összeállítani. Ilyen témák: Jézus példázatai, Isten országa, a társadalmi kérdés, az imádság, a hit, Jézus jelleme, stb.