Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-17 / 24. szám

1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 95. oldal. imáját, Németh István püspök úr ünnepélymegnyitó beszédét, Fekete Károly papnövendék jutalmat nyert költeményét és Kozma Andor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, egyházkerületi tanácsbiró Petőfi és Pápa cimü emlékbeszédét. A füzet ára egy­szerűbb papíron 150 K, jobb papiron 200 K. Meg­rendelhető lapunk kiadóhivatalánál. Postaköltségre még 20 K küldendő. VEGYESEK. — Személyi hir. Püspök úr a múlt héten részt­­vett az egyetemes konvent gyűlésén, csütörtökön este Pápára érkezett, pénteken és szombaton kollokviumo­kat hallgatott meg a theol. akadémián és fontos tanácskozásokat folytatott, 17-én Komáromban az új ref. elemi iskola alapkőletételének ünnepségén lesz jelen. A következő hetet Pápán tölti és 23-án Igarra utazik harangs'zentelésre. — A kollégium örömünnepe. Főiskolánk év­záró ünnepét e hó 10-én d. e. tartotta nagy közönség jelenlétében. Csizmadia Lajos főiskolai igazgató nyitotta meg az ünnepet, a kollégium jótevői közül a Kazay­­házaspárról emlékezvén meg. A kegyeletes szép be­vezetés után beszámolt a lefolyt év eseményeiről. A képzőtársulat működéséről Fekete Károly ifj. elnök tett jelentést tartalmas beszámolójában. Áz ének- és zenekar Tóth Lajos kitűnő vezetésével Petőfi-dalokat s Petőfi-indulót adott elő. Pethő Antal papnövendék szavalta Ábrányi Magyar nyelv-ét. Majd a pályadíjak kiosztása következett, a legtöbbet Fekete Károly, Mes­­terházy László és Pethő Antal nyerték el. Végül a püspök úr nevében Medgyasszay Vince esperes mon­dott eszmékben gazdag évzáró beszédet, méltatva a tanári kar működését s az ifjúságot a tanári kar iránti tiszteletre intve. — Madách Imre emlékezete. Nőnevelő-inté­­zetünk idei záróünnepét Madách Imre emlékezetének szentelte. Az ünnepre annyian jelentek meg, hogy a hatalmas diszterem szűknek bizonyult és sokan a folyosón hallgatták végig a műsor számait. A Him­nusz eléneklése után dr. Kőrös Endre ünnepi beszéde következett. Madách életének és költészetének főkép nemzeti vonatkozásait emelte ki, megmagyarázván, hogy miért nincs az Ember tragédiájában „magyar“ jelenet, s hogyan magán hordja mégis az egésznek alapeszméje a nemzeti bélyeget. Ezután Illés Ilona hatással szavalta Madách egy hazafias versét, a képzői énekkar pedig az angyalok karát énekelte az Ember tragédiájából. A megzenésítés Gáty Zoltánnak mesteri műve s az előadás méltó volt a gyönyörű dallamhoz. A műsor többi hangversenyszámai is nagy tetszést arattak. Díszt adott az ünnepnek Czeglédy Sándor főiskolai e. gondnok záróbeszéde, melyben a vallásos­ság szükségét megragadó erővel fejtegette. Miután még az igazgató jutalomkönyveket — köztük 6 Madách — kötetet osztott ki, az ünnep a Szózat lélekemelő akkordjaival ért véget. Az ünnep jövödelméből az intézet 50.000 K-ás Beöthy Zsolt ösztöndíj alapot létesített. — 20 éves találkozó. A pápai ref. kollégium 20 év előtt érettségizett növendékei e hó 10-én talál­kozóra jöttek össze. A népes osztályból sokan hősi halált haltak, mások megszállt területről nem jöhettek el, mégis 21-en résztvettek a baráti találkozón. Vasár­­nap reggel a díszteremben Varga Gyula helybeli tanítónő­képzői tanár tolmácsolta ékes szavakban a tanítványok háláját a tanári kar előtt, melynek nevében Faragó János főigazgató, válaszolt. A ref. templomban tartott istenitiszteleten Ólé Sándor móri lelkész mélyen meg­indító prédikációt tartott. Délben elhunyt tanáraik, Borsos István és Sebestyén Dávid sírját keresték fel és virágozták fel. Azután a tanári karral együtt a Kaszinó-kertben társasebédre jöttek össze. A találkozók néhai osztálytanáruk, Borsos István nevére alapítványt létesítettek, melyre eddig 50.000 K jött össze. — Tornaünnep. A kollégium tornaünnepe e hó 10- én d. u. 5 órára több ezer főnyi közönséget vonzott a kollégium udvarába. A gyakorlatok idén is mintaszerű rendben, fegyelemben és pontossággal foly­tak le. Uj és uj mutatványokat láttunk mind tökéletes kivitelben. A közönségnek d. u. 5-től este 3/i8-ig sok gyönyörűségben volt része, a sikerült szabadgyakor­latokat és szertornázásokat sokan és melegen tapsol­ták. Nagyon tetszett a végén bemutatott cserkész­jelenet Boda József VII. osztályos tüzes szavalatával. — Az intézetet fenntartó egyházkerület elismerését nagyon szép szavakban juttatta kifejezésre az ünnepet bezáró beszédében Medgyasszay Vince esperes. Végül kiosztották a jutalmakat, melyek közül a legtöbbet a 20 éves találkozók és Kiss Ferenc adományoztak. — Kérelem. Dunántúli református egyházkerü­letünk május hő 31-én tartott közgyűlése a kerületi utazó belmissziói lelkész munkaterhének egyik részével engem volt kegyes megbízni. Midőn a nagyfontosságu feladat szolgálatába kész szívvel állok oda, bizalom­mal és szeretettel kérem egyházkerületünk lelkészeit és presbitériumait, hogy a kerületben rendezendő belmissziói jellegű összejöveteleken nekem aktiv részt kegyeskedjenek adni. Szives felhívásukra a lehetőség szerint kész vagyok mindenütt megjelenni s egyházi beszédekkel, előadások tartásával stb. tőlem telhetőleg szolgálni anyaszentegyházunk s az evangélium ügyét. Győr, 1923 jun. 1-én. Czeglédy Sándor esperes-lelkész. — A beisősomogyi tisztújítással kapcsolat­ban, hivatkozással e lap június 3-iki számában meg­jelent esperesi körlevélre, Vargha Dezső csurgói lel­kész mindjárt a lap megjelenése után nyilatkozatot küldött lapunknak, melyből helyszűke miatt a követ­kezőket csak most közölhetjük: „Távol állott tőlem, hogy a nagytiszteletü Esperes úr által elitéit eljárá­sommal lelkészíársaimat, az egyházmegye világi tagjait befolyásolni akartam volna. Ezt az inkriminált ajánló levélben nyomatékosan ki is fejeztem. Annál kevésbbé lehetett ez szándékom, mert hiszen teljes tudatában vagyok annak, hogy az illetékes tényezők nem be­folyásolhatók és „járszalagon való vezettetésre“ nem szorultak rá. Amit tettem, azt — ismétlem — az egyházmegye és a főgimnázium érdekében tettem ... Az egész levelem kizárólag informativ jellegű, amire — mint az egyházmegyének szintén alkotó tagja — annál is inkább illetékesnek éreztem magamat, mert közvetlenül van módomban szemlélni a csurgói fő­gimnázium életét. Ami az általam ajánlott egyének tisztességérzetét és önérzetét, másfelől a lelkészi kar reputációját illeti, azt bántani, vagy sérteni a leg­távolabbról sem akartam“ . . .

Next

/
Thumbnails
Contents