Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-27 / 21. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1923 május 27. DDNANTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................... ................................................ FŐSZERKESZTŐ: NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ........................-...................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- .Jfc FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. SÍ® □ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. a A székesfehérvári napok. A lapunkban is közölt időben és programm szerint folyt le a székesfehérvári konferencia, melynek Isten áldó kegyelméből sokkal nagyobb a hatása és messzebbre kiterjedő a jelentősége, mint azt a konferencia előtt gondoltuk. Nem habozunk kijelenteni, hogy a konferenciát fontos határállomásnak tartjuk. Örült a szive és lelke minden oltlevőnek, a csüggedtek felkeltek elesettségükből, a buzgólkodók merészebb látásokat láttak és a konferencia levegőjében élők közül senki sem távozott el úgy, hogy valamit ne vitt volna haza a köznapi élet nem szeretem napjaira. Fontos volt ez a konferencia a nagyszabású voltánál fogva. Egyházkerületünk területén, alig tévedek, ha azt mondom, ehhez hasonló gyülekezése református egyházunknak mostanában nem volt. Úgy a konferencia tárgysorozatának életbevágó volta, mint az előadók munkája a legmagasabb igényeket is kielégíthette. De imponáló volt a külső is, a hatalmas Szent-István-terem, Székesfehérvár legnagyobb terme zsúfoltságig megtelt közönséggel, hogy éhező lelkének kielégülést szerezzen. Körülbelül 100 lelkész volt jelen és a közönség együttes száma 2500-ra tehető. Voltak ott magasrangú katonatisztek, előkelő állású megyei és városi tisztviselők, de voltak egyszerű hivatalszolgák és munkások is. Sok minden közremunkálhatott az érdeklődés felkeltésében, lehettek ott sokan csak kíváncsiságból, de egész bizonyos, hogy a legtöbb embert mégis a lelki szomjúság hozott oda. Fényes bizonyíték ez a konferencia, hogy igenis a talaj elő van készítve az egyház nagyarányú belső munkájának alapos megindítására. Ahol ekkora az érdeklődés, ott veszedelmes volna a halogatás ez érdeklődés kielégítésében. Felemelő volt az egység, mely minden tekintetben nyilvánvaló volt és Isten útmutatása arra, hogy az Egyház ügyeiben miként kell eljárni, ha sikerrel akarjuk a harcot megvívni. A konferencia vezetői, kerületünknek tapasztalatokban gazdag, a modern idők szellemét és követelményeit korát meghaladó alkalmazkodó képességgel észre- és figyelembe vevő püspöke, Dunamellék prófétalelkű, minden szavával márványba kívánkozó, tüneményes tehetségű vezére együtt vezették a sereget, lelkészek és világiak, dunántúliak és dunamellékiek egy nagy egészben forrtak össze, abban a közös gondolatban és imádságban, hogy segítsen Isten bennünket a kor kívánalmait megértő munkában teljes sikerre az Anyaszentegyház és a magyar haza legszentebb érdekében. Ünnepélyes volt a konferencia; sehol semmi elhamarkodottság. Izzó volt a levegő a helyi előzmények következtében — nemrégiben volt ott egy katholikus gyűlés —, de mi nem követtük a rossz példát, mi méltóságteljesen bizonyságot tettünk a magunk igazságáról és nem bántottunk másokat. Azok, akik így bánnak el a támadókkal, már félig győzelmet szereztek ügyüknek. De nemcsak kifelé voltunk fegyelmezettek, hanem befelé is, ahelyett, hogy egymást támadtuk volna, — ez egyik leghamarább kiirtandó szokásunk és kisértésünk — elfoglalt bennünket a közös cél nagysága és éreztük, hogy az Úr Jézus szolgálatában a legrútabb látvány, ha egymásnak mennek az emberek, ahelyett, hogy a közös és hatalmas ellenség ellen vállvetve küzdenénk. Mindezek következtében reményteljes is volt a konferencia. A vonatnál sok hazautazó lelkésszel beszélgettem, mindenik reménykedőbb volt munkája sikerét illetőleg, újult erővel veszi fel az igát, mert látta, hogy mily felséges a szolgálat, látta, hogy nagy tábora van a dolgozóknak, hogy nincs egyedül és legfőképen, mert beszívta ott a hit levegőjét, a magaslatokon járt és Magával a Mesterrel, a sereg Királyával találkozott és tanácskozott. Mert legyünk meggyőződve, hogy bármennyire szépek és jók is az előadások, a fontos mégis az, hogy ez a benső találkozás megtörtént-e. Székesfehérváron az alkalom megvolt és hisszük, hogy sokan éltek vele. Igaza volt az egyik felszólalónak, aki azt mondotta üdvözlő szavaiban, hogy Székesfehérvárra nézve meghosszabbodott a pünkösd, a Szentlélek ott működött köztünk és bennünk és most már az a feladat, hogy pünkösddé legyen egész életünk. p. Találkozó. Tisztelettel felkérjük azokat a volt osztálytársainkat, kikkel az 1907—1908-ik tanévben Pápán tettünk érettségit, hogy a f. évi jun. hó 17-én tartandó 15 éves érettségi találkozónkon megjelenni szíveskedjenek. Szilassy Sándor, Cséry Ernő.
