Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-29 / 17. szám

1923.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

67. oldal.

távol Magyarországon, a visegrádi keleteurópai világkonferencián a nemzetek egész sorának kiküldöttei foglalkoztak ugyanezzel a fontos kérdéssel, s mi lélekben, imával belekapcsolódhattunk az ő tárgyalásaikba, mely hiszem, tudom, nem maradt eredmény nélkül.

Egy másik kedves és áldásos pillanatot is átéltem a konferenciával kapcsolatban. Egy a konferencián résztvevő német lelkész végtelen kedves barátsággal meghívott, hogy a Schwarzwald havasai között levő kis városi — Neustadt — gyülekezetét látogassam meg. A templomban egy kis ünnepély volt, melyen rövid felolvasást tartottam a magyarországi helyzetről s az evangéliumi munkákról . . . Csudálatos érzés teljesen idegenek és mégis testvérek között beszélni, akik nem mint vándorra, hanem egy közös ügy harcosára tekintenek. A magyar imádság összeolvadt a némettel s egy hittel, egy érzéssel szállt az Ur zsámolyához, hirdetve a komoly keresztyén hit egész világot átölelő egyetemességét. Ez istentisztelettel kapcsolatban két dolog ragadta meg különösen figyelmemet. Az egyik a lelkész első imádsága utáni csendes imádság, melyet a gyülekezet tagjai pár percig magukba szállva mondanak, s a másik, mikor az Urimádság elhangzik, a harangok megkondulnak, hogy az otthonmaradtak is a gyülekezettel együtt imádkozhassanak. Résztvehettem egy gyülekezeti bibliaórán is, mely Németországban nem tartozik a ritkaságok közé, sőt a lelkész másik két közeli filiájába is elmegy hetenkint bibliaórát tartani . . . Áldásos és reményteljes dolgok, s én hálás vagyok Isten iránt, hogy mikor a test nyavalyáinak s a testi egészség titkainak tanulmányozására jöttem idegen országba, alkalom nyílik a fontosabb rész, a lélek betegségeinek s gyógyításának tanulmányozására, megtapasztalására is . . . Szegény hazánknak és egyházunknak erre is igen nagy szüksége van f. . De ezt ne csak innen, távolról lássuk meg, hanem otthon is vegyük észre, s az észrevevésnél meg nem állva — induljon meg a munka teljes komolysággal, hittel és felelősségérzettel.

Tübingen, április hó. Dr. Merétey Sándor.

VEGYESEK.

— A theologiák meglátogatása. Dr. Baltazár Dezső tiszántúli református püspök, mint a konvent s az egyetemes tanügyi bizottság elnöke f. hó 26-án este theologiai akadémiánk hivatalos meglátogatása céljából Pápára érkezett. Kíséretében jött Marton János sárospataki tanár, a konvent egyetemes tanügyi bizottságának theologiai előadója. A püspököt Németh István püspök és a theologiai tanári kar tagjai fogadták az állomáson, honnan Kovács Kálmán ezredesnél levő lakására hajtatott el. Este a theologiai tanári szobában vacsora volt tiszteletére, amely alkalommal a főiskolai ifjúság szerenáddal kedveskedett neki. Pénteken délben a főiskolai és nőnevelő-intézeti tanári kar tisztelgését fogadta, kiknek nevében Czeglédy Sándor főiskolai gondnok üdvözölte őt, mint az egy. tanügyi bizottság

elnökét, ki ebben a minőségében először fordul meg a kerületi tanintézetek székhelyén. Pénteken és szombaton délelőtt az egyes theol. professzorok óráin jelent meg, majd meglátogatta a különböző tanügyi intézményeket is. Szombaton délután a theol. akadémiát érdeklő ügyekben a theol. professzorokkal konferenciát tartott. A kiküldöttek a budapesti theologia meglátogatása után jöttek Pápára, innét pedig Sárospatak meglátogatására mentek. Debreczenben a látogatást Németh István püspök, az egyetemes tanügyi bizottság alelnöke végzi Marton János előadó kíséretében május 4-én. Meg vagyunk győződve, hagy az egyetemes konventi tanügyi bizottság kiküldötteinek ez a látogatása az egyes theologiákon jó hatással lesz theol. akadémiánkra is, de különösen az egész magyarországi theologiai oktatásra s annak egyöntetűbbé tételére.

— Választás. A tiszántúli ref. egyházkerület egyházi főjegyzőjévé dr. Révész Imre debreczeni lelkészt választották meg örvendetes egyhangúsággal. Az új főjegyző Pápán született és így e jogon mi is a magunkénak valljuk őt. A tudós és szivszerint lelkipásztorkodó barátunkat ez újabb kitüntetés ajkalmából meleg bizalommal köszöntjük. Adjon az Úr neki sok erőt a munkához és áldást a munka után !

— Lelkészi konferencia Székesfehérvárott.

A mezőföldi, veszprémi és vértesaljai egyházmegyék lelkészi konferenciát tartanak Székesfehérvárott folyó évi május hó 23. és 24-én Németh István és dr. Ravasz László püspökök, Lévay Lajos, Medgyasszay Vince és Sziics József esperesek, Czeglédy Sándor pápai főiskolai egyházi gondnok s dr. Kováts J. István, dr. Sebestyén Jenő és dr. Vass Vince theol. tanárok közreműködésével. Részletes programmot legközelebb adunk. A konferencia s a hozzá kapcsolódó vallásos estély a vármegyeház dísztermében lesz megtartva. Részvételi díj az összes előadásokra 100 K, mely a ref. lelkészi hivatal címére küldendő a jelentkezéssel együtt május 13-ig. Az elszállásolás dolgában a helyi rendező bizottság készséggel áll rendelkezésre, csak méltőztassék a jelentkezéskor tudatni: vendéglői vagy magánháznál való szállást tetszik-e kívánni.

— Felhívás. A nt. lelkész urakat tisztelettel felkérem, hogy amennyiben Pünkösdkor legátust nem fogadnának, erről május hó 10-ig értesíteni sziveskedjenek. Csizmadia Lajos főisk. igazgató.

— Tisztújító értekezlet. Április hó 13-án délelőtt tartotta a tatai ref. egyházmegye lelkészi kara a világi vezető férfiak bevonásával a tisztújító előértekezletet Tatán, melyen megejtették az elnöki állásokra és az egyes tisztségekre a jelölést. Csodálatos, szinte lélekemelő egyöntetűséggel kívánták úgy a lelkészek, mint a világiak az eddigi elnökség újra való jelölését előbb viselt s olyan pontosan, olyan elismerésre méltó hűséggel és annyira aggódó lelkiismerettel betöltött tisztségeik további vállalására. Szabó Györgyöt jelölték újra a gondnoki és Czeglédy Sándort az esperesi tisztségre. Fájdalmas és kínos megdöbbenést keltett, hogy mindketten vonakodtak elsőizben, a tisztségek vállalásától. Végre is Szabó György gondnok engedve a szerető, marasztaló, sőt később követelővé váló kérésnek, meghajlott az egyházmegye akarata, előtt s állásának viselésére továbbra is elkötelezte magát. Czeglédy Sándor esperes azonban hajthatatlan maradt s újra és újra mindig fájóbb, de annál nyomatékosabb hangon utasította el magától az egyházmegye bizalmát. Elutasító szavaiban benne éreztük szive dobo-