Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-01 / 13. szám
. 1923. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. oldal. gatóban, itt maradt barátaihoz. Mily irigylésre méltó tisztesség ezekre nézve, hogy olyan barát tartotta őket méltóknak hűségére és kedves megéneklésre, mint Petőfi! De még mennyivel nagyobb tisztesség fényében tündököl ki ebből a versből maga Petőfi, aki csodálatos nagy költő létére így tudta azokat a pápai diáktársait szeretni és megbecsülni. Az eddig méltattam négy pápai verset Petőfi maga, már elismert nagy költő korában is méltónak tartotta a nagy nyilvánosságra. Ez a maga különös egyéniségének helyes felismerésére és értékelésére vall. Maga is tudta, hogy az eredetiség az a legfőbb adománya, amellyel még kevésbbé tökéletes versei is megragadják a népi és nemzeti természetesség után epedő magyar olvasókat. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. A holland interventiók történetéhez.* Hálás témát választott szerző, mikor a magyar protestantizmus érdekében kifejtett holland interventió egy újabb részletének ismertetését vette tárgyául. Fájdalom, elsietés vagy egyéb ok miatt annyi gondatlanság csúszott be dolgozatába, hogy kénytelenek vagyunk saját érdekében is, de a históriai hűség érdekében is kérni szerzőt, hogy jövőre nagyobb gonddal s körültekintéssel végezze az anyag feldolgozás munkáját, mint amilyent e kis dolgozat elkészítésére fordított. A néhány példa, mit az alábbiakban a megfelelő helyreigazításokkal felhozunk, igazolni fogja fönti szavainkat s könnyen megérthetővé teszi, hogy miért foglalkozunk a kis füzettel a nyilvánosság előtt. Szerző az első bécsi követről Hamel Bruy ni nx Gerardról szólva (ki mellesleg megjegyezve nem mint szerző Írja 1689-ben, hanem 1670 szeptember 7-én foglalta el állását Bécsben) azt írja (3. L): „Fagel (a raadpensionaris) nem akarta a már hanyatló korú diplomatát (a Leopold által kívánt visszahívással) discreditálni, hanem úgy vélte megoldhatónak a kérdést, hogy egy másik követet küldött mellé társul, így lett Hop Jakab Hamel Bruyninx követtársa, s előbb együttesen vezették az ügyeket, majd Hamel Bruyninxnek pár évvel később (1693) bekövetkezett halála után egyedül lett a bécsi követség feje“. Nem akarunk Hop Jakab 1688-iki bécsi küldetéseinek okaival részletesen foglalkozni, csak azt említjük meg, hogy Hop Bécsbe mint rendkívüli követ ment meghatározott utasításokkal aktuális diplomáciai kérdések megoldására s éppen oly kevéssé volt „követtársa“, a szerző által jelzett értelemben, Hamel Bruyninxnek, mint az a sok „rendkívüli“ követ a különböző államokban, kik az ügyvivő vagy rendes követ mellett külön megbízatással működtek. * Miklós Ödön: Hop Jakab bécsi követ interventiója 1688—1700. Budapest, 1922, 16 1. Bécsben jóval előbb, mintsem Hamel Bruyninx a magyar protestánsok érdekében kifejtett tevékenységével az udvar és a császár kegyvesztettségét magára vonta volna, találkozunk „rendkívüli“ követekkel Hamel Bruyninx mellett. Heemskerck Coenrad már 1673-ban Bécsbe jön ilyen minőségben. Őt követi, illetve vele egyidejűleg működött a bécsi udvarnál Hollandiának egy másik rendkívüli követe, gróf Waldeck is s ha Miklós Ödön nagyobb figyelemmel olvasta volna Müllernek általa idézett művét, ott találhatta volna (106. !.), hogy 1675 februáriusában Waldeck, Heemskerck és Hamel Bruyninx emlékirataikban mint igyekeznek a császárt nagyobb aktivitásra bírni. Még szembeötlőbb Miklós Ödön tévedése, mikor azt írja, hogy „Hop előbb Hamel Bruyninxszal együttesen vezette az ügyeket, majd Hamel Bruyninxnak pár évvel később (1693) bekövetkezett hálála után egyedül lett a bécsi követség feje“. Hop ugyanis nem is egy éven belül, 1689-ben, búcsút vett Bécstől; Hamel Bruyninx halálakor, ami nem 1693-ban, hanem 1691-ben történt, nem is volt Bécsben s csak 7 évvel utóbb, 1698-ban jött újabb megbízatás alapján újra Bécsbe, mint rendkívüli követ. Ismét egy Miklós Ödön által hivatkozott könyvet idézünk: den Texnek Hopról irt életrajzát. Nem is kell tovább mennünk a tartalommutatónál, az is eleget mond, szólván ekként: „Negyedik Fejezet: Hop Angolországi követsége 1689— 1692; Ötödik Fejezet: Hop küldetése Kopenhágába 1692, Hamburgba és a kisebb német udvarokhoz 1693, a Pinnenburgi conferentiára 1696; Hatodik Fejezet: Hop (újabb) bécsi követsége 1698“. Sajnáljuk, hogy szerző ezt az igazán könnyen, minden levéltári kutatás nélkül is elkerülhető tévedéssorozatot elkövette. A 4-ik lapon hivatkozik a hágai bírod, levéltár Leg. 94. sz. kötetére. Csak egy tekintet az előző 92., 93. kötetekre, meggyőzhette volna, hogy Hop bécsi első küldetése 1688 őszétől a következő 89. év nyaráig tartott s elmaradhatott volna mindaz, amit a történelmi tényéktől eltérően felhozott. Épp így elkerülhető lett volna egy másik kevésbbé jelentős, de a történelmi megbízhatóság szempontjából mégis bántó tévedés, ha adatait chronologiailag jobban ellenőrzi. A 4-ik lapon u. i. azt Írja: „Pár hónap múlva (1698 nov. 19) jelenti Hop Fagel Henrik griffiernek, az említett Fagel Gáspár öccsének . . .“ Ismét nem is egy, hanem több tévedés: 1. Fagel Henrik nem öccse volt Fagel Gáspárnak (a raadpensionarisnak), hanem idősebb féltestvére (Henrik született 1617-ben, Gáspár 1629-ben); 2. Mikor Hop e levelet irta, Henrik már akkor nem is élt (megh. 1690-ben) s a griffier Fagel Francois volt, Henriknek a fia. Úgy látom, mind e tévedések egy forrásból erednek: a gyors s nem konfrontált munkából. Kis értekezése 5. lapján azt írja szerző: „még alig lehetett kezükben (a Rendeknek) Hop november 19-iki levele, mikor ugyanazon hó 28-án azt az utasítást adják C.-nek“ ... Ha az adatokat konfrontálta volna s a
