Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-18 / 11. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. !923. bocsátotta el. Elbocsátotta ez a mi főiskolánk, amelynek akkor uralkodó szellemi légköre nevelté az isteni lángészt úgy, hogy a költői szárnypróbálgatásból tüneményszerű költői szárnyalás fejlődött. Nagyon kevesen vagyunk már, akik ennek a szellemnek nyilvánulásaiból láttunk még valamit, még kevesebben, akik szerencsések voltunk érintkezhetni azokkal, akik e szellemnek megteremtői, képviselői voltak; akik ott az ó-kollégiumban gondtalan ifjúkori kedélyességgel Írták és rajzolták a Vályi Lajos szerkesztése mellett illusztráltan megjelent „Házaló“-t s ennek ellenlábasát, a „KontráM, melynek lapvezére Csonka Ferenc volt. Mindegyik mellé a lelkes munkatársak serege sorakozott, vett részt a szerkesztés munkájában s az önképzőkörben vívta meg nagy csatáit, amelyeknek egyik kiváló harcosa Petőfi Sándor volt. Ennek a szindús, mozgalmas ifjúsági életnek méltó kiegészítését képezte az országszerte híres négy nagy professzor: Stettner, Sebestyén, Tarczy és Bocsor. Ebből az iskolából került ki Petőfinek egyik jó barátja, Györffy Endre, aki legelsőként rohant győzelmes zászlóval Buda bástyájára, hogy ott hősi halált haljon. Itt vette körül Petőfit gyengéd figyelemmel a nagyvagyonú Ambruster Gyula, kit Puzdor Gyula néven ismert e mi városunk. Nem ok nélkül mondom tehát, hogy több joggal ünnepli főiskolánk e százados ünnepet, mint sok más egyebek. Üdvözölve az emlékünnepen megjelent mélyen tisztelt közönséget, a nagyérdemű tanári kart és nemes tanuló-ifjúságot, kerületünk nevében főiskolánk ünnepét ezennel megnyitom. A főiskola Petőfi-ünnepe. Az országszerte tartott Petőfi-ünnepek sorából messze kimagaslik az az ünnep, mellyel stílszerűen Petőfi napján, március 15-én kollégiumunk adózott Petőfi halhatatlan emlékének. Emelte ez ünnepség fényét, hogy a kollégiumot fenntartó egyházkerület püspöke, maga is még azoknak a nagyoknak tanítványa, kik Petőfit tanították, jött el méltó megnyitót mondani s irodalmi értékűvé, országos jelentőségűvé tette az az előadás, mit a mi korunk, költészetünk büszkesége, Kozma Andor tartott itt Petőfi pápai verseiről. Az ünnepély két részből állt, magának a főiskolának és a főisk. ifj. képzőtársulatnak ünnepéből. Délelőtt 9 órakor az egész ifjúság tanárok vezetésével templomba vonult. Itt dr. Vass Vince theol. tanár mondott megkapó szép imát. Hazánk sorsát, a márciusi nap emlékét és Petőfi centennáriumát, az áhitat szárnyán minden lelket magasságba emelve, mesterien szőtte egybe. Az istenitiszteletet a Himnusz zárta be. A hatalmas kollégiumi tornaterem 10 órára zsúfolásig megtelt közönséggel. Nemzeti imánk elhangzása után ennek a lelkes áhítattal figyelő közönségnek tartotta megnyitóját Németh István püspök. Mélységes kegyelet, Isten iránti alázatos hála szólt minden szavából. Isten gondviselő jóságát áldotta gyönyörű beszédében, mely egy Petőfivel ajándékozta meg a nemzetet. A büszke önérzet szárnyaló hangján állapította meg, hogy nincs még az országnak még egy oly helye s nincs még egy oly intézmény, melynek több jogcíme lenne Petőfit ünnepelni, mint a pápai kollégiumnak. Még egy pár, eddig nem ismert vonással egészítette ki Petőfi itteni életének képét és aztán ékes szavakban üdvözölve a megjelenteket, az ünnepélyt megnyitotta. Miután az énekkar ismert jelességgel Petőfidalokat adott elő, Pethő Antal pn. szavalta el Fekete Károly pn. pályanyertes ódáját. A sok Petőfit dicsőítő vers sorában, melyek most keletkeztek, ennek a fiatal poétának verse igazán tiszteletreméltó helyet foglal el. Költői szépségei Pethő Antal erővel teljes szavalatában teljes hatással érvényesültek. Kozma Andor következett most. A „Túrán “ költőjét, a „vén pápai diákot“, ahogy magát nevezni szokta, kitörő tapssal fogadta a közönség, hogy aztán elnémulván, egészen átadja magát annak a lelki élvezetnek, amit neki Kozma Andor előadása nyújtott. Bevezetőül a költő a főiskola számára tolmácsolta az Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-társaságok üdvözletét. Majd megkezdte hatalmas, szép előadását, mely tulajdonképen Petőfi Pápán irt verseiről szóló eszthetikai méltatás volt. Sorba vette ezeket a verseket és szépségeik mesteri megcsillogtatásával meggyőző módon állapította meg, hogy ezek nem kísérletek többé, hanem ezek mübecsü alkotások. Kereste azután az okokat, amelyek ennek a foknak elérését a géniusz fejlődésének természetes útjától függetlenül, sőt ennél gyorsabban ezt lehetségessé tették. Ez okokat a pápai kollégiumban, annak szellemében, annak tanári karában találta meg. Kimondta a nagy szót, hogy Petőfi e kollégium nélkül tüneményes nagyságának méreteit Istentől adott rövid életében Pápa nélkül nem érhette volna el. Remek volt, amint itt Goethe mellé állította. Meddig jutott 26 éves koráig Petőfi, hol volt a 26 éves szintén lángelme Goethe? De lehetett-e volna ott Petőfi Pápa nélkül ? Isten eleve elrendelése nyilvánult meg Petőfi Pápára jövetelében, mint ahogyan élete és halála is ezt dicsőid meg. Halála! Hogy szólt erről a halálról Kozma! Milyen bűvös nyelven ! Nem halt meg, csak egekbe vivő útján ment feljebb és feljebb, vakító magasságig, honnan Isten keze nyúlt alá, hogy őt magához vigye, magához ölelje! . . . Ezzel a fenséges képpel végződött ez az igazán klasszikus és klasszikusan elő is adott értekezés, melynek itt — sajnos — még csak körvonalait is alig rajzolhattuk meg. Kell-e mondanunk, hogy a fellelkesült közönség percekig éljenezte és tapsolta Kozma Andort. Miután a zenekar a János vitézből játszott Tóth Lajos tanár ismert kitűnő vezetésével hangulatos részleteket és Mátyás Lajos pn. Petőfi Élet vagy halál-át sikerültén elszavalta, a főiskola ünnepe a Szózat eléneklésével befejezési nyeri. Ez ünnep hangulatos kiegészítője volt az a márciusi lakoma, melyen a konviktuson a püspök, Kozma Andor, dr. Darányi Kálmán és Czeglédy Sándor főisk. gondnokok s az egész tanári kar az ifjúsággal együtt vettek részt. Csizmadia Dániel szénior köszöntötte fel az az illusztris vendégkoszorút, melynek nevében Németh István püspök válaszolt, Petőfi szellemének követésére buzdítva az ifjúságot. Csizmadia Lajos igazgató Kozma Andort köszöntötte fel. Veres László, tatabányai hitoktató rendkívüli hatással szavalta el Kozma Karthágói harangok c. költeményét, mi alkalmat adott a költő zajos és meleg ünneplésére. * * * (Pápai Hírlap.)
