Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-11 / 10. szám
38. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923 E leányegyház ünnepét követő vasárnap pedig az anyaegyház: Zseliczkisfalud adta át megható és felejthetetlen ünnepélyességgel a közhasználatnak — a 6 és fél évig árván szóló kis harangjuk becserélésével — újonnan készített s az elesett hőseinek emlékét szintén megörökítő két harangját. Itt is felhangzik a CII. zsoltár 10. verse után a lelkeket magával ragadó: „Tebenned bíztunk eleitől fogva . . Eme fenséges zsoltár elhaló akkordjai után Nagy Lajos esperes buzgóságteljes, sziveket átható, az érzelmeket e földi alacsony helyekről a magasságba ragadó imája töri meg az ünnepies csendet. Hálát ad Istennek, hogy ezt az ünnepet megengedte érni. Az Isten, kinek neve szent, szentelje meg s vegye kedvesen az újonnan szerzett harangokat, mint a gyülekezet szive-lelke ajándékát. Legyenek e harangok e szent hajlék őrei, melyeket ettől semmi hatalom el ne szakíthasson. Mikor a magasból zúgnak felénk, eszünkbe vegyük, amelyek a mi boldogságunkra valók. Legyenek emlékeztetői ezek a mi életünk rövidségének, hogy elvégezzük a munkát, amely ránk bízatott, hogy ha majd ezek hangjainál kisérnek bennünket a hosszú álomra, tiszta lelkiismerettel állhassunk meg az Örök Biró itélőszéke előtt. Mikor ezek a harangok megszólalnak, mintha hallanánk az elesett hősök ismert hangjait is . .. Ők elhullottak. Poraik idegenben, ismeretlen helyen porladnak. Már csak emlékezetük él. De ez az emlékezet soha el nem enyészik közöttünk: ezek a harangok minden napon hirdetik azoknak a boldogultaknak jó emlékét ... A mennyei Atya oltalmába ajánlja gyászba borult Hazánkat s hozza el Isten a várva-várt szebb jövendőt, amikor a mi maradékaink az ősök vérével áztatott haza földjén békességben, boldogságban s az Úr félelmében élhessenek. Végül Isten áldó és megszentelő kegyelmét kéri az új harangokra. „Vegye körül őket a mennyei Atya fénysugarával, védelmezze őket az idő viszontagságai ellen századokon keresztül. És mikor megszólalnak a magasból, hívogatva a hívőket, legyen az idejövőnek Öröme megszentelve, bánata pedig eloszlatva.“ — Az ima után megszólaltak az új harangok. Majd Vargha Dezső darányi lelkész tart szépen felépített, gondolatokban gazdag, nagyhatású beszédet a Példabeszédek könyve XIV. rész 13. verse alapján: „Nevetés közben is fáj a szív“ . . . Szól a Példabeszédek könyvének örökérvényű, megcáfolhatatlan igazságairól, amelyek úgy sorakoznak egymás mellé, mint az ékszeres ládikában az igazgyöngyök és drágakövek. De mintha az alapige az igazsággal ellentétben állana 1 Ki hallotta, hogy valaki egyszerre nevessen is, sírjon isi? S beszéde folyamán kimutatja, hogy a zseliczkisfaludi gyülekezetre a mai ünnepen nagyon is reáillenek a Példabeszédek könyvének emez igazságai: „Nevetés közben is fáj a szív.“ A ma mindnyájunk szivét betöltő örömnek alapja röviden ez: az elnémult harangok újból megszólaltak. 6 és fél évig egy harang zokogott: „De árván hagyattam, de magam maradtam, — Krisztus hivő népe, szánakozzál rajtam...“ És most meghallgattatást nyert panasza: két harang szól az Isten dicsőségére. De örömötök csak úgy lesz tartós, ha az újból megszólalt harangok, nem szólnak hiába! Majd rámutat, hogy a mai napon miért fáj nevetés közben a szív. A fájdalom alapja röviden ez: a ránknézve szerencsétlen véget ért háborúban itteni hiveink közül 11-en hősi halált haltak és ma az ő emléküknek is áldoznunk kell: az új harangok az ő neveiket is őrzik és hirdetik; nevük a harangok oldalán olvasható. Mint a leszerelt harangok, úgy némultak el ők is. Ezért fáj a szivünk. De azért is, hogy a drága, piros, magyar vérük hiába hullott. De szól a harang a vigasztalás hangján: Lesz feltámadás is! Ember küzdj és bízva bízzál. Örömünkben ne legyünk elbizakodottak, bánatunkban pedig találjunk reményt s vigasztalást az örök Istennél, akinek dicsősségére szólnak emez új harangok. — Végül Tóth Sándor, a gyülekezet lelkipásztora mondott kedves egyszerűséggel, találó végszavakat. Amilyen volt öröme a bibliai asszonynak, aki az elveszített drachmáját végre is megtalálta, olyan az öröme emez anyaegyháznak is, amely megtalálta elveszített harangjait. Beszéde kapcsán felolvassa az önkéntes áldozók neveit. Hallunk több 15.000 és 17.000 K-ás adományról is. A harangokra befolyt összeg 426.273 K. Az ünnepély változatossá tételéhez hozzájárult Beleváry István helybeli tanító betanításával s vezetésével többször szereplő énekkar. — Az új harangok szintén az Ecclesiatól valók s összsúlyuk kevés híján 3 q. Nemcsak önmagukban adnak szép zenei összhangot, de az alig 1 km.-nyire fekvő szilvásszentmártoni leányegyház harangjaival is gyönyörű harmóniába vegyülnek. Úgy az anya-, mint a leányegyház ünnepélyén jelen volt a kaposvári járás derék főszolgabirája és még számosán a megye és a járás tisztviselői közül; ugyancsak képviseltette magát az alispáni hivatal is. És ezek kivétel nélkül mind r. katholikusok! Óh milyen jóleső volt a jó zseliczieknek, hogy a megyei és a járási élet vezérei részt kértek az ő ünnepélyükből s szivük együttérez a nép egyszerű fiainak szivével. Mélyen megható volt mindkét egyház harangjainak hazaszállítása a tőlük 12 km.-nyire lévő kaposvári állomásról. Bandérium. Kocsik hosszú sora. Fehérruhás leányok s a gyülekezeti elöljárók s vének serege. Midőn megpillantják harangjaikat, könnybe lábad szemük. Majd feltör ajkaikról: „Dicsér téged teljes szivem .. .“ Megindulnak a borostyánnal borított harangokkal Kaposvár Főutcáján végig. Egyre zúg az ének. Divatos hölgyek s a Don Jüanok serege megáll, vagy legalább is a meneten felejti szemét. Elhalkul a léhaságok beszéde. Figyelik s csodálják a menetet. Az üzletkötések is szünetet tartanak pár percre: A rideg számítások emberei kíváncsian állnak ki fényes üzleteik ajtai elé. Csend . . . békesség .*. . a harangok mennek hódító utjokra . . . És zeng az az ének: „Örül mi szivünk . . .“ Farkas István szennai s.-lelkész. Lelkészköri értekezlet Kaposvárott Február hó 16-án tartotta a kaposvárvidéki lelkészi kör szokásos értekezletét. Jegyző imája, elnök bibliamagyarázata nyitotta meg a tanácskozást. Napirend előtt emelkedett szólásra Csikesz Sándor, a MRLE. titkára, lelkes szavakban fejtegette a MRLE. nagy misszióját, egységesítő hatalmas erejét, eddig teremtett alkotásait. Mozgásba hozott minden szivet; hisszük és reméljük, hogy a magyar ref. lelkészi kar nem engedi a kerületi korlátokon túlemelkedő tiszta kálvinizmus fényes lámpásait dicstelenül kialudni. Zsák Aladár finom kidolgozású, magasan szárnyaló előadása kapcsán tárgyaltatott a „lelkésztársaságok“ megalakítása. Több hozzászólás után kialakult amaz általános vélemény, hogy kicsiny körben, 3—4
