Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-11 / 6-7. szám
26, oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. évben, ha szükséges, ismételten s lehetőleg személyesen értesíttessenek. Másfelől figyelmeztetni óhajtom az ezen kérdés feletti határozathozatalban résztvevőket arra, hogy amikor hadiszolgálatban megrokkant apa, avagy szegény hadiözvegy olyan gyermekéről van szó, aki valamely háborús ok miatt nem járhatott rendesen az iskolába és akinek kenyérkereső munkájára övéinek feltétlenül szükségük van, a javaslattételnél e körülményeket különös figyelemre méltassák. Az ilyen gyermekeket a továbbképző-iskola legpontosabb látogatására kell szorítani. Ott azonban, ahol ilyen különös méltánylást érdemlő ok nem forog fenn, a törvény szóbanforgó rendelkezését alkalmazni kell. 8. A szorgalmi idő megrövidítésére vonatkozóan az 1922—23. tanév első felére már 107.961. szám alatt külön rendelkeztem. A tanév második felére és a 45. § 6. bekezdése értelmében a következő 5 évre nézve a kérelmeket ezúttal kivételesen az 1923. évi február hó 1-ig kell a közig, bizottságnál benyújtani, hogy azok . március hó közepéig döntés végett felterjeszthetek legyenek. 9. A munkanapok számának megállapításával (a törvény 3-ik szakasza s a rendelet 46—49. §-ai) a törvényhozás azt célozta, hogy a tanításra szolgáló hétköznapok a nevelő- és oktatómunkára minden iskolában kivétel nélkül valóban fel is használtassanak és ezáltal a tanításbeli eredmény lehetőleg egy színvonalra emeltessék minden községben. Figyelemmel arra, hogy kulturális színvonalunk megtartása, sőt annak minél magasabb fokra való emelése reánk nézve jövőnk szempontjából létkérdés; tekintettel továbbá azokra a nagy áldozatokra, amelyeket népoktatási intézményeinkre fordítunk, kérem a tek. bizottságot, hogy a megállapított munkanapok megtartását minden iskolában teljes szigorral követelje meg és ellenőrizze. Ebben a tekintetben is teljes támogatásomra számíthat. Utalok itt arra is, hogy a 46. § 2. bekezdése a főleg mezőgazdasági munkával foglalkozó községekre nézve azért állapít meg a mindennapi tanfolyamon heti 5 egész napot, hogy a továbbképző (ismétlő) iskolai tanulók ne legyenek kénytelenek a mezei munkát hetenként kétszer megszakítani. Tapasztalati tény ugyanis, hogy ahol egy egész napon folyik a tanítás, az iskolalátogatás pontosabb, mint ott, ahol az két fél napon történik. A továbbképző (ismétlő) iskolákban tanítási napul éppen ezért lehetőleg a szombatot kell kijelölni. 10. A községek külterületén lévő tanyák, majorok, puszták, telepek tanköteles korban lévő gyermekeinek iskoláztatása népoktatásunk legégetőbb és legnehezebben megoldható kérdéseinek egyike. Égető, mert igen sok* iskolázatlan magyar gyermekről van szó; nehéz a megoldása, mert nagy távolságokat kell legyőznünk és manap szinte leküzdhetetlen nehézségek vannak az építkezés körül is. Mindazonáltal meg kell tennünk mindent, ami a tarthatatlan állapotok gyógyításához vezet. Evégből kérem az érdekelt közigazgatási bizottságokat, hogy e téren is kövessenek el minden lehetőt, különösen pedig hassanak oda, hogy az iskolai körzetek központjait a fő útvonalak mellett olyan helyeken jelöljék ki, amelyek fekvésüknél és talajviszonyaiknál fogva kiválóan alkalmasak központok keletkezésére és amelyek községeknek lehetnek alapjaivá. 11. Rendeletemnek az iparos- és kereskedőtanonciskoiát érintő pontjai az új ipartörvénynek, az 1922. évi XII. t.-c.-nek a rendelkezéseire utalnak. Magától értetődik, hogy mindaddig, amíg e törvény végrehajtási utasítása életbe nem lép, az 1884. évi XVII. t.-c. és az ennek végrehajtására vonatkozó rendelkezések az irányadók. Felkérem a tek. bizottságot, hogy miután a végrehajtási rendelet hatályát a tankötelezettség teljes érvényesíthetése érdekében kivétel nélkül minden olyan iskolára (tan- és nevelőintézetre) ki kellett terjesztenem, amelybe tanköteles korú gyermek járhat, szíveskedjék a törvényhatóság területén levő minden ilyen iskolának, tan- és nevelőintézetnek (2. és 19. §) helyi hatóságát, továbbá valamennyi községi, járási s városi elöljáróságot a törvény s végrehajtási rendeiete életbeléptetéséről értesíteni és az átmeneti intézkedések, valamint általában a végrehajtási rendeletben előirt tennivalók megtételére felhívni. Megjegyzem, hogy az egyházi főhatóságokat és a középfokú intézetek főigazgatóit egyidejűleg értesítettem s a végrehajtási rendeletnek a Budapesti Közlönyben és keb. Hivatalos Közlönyben való kihirdetéséről is gondoskodtam. Budapest, 1922. évi december hó 21-én. Klebelsberg. * A nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr fenti rendeletének közlése mellett megkeresem a nagytiszteletü lelkész és tekintetes tanító urakat, hogy a rendelet végrehajtásában szíveskedjenek kivenni részüket annyi jóakarattal és szeretettel, amilyen mérvű támogatást a jövő nemzedéknek magasabb erkölcsi színvonalra emelése mindnyájunktól megkíván. Atyafiságos szeretettel Balatonkenese, 1923 január 29-én Németh István püspök. A dunántúli református püspöktől. 278/1922. A Nmélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter Úr 104.873/921. II. ü. o. számú rendeletével a következő kivételes és rendkívüli állami segélyeket engedélyezte: I. a csurgói m. kir. állampénztárnál: özv. Matolcsy Gyulánénak Egyezerkilencven (1090) K, özv. Verbay Istvánnénak Egyezerkettőszázötven (1250) K; II. a czeglédi m. kir. állampénztárnál; özv. Kovács Bálintné lelkészözvegynek (lakik: Czegléd, Lakatos-u. 3.) Kilencszázkilencven (990) K; III. az enyingi m. kir. állampénztárnál: özv. Jávory Nándorné lelkészözvegynek Négyszáz (400) K,
