Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-23 / 51-52. szám
66. oldal. BELMISSZIÓ. 1923. soványan és lefogyatkozva, olyanok voltak, mintha az élet csak hálni járt volna beléjök. „Mit csináltok itt barátaim?* kérdezők egy pásztort. „Mesterünk azt az utasítást adta, hogy legeltessük juhait*, volt a válasz. „Ama juhokat amonnan a dombról ide akarjuk csalogatni, mert azok szinte az övéi.“ „Miféle eszközeitek vannak az ide csalogatásra ?* „Nos nézz ide! Megaranyozzuk a kaput és az aklot abban a reményben, hogy ha majd a nap rá süt, ama juhok a kíváncsiságtól indíttatva majd idejönnek. Majd ha ideérkeznek, azután legeltethetjük őket is.“ „De mondjátok csak, miért nem vezetitek ezeket a legelőre, melyek úgyis itt vannak!“ „Oh ezek már biztos helyen vannak; ezek maguk is megkeresik táplálékukat; mi nem érünk rá még ezekre is vigyázni. Legfőbb figyelmünket a kivülvalókra irányítjuk. Ezenkívül még egy más eszközzel is csalogatjuk őket. Szépen furulyázgatunk pásztorfurulyánkkal s ekkor jönnek, hogy hallgathassanak.* „Barátaim, de a már itt levő juhok miatt vagyok gondban. Mesteretek ezt mondá: „Legeltesd az én juhaimat“, de aranyozástól és muzsikálástól nem fognak jóllakni. „Nem, nem; az a kívülálló juhok miatt történik. Ezeket mi legeltetjük. Nézd, itt van a legelő, amott pedig répával teli teknő.“ „Ezt nevezitek fűnek? Rossz, száraz anyag. Kedves barátaim, ezeket a íeknőket ki kell üríteni és mással megtölteni.“ „Azt gondolod, mi rá érünk arra? Valóban még egyéb gondunk is van.“ „Bizonyára, de a fődolgot nem kell elhanyagolni. Minek csalogatjátok amazokat a juhokat ? Mily sorsba részesüljenek ? Az éhenhalásra hívogatni ide, nem valami vonzó gondolat.* „Tehát egész időnket csak ezekre fordítsuk, amazokkal ne törődjünk?“ „Semmiesetre. Csalogassátok ide azokat, de jó takarmány és tiszta vizzel, nem pedig aranyozott akiok és furulyázással. Hogy mondhassák a kivülvalók : ama juhakolnál a fű jó és zöld, a víz pedig tiszta; azok ott jobban vannak táplálva, mint mi. Menjünk oda. Higyjétek el, hogy az elveszett juhokat magunkhoz vonni a helyes mód leginkább abból áll, hogy a mester juhainak jobban megy dolguk, mint nekik — nem a tettekkel való folytonos dicsekvésből.* „Hiszen épen arra törekszünk. Azért aranyozzuk meg az aklokat, hogy azáltal megtévesztve, szemeiket ide fordítsák.“ „Nos ha ide jönnek, akkor mit mutattok nekik ? Ezt a darab puszta földet s nehány kiéheztetett juhot. Inkább tartsátok őket távol. Kedves barátaim, ti mindnyájan tévúton vagytok; jön az a nap — már közeledik — amelyben egyedül állhattok aranyozott aklai- ' tok mögött, mert azok üresen maradnak. A juhok az éhség miatt elhalnak, vagy elcipelik lesoványodott tagjaikat valami olyan helyre, ahol még van zöld fű és ahol a forrásból élő víz csergedezik. Csak úgy van jövőtök, ha a még meglevő juhaitokat legeltetitek. Tegyétek félre festékes cserepeiteket és furulyáitokat s azonnal lássatok hozzá, hogy a vályúk megteljenek tiszta vizzel. Még van idő, de nemsokára késő lesz.“ * * * Szükséges-e magyarázata ennek a példázatnak ? Meghallgatják-e a pásztorok? A juhok nyughatatlanok, mert az éhség és fáradság kínozza őket. A pásztorok, kik az aklokkal és furulyáikkal vannak elfoglalva, nem hallják, hogy mily régóta bégetnek a bárányok. Spurgeon után. Hogyan vezessünk bibliakört? Ha komoly munkát akarunk végezni, akkor alaposan elő kell azt készíteni. A második ellenvetéssel kapcsolatban erre vonatkozólag már elmondottunk egyet-mást. De szükségesnek látszik, hogy ezt ismételten kiemeljük. Semmi esetre se tanácsos megkezdeni a munkát anélkül, hogy híveinket ne tájékoztassuk afelől, hogy miről van szó. Az igazi bibliakör úgy jő létre, hogy magánbeszélgetésekben, vallásos estéken, szószéken és mindenütt, ahol alkalom nyílik erre, annyira felébresztjük a vágyakozást híveinkben a bibliatanulmányozás iránt, annyira meggyőzzük őket annak áldásos voltáról és arról, hogy ez lényeges alkotó részét képezi a református keresztyén életnek és hitünk nem állhat meg bibliaolvasás nélkül, hogy szinte az ő kívánságukra, külső nyomás alatt jő létre a bibliakör. Természetesen ez az előkészítés kemény munka, sok odaadást, lelkesedést, türelmet kíván, mely sohase hajlandó kimondani azt a szót, hogy nem lehet. Ha céltudatosan folytatjuk a propagandát, ha igehirdetésünk is erőteljesen evangelizáló jellegű lesz, akkor egészen bizonyos, hogy néhány buzgó lélekben fel fog ébredni a vágyakozás. S mikor meghirdetjük az első összejövetelt, akkor is hívjunk mindenkit a szószékről és más alkalmakkor is, pl. presbiteri vagy egyházközségi gyűlések alkalmával. Ahol gyakorlatban vannak az adventi köznapi bibliamagyarázatok, ott nagyon könnyen be lehet vezetni ezeknek folytatásaképen. Ahol pedig már vannak valamilyen jellegű összejövetelek, ott azok bói is ki lehet indulni. Elvégre nem fontos az, hogy milyen elmen gyűjtjük össze híveinket. Csak az a fontos, hogy az összejöveteleken bibliatanulmányozás legyen. Össze lehet ezt kapcsolni, mint ahogyan több helyen teszik is, leányegyleli vagy énekkari összejövetelekkel s az önálló, tervszerű és céltudatos bibliakör majd ezekből — lassankint — fog kinőni. Több helyen láttam, hogy a kitűzött foglalkozás (kézimunka, énektanulás) végeztével a lelkész felolvasott egy részt a bibliából, s azután közvetlen módon megmagyarázta. Olyan helyet is ismerek, ahol a lányok szórakozó Összejövetelei alakultak át komoly bibliakörökké, amelyben a múltból csak egy-két kedves szavalat maradt meg. Vannak faluk, ahol egész komoly alapon álló református olvasókörök vannak, amelyekben téli estéken beszélgetések folynak mindenről. Nem lehetne-e í itt is először talán egy-egy vonzó traktátus elolvasása, I majd a figyelemnek mind jobban a bibliára terelése
