Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-11 / 6-7. szám
24. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. folytatja, ahol a lakásépítéssel kapcsolatos minden kérdésben — lakásépítési kölcsönök, esetleges egyéb állanti támogatások — készséggel ad felvilágosítást. Atyafiságos szeretettel Balatonkenese, 1923 január 30-án, Németh István ___________ püspök. A dunántúli református püspöktől, 277/1923. szám. A nmlt. m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 130.700/1922. VIII/a. ü. o. számú rendelete. Az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról szóló 1921. évi XXX. t.-c.-et — annak 15. §-a értelmében — am. kir. belügyi és igazságügyi miniszterekkel egyetértőén a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtjá végre. Ehhez képest az említett törvény végrehajtását szabályozó, az ügykörüket érintő kérdésekben a nevezett miniszterekkel egyetértőén kiadott rendeletemet a tek. közigazgatási bizottságnak miheztartás és a további intézkedések megtétele végett ezennel megküldöm. Ez a rendelet a tankötelezettség érvényre emelése érdekében eddig fennállott, részben már hatályukat vesztett különböző rendelkezések rendszeres összefoglalása és a mai viszonyok követelte módosítása. Ezen rendelet végrehajtásának lehetőleg zökkenésektől mentes biztosítása érdekéből a következőket közlöm és rendelem: 1. A nemzetgyűlés a tankötelezettség teljes érvényre emelhetése érdekében azért iktatott e törvénybe új és szigorúbb rendelkezéseket, meri az 1868. évi XXXVIII. törvény vonatkozó rendelkezései kellő büntető szankciók hiányában nem voltak a szükséges mértékben végrehajthatók. A nemzetgyűlés tehát hatékonyabb eszközökről gondoskodott. Ezek a szigorú rendelkezések azonban — amint azt a nemzetgyűlésen elődöm ki is fejtette — csak azt célozzák, hogy a tanügyi közigazgatási hatóságoknak akkor, amikor felvilágosítással nem érnek célt, amikor hanyagsággal, érvekkel le nem győzhető makacssággal vagy éppen rosszakarattal kerülnek szembe, módjukban álljon olyan eszközöket igénybe venni, amelyekkel bárminő okból eredő ellenállást megtörhetnek és a nagy célt: a minden tanköteles gyermekre kiterjedő taníttatási és neveltetési kötelesség teljesítését biztosíthatják. E törvény végrehajtásánál kétszeresen fontos a felvilágosítás, a rendelkezéseinek szükségességéről és üdvös hatásáról való meggyőzés, mert e törvény a jövő nemzedék magasabb erkölcsi és szellemi tőkéjének, tehát olyan lényeges állami és állampolgári érdeknek a biztosítását célozza, amelynek munkálása a nemzetre nézve sokkal áldásosabb akkor, ha szükségességéről a nemzet minden egyes tagja meg van győződve és azt mindenki önként és készséggel szolgálja, mintha erre csak szigorral, büntetésekkel kényszeríttetik. Szép és nagy jelentőségű feladata tehát mind az I. fokú iskolai hatóságoknak (gondnokságnak, iskolaszéknek, felügyelőbizottságnak), mind az összes tanügyi közigazgatási hatóságoknak, különösen pedig a néppel érintkező lelkészeknek, tanítóknak és községi elöljáróknak, hogy minden kínálkozó alkalommal szép szóval, jóakarattal és türelemmel hassanak oda, hogy a gyermekek rendes, pontos neveltetésének és taníttatásának szükségessége a köztudatba átmenjen s hogy a szülők és egyéb gondviselők necsak kötelességből járassák a gyermekeket iskolába, hanem önként és a maguk és gyermekeik s végeredményben a köz érdekéből. Ezt a felvilágosító, meggyőző munkát kérem és várom mind a tek. bizottságtól, mind pedig valamennyi tanügyi hatóságtól és a tanítóságtól. Várom pedig abban a meggyőződésben, hogy ha a maga helyén ki-ki ilyen szellemű felvilágosító munkát végez, akkor azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a törvény szigorát kell alkalmazni, a legcsekélyebbre száll alá. Igen kérem tehát a tek. bizottságot, hogy engem nehéz szociális viszonyaink közt a népnevelés és oktatás terén ilyen szellemű munkával támogatni szíveskedjék. Viszont önként érthetőleg elvárom és megkövetelem azt is, hogy ott, ahol a felvilágosítás, a rábeszélés eredménytelen marad, a törvény teljes szigora alkalmaztassék. 2. A rendelet II. fejezetének 5—14. §-ai a tankötelesek nyilvántartását szabályozzák. A tankötelesek eddig szokásos évenkinti, házról-házra való összeírása helyett, amely összeírás hézagos és meg nem bizható adatokat szolgáltatott, a rendelet 5. §-ának 2. bekezdése a törzskönyvi rendszert lépteti életbe. Minthogy azonban a 6. § szerint összeállítandó és kiegészítendő törzskönyvnek a 7. § 4. bekezdésében megállapított határideje már elmúlt, az 1922—1923. tanévre szóló törzskönyv összeállításától eltekintek, ellenben az 1923—24. tanévi törzskönyvhöz szükséges adatoknak összegyűjtését 1923. évi május 15-ben, az adatoknak feldolgozását, tehát az első törzskönyv munkálatainak befejezését 1923. évi junius 15-ben állapítom meg. A törzskönyv alapjául a feltétlenül megbízható adatokat nyújtó születési anyakönyvet kell venni. Városokban, ahol rendszerint nagyobb a néphullámzás, emellett különös gondot kell fordítani a 8. §-ban elrendelt adatgyűjtésre is. Ehhez képest kötelezem az anyakönyvi hivatalokat, hogy ezúttal — a 9. §-tól eltérően — kivételesen mutassanak ki minden tankötelest, tehát mutassák ki mindazokat a gyermekeket, akik 1923. évi szeptember 1-ig 6-ik életévüket betöltik és 15-ik életévüket még meg nem haladják. E kimutatásból — az elhaltak külön kimutatása helyett — a születéshelyükön időközben elhaltak kihagyandók, a községből elköltözőiteket azonban nem szabad kihagyni, mert ezekről a törzskönyvi lapot ki kell tölteni és további nyilvántartás végett át kell tenni azoknak a községeknek az elöljáróságához, ahol jelenleg laknak.
