Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-09 / 49. szám
Harmincnegyedik évfolyam. 49 szám. Pápa, 1923 december 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........—.................................... ........................................ FŐSZERKESZTŐ : NÉMETH ISTVÁN PÜSPÖK, BALATONKENESE. ...................................—-----•• FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. cd TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZEN'DÖK. cd Bethel. Németország ma rettenetes nehéz napokat él át. Elképzelhetetlen megrázkódás előtt áll napról-napra, A billiók óriási tömege izgatja és láncolja le az emberek millióit a mammonhoz. Németország ma tehetetlen szolga. Önállósága minimum. — Aki, különösen az utolsó hónapban átélte azt a hihetetlen árhullámzást, amely kihatott és kihat a nemzeti élet minden területére, az azt állapítja meg, hogy csodásán tud tűrni ez a nép. Tehetetlen türelmének — nem nehéz megállapítani — nem lesz más vége, mint az, hogy szomszédja létérdeke folytán szét fog hullani, mint a megszáradt cserép, mindaddig, míg jönni fog az a hiányzó egy ember, akinek akarata lecsillapítja a belső hullámzást és aki irányt parancsol úgy befelé, mint kifelé. Azonban él Németországban egy nagy tömeg, amelyiknek van hite — nagyobb mint amekkora szomszédja történelmi gyűlölete és ez a hit, minden jelen dacára is bizonyos egy tisztább jövő felől. Ezeket a fájdalmasan nehéz napokat érzi természetesen minden intézmény, különösen olyan nagy autonom intézmény, mint a bétheli. Röviden szeretném összefoglalni Béthelben szerzett tapasztalataimat. Isten kegyelme folytán a báseli egyetemen nyertem két félévre stipendiumot. A két félév közötti három havi nyári szünidőt, miután a külföldön járó ifjakat mindig bántó pénzügyi nehézségek (hazautazási 100 frank) és vágyaim összeestek, Béthelben tölthettem. Bethel ma már nagyságát illetőleg, mint belmissziói intézmény egyedül álló nem csak Németországban, de lehet mondani az egész protestáns világban. Sokan hallottak és olvastak már Béthelről többet, vagy kevesebbet, de valójában az ilyen intézménynek, az itt folyó munkának igazi megismerése csak a praktikus együtt dolgozás útján lehetséges. Amint mondják csak egy „Mitarbeiter“ nyer igazi képei Béthelről. Ma rnár Bélhellel is úgy van a látogató, hogy egy-két nap alatt csak a házakat kívülről láthatja meg — és mint a nagy várost sem lehet két nap alatt megismerni, úgy itt sem látja a házaktól Béthelt. Béthel ma egy nagy kiterjedésű város képét mutatja, olyanét, ahol a házak nem összetömötten jönnek egymás után, de pavillonszerüen épültek. Béthelnek külső iörténelme igen érdekes és csodás, az itt folyó munka pedig gazdagon tanulságos. Ennek az intézménynek előállása és csodás növekedése, mintegy ötven esztendő alatt a hitnek remek emlékoszlopa. 1862-ben Béthelnek a csírája nem volt más, mint egy házacska 4 epileptikus gyermekkel. (Epilepsia: igen súlyos ideg, testi és lelki betegség, amelyik időnként, rendszerint hirtelen rohamokban jelentkezik, amikor az öntudatlan beteg teljesen tehetetlen testileg is, amennyiben tagjai összegémberedve megmerevednek, a lélekzése megnehezül és segítség hiányában igen gyorsan megfullad. A roham is igen különböző. Néha naponként, némelyiknél hetenként, vagy egy éjszaka 20—30-szor, néha egy hónap után jelentkezik; ebben, az utóbbi esetben a legveszedelmesebb, t. i. ha ilyen ritkán jön elő, rendszerint nem bírja ki a beteg és halál a vége. A legtöbb epileptikusnál számítani kell egy hirtelen összeesésre mindig. Néha megérzi a jelentkező rohamot és ekkor sír, futkos, nevet, vagy kiabál és azután összeesik. Ilyenkor arca eltorzúl, arca kékespiros lesz, fehér, vagy véres hab jelenik meg a száján. Néha két perc múlva magához tér és fejfájásról panaszkodik, de arról semmit sem tud, mi történt vele; némelyik a roham után elalszik, teljesen elgyengül és napokig fel sem tud kelni. A legtöbbnél a lelkizavarodottság állandó. Az epilepsia öröklött betegség. Rendesen az iszákos-erkölcstelen élet következménye. Bizonyos mértékben a syphilis mindig jelen van.) Igen hamar kitűnik, hogy a szerencsétlen betegek egész tömege várakozik ilyen intézményre, úgy, hogy az első ház után egész sora következett az épületeknek. Az első háznak „Bethel“ leit a neve. Minden különös keresés nélkül nyerte ezt a nevet eisö alapítójától I. Mózes 353 alapján: „Keljünk fel és menjünk fel Bethelbe“ . . . Később egész természetesen kínálkozott jelentőségteljes bibliai nevet adni minden egyes háznak. (A második házat „Eben-Ezer“-nek (I. Sam. 7.12) nevezték.) Bethel tuiajdonképeni alapítója Friedrich von Bodelschwingh volt, aki igen előkelő családból származott, apja Bismarck pénzügyminisztere volt. Ennek