Dunántúli Protestáns Lap, 1923 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-25 / 47. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1923. Részvétét fejezi ki dr. Balassa József vil. tanácsbiró és Salamon Károly ny. fehérvári kántortanító elhunyta felett. Búcsút vesz, a tanácsbiróságról betegsége miatt lemondott Kálmán Vincétől, a nyugalomba vonult és egyházmegyéből eltávozott lelkészek és tanítóktól, szeretettel köszönti és fogadja az újonnan belépett lelkészeket és tanítókat. Az idegen tanintézetekbe járó ref. növendékek vallásos oktatásának szép eredményéről számolnak be a móri és székesfehérvári vallásvizsgai biztosok. Székesfehérvárott e tekintetben nagy a haladás, a menynyiben sikerült az egyházközségnek városi segéllyel a II. hitoktatói állást megszervezni és felállítani, ami a sok iskola nagyszámú növendékeire tekintettel, életkérdés volt. Sajnálattal látja egyházmegye, hogy még sok szórványban nincs meg az anyagi erő a lelki gondozás és vallásoktatás végezhetéséhez, ezért szükségesnek tartja ilyen helyeken állandó kápláni állások felállítását, nagyobb mérvű segélyek nyújtását és megkérni a kerület útján a konventet, hogy ezt a munkát a közalap átszervezésével is tegye lehetővé. Szép eredményt tüntet fel az esperesi jelentés az áldozatkészség megnyilvánulásáról, mely alapítványok létesítésében, adományok nyújtásában, építkezések eszközlésében, harangok beszerzésében egyesek és egyházközségek részéről nyilvánult meg. Ezek közül különösen elismerést érdemel Moharos Péter enyingi községi biró, aki hősi halált halt fia emlékére egymaga készíttetett egy harangot, az enyingi presbitérium tagjai, akik együttesen egy másik harangot öntettek, Bibó Dezső úr, aki Lajoskomáromban több éven át 10 hold földet bocsátott rendelkezésre harangbeszerzés céljára, Knopp Árpád vil. tanácsbiró úr, aki 20.000 K évi nyugdíját örök időkre lekötötte a pápai főiskolában tanuló mezőföldi diákok segélyezésére, a városhidvégi gyülekezet, amelynek tagjai aratási közmunkát végeztek templomjavítás költségeire, a székesfehérvári egyházközség, amely emeletes iskolát építtetett 4 tanterem, nagy evangélizálóterem, 2 hitoktatói lakás céljára, amelynek a létesítésében Akóts János presbitert illeti az oroszlánrész, aki több milliós adományával segítette célhoz jutni az egyházat nagy terve keresztül vitelében. Az esperesi jelentés után sorra kerültek a többi tárgyak. Főjegyzőnek megválasztatott Vargha Kálmán, jegyzőnek Bakó Lajos, tanítóképviselőknek Borsos Endre, Vincze Sándor, Tóth Sándor, Harák Béla; egyházkerületi képviselők lettek lelkészi részről Ólé Sándor, Bakó Lajos, Miklós Géza rendes-, Szűcs Zoltán, Babay Kálmán póttagok; világi részről Simon Sándor, Koncz Rezső, dr. Rácz Jenő rendes-, Akóts János, Kovács Nagy Ferenc póttagok. Megerősítést nyertek a következő tanítóválasztások: Csőszre Markó János, Balatonszabadiba Nagy Lajos, Székesfehérvárra Nemes Sándor, Sáregresre Király István, Bodajkra Molnár István, Városhidvégre Dóka Emilia, Enyingre Vincze Mária, Szilasbalhásra Borbáth Andor. Segélyosztó bizottság javaslata szerint a Baldácsyalap 1922. évi osztalékából Kiskovácsi kápott 15.000, Simontornya 4000, Lajoskomárom 2000, Mezőkomárom 2000, Bodajk 5000 K-t. Az 1923. évi osztalék Székesfehérvárnak adatott. A felemelt közigazgatási államsegélyből elsősorban az egyházmegyei tisztviselők tiszteletdíja emeltetik oly arányban, amily mérvben az államsegély emeltetik, a többi egyházmegyei jegyzőkönyvek kinyomatási költségeire, egyéb közigazgatási költségekre fordíttatik, a fennmaradó rész egyházak segélyezésére és pedig az 1922. évi jutalékból Sáregres és Dégnek 2—2000 K, az 1923. évi jutalék Székesfehérvárnak adatik. Lelkészözvegyek és árvák az 1922. évre a lelkészek és egyházközségek kötelező járulékából arány szerint 221.440 K segélyben részesültek, amely részükre az 1923. évre is biztosíttatik a gabona árának emelkedése arányában. Esperesi jelentésből örömmel értesült egyházmegye arról, hogy gróf Tisza István arcképének a pápai főiskola díszterme számára történt megfestésére egyházmegyénkben oly összeg gyűlt össze, hogy a beküldött és kívánt összegen felül még megmaradt 51.000 K, amelyet az egyházmegye Tisza István nevét viselő egyházmegyei alapítvány létesítésére rendelt és elrendelte annak növelésére az egész egyházmegye területén a gyűjtést és pedig lehetőleg terményben. Ugyancsak köszönettel értesült Keresztes János mezőszentgyörgyi presbiter úr adományáról, aki 10 q búzát ajánlott fel egy mezőföldi Pápán tanuló leány és 8 q-t egy fiú ellátási díjára. A veszprémi egyházmegyének ama indítványa, hogy az özvegy-árva gyámintézet tőkéjének emelésére az egyházakban nagyobbszabásu estélyek tartassanak, az egyházközségek figyelmébe ajánltatik. Az egyházmegyei pénztárnál az elértéktelenedett alapok reintegrálását s azoknak a mostani értékre emelését közgyűlés kimondotta, ahhoz az egyházközségek járulékának felemelését veszi igénybe. Az egyes egyházakban tett alapítványok alapítólevelei megerősíttettek, adózások jóváhagyattak, építkezések engedélyeztettek. Érdekes és megszivlelésre méltó felterjesztés tétetett Székesfehérvárról a túlzó bethánisták által elkövetett vallássérelmi ügyben. Ugyanis Gáncs Aladár székesfehérvári ev. lelkész megalakította Székesfehérvárott a „Keresztyén Buzgólkodás Szövetséget“ (C. E. = „Christian Endeavour“), amelybe a ref. lelkész tudta és beleegyezése nélkül ref. egyéneket is felvett, velük fogadalomszerü ígéretet tétetett a saját hivatalos helyiségében tartott összejövetelek szorgalmas látogatására, majd ugyanazon lelkész a református rabok között kezdett fogházmissziói munkát folytatni a ref, egyház tiltakozása ellenére, mig a ref. egyház és lelkészek erélyes fellépésére lemondott mind ő, mind utóda az illetéktelen beavatkozásról és visszavonult saját terrénumára.
